Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.

Irományszámok - 1869-332. Törvényjavaslat a birósági végrehajtókról

332. SZÁM. 309 A törvényjavaslatnak egyik főelve az, a melyet ezen indokolás általános része is kiemelt, hogy a végrehajtók nem kapnak az államtól fizetést,. hanem eljárásukért a felek által dijaztatnak. Ezen intézkedés, a mely az államkincstár kímélésének tekintetéhői javasoltatik, annál elfogadhatóbbnak látszik, mert a végrehajtók által teljesítendő cselekmények legnagyobb részben eddig is külön dijaztattak az erre nézve fennálló díjszabályzat szerint. (1869 april hó 29-én kelt igazságügyministeri rendelet 162. 164. 167. §§.) Ezen dijak, a melyek az illető birósági végrehajtók illetményét fogják képezni, teljes valószínűség szerint fognak oly összeget eredményezni, a milyenre egy hasonló állású és képességű közeg állandó fizetés gyanánt igényt tarthatna. Ezért a legtöbb helyen bizonyára fognak e hivatalra alkalmas egyének találkozni és ha ez néhol nem történnék meg, akkor ott kivételesen egyik birósági irnok vagy községi jegyző nevezhető ki végrehajtónak, természetesen a törvényjavaslat 2. 3. ós többi szakaszaiban meghatározott garantiák mellett. A javaslat egyébiránt óvakodott attól, hogy, a midőn az államkincstárt némi kiadásoktól megkíméli, akkor tán a perlekedő felek vállaira hárítson súlyosabb terheket. A javaslat 22.—28. szakaszai a legcsekélyebb mértékre szabják a végrehajtók dijait, ugy hogy ezen uj szabályzat az eddig gyakorlatban levő díjazáshoz képest a lehető legnagyobb könnyítést nyújtja a feleknek ; ugyanis a jelenlegi rendszer szerint a végrehajtásra kiküldött birósági tagot illető napdijak és utazási-költségek a kiküldöttnek állásához képest vannak megállapítva s így természetes, hogy a bíró, tanácsnok vagy szolgabíró dijjai ós költsógi sokkal magasabbra rúgnak, mint a birósági végrehajtónak a jelen javaslatban meghatározott illetményei. De ezenkívül is egyik főelőnye ezen díjszabályzatnak az, hogy a váltótörvény mintája az eljárás tárgyát képező vagyon értékét fogadván el alapul, a szegényebb sorsú feleknek még nagyobb könnyítést nyújt és a végrehajtó fizetését azoktól hajtja be, a kik azt legkönnyebben viselhetik. Egyébiránt a dijjak maximuma sem haladja meg a legszigorúbb méltányosság mértókét. Nagyon lényeges intézkedései még a törvényjavaslatnak azok, a melyek a birósági végrehajtók hatáskörét és eljárását szabályozzák. E tekintetben a javaslatnak óvakodnia kellett attól, hogy a fennálló törvényeket és különösen a törvénykezési rendtartás intézkedéseit alteralja. Ezen okból nem bizhatott a birósági végrehajtókra egyéb functiót, mint a kézbesítést és a végrehajtást ; és más részről az ezen functiókban való eljárást sem szabályozhatta eltérőleg a fennálló törvényektől. Mert ha csak nagyon is alárendelt értékű változtatásokkal meg nem akart volna elégedni, magát a törvény rendszerét kellett volna érinteni, a. minek nehézségei bizonyára nem állottak arányban a módosítások értékével. JcJzen elvből indulva ki a javaslat mind a kézbesítés, mind a végrehajtás teljesítésére nézve a fennálló törvények szabályait tartja fenn. Eltérésnek csak is némely a végrehajtáshoz tartozó cselekményekre nézve van helye (13. 14. 15. §§.) nevezetesen az 1868. LIV. t. ez. 366. és 411. §§-aira nézve, miután a birósági végrehajtóra, mint nem jogtudósra, nem lehetett oly cselekményeket bizni, a melyeket az idézett törvény csak is azért bizhatott a végrehajtóra, mert a végrehajtást mindig birósági tag teljesítette. A javaslatnak egészen kivételes intézkedése az, a mely nagyobb fontosságú esetekre fenntartja a bíróságnak azon jogát, hogy a végrehajtásra saját kebeléből küldje ki egyik tagját vagy pedig ha ily bonyodalmas végrehajtási cselekmény a törvényszéki járás területén kivül volna teljesítendő, annak foganatosítására az illető járás egyes bíráját bízza meg. De épen ezen intézkedés alig szorul bővebb indokolásra, miután bizonyos, hogy rendezett viszonyok közt is, de kivált most az átmeneti időben a midőn a végrehajtók még nem birnak oly gyakorlati képzettséggel, hogy a bonyodalmasabb végrehajtási eljárásokkal is megküzdhetnének gyakrabban fordulhatnak elő oly esetek, a melyeket a jogi ismeretekkel nem bíró végrehajtó meg nem oldhat. Ily esetek lehetnek például nagyobb jószágok lefoglalásai, a melyeknél az ingó ós ingatlan közötti különbség rögtöni megtétele a törvény idevágó szabályainak ismeretét igényli. Dyenek lehetnek továbbá az ugyanazon tárgyra vagy annak különböző részeire több oldalról intézendő végrehajtások, a melyek