Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.

Irományszámok - 1869-320. Inditvány az ugynevezett párbér czimén teljesittetni szokott papi fizetések eltörlendők lévén - 1869-321. Jelentése az 1867. évi állambevételekről s kiadásokról szóló kimutatás és az 1868. évi zárszámadás tárgyalására a képviselőház által kiküldött bizottságnak

321. SZÁM. 211 49,168,000 frtot, következőleg 1.383,665 írttal többet vett számításba, mint amennyi Magyarország részéről 1867-re valósággal áttétetett. A bizottság meggyőződött arról is, hogy ezen különbség kiegyenlítése a két ministerium közt folyamatban levő elszámolás — és a közös activák felosztása alkalmával keletkezendő megállapodások által fogja találni végleges megoldását. A bizottság megvizsgálta az okokat, melyek a magyar pónzügyministert a fennebbi különbözet kiegyenlítésétől visszatartották, ós ugy találta, hogy, habár e függőbentartás az 1867. állam-háztartás végeredményének egész biztossággal való meghatározhatására nézve gátlólag hat, sőt az 1867. magyar pénzügy-kezelés eredményének tiszta kimutatását lehetetlenné teszi is, — nem érzi magát hivatottnak, de különben sem találná czólszerünek most, midőn a pénziigyministernek nyilatkozata szerint is, a függőben maradt tárgyalások mielóbb ós pedig a sikerrejutás indokolt reményével, s együttesen több más nagyfontosságú közös kérdések megoldásával felvehetők lesznek, a pónzügyminister által elfoglalt álláspont részleteit, az óhajtott eredmény koczkáztatásával taglalni, — lehetetlen azonban, hogy a bizottság a pónzügyminister által elfoglalt álláspont hazafias irányzatát el ne ismerje, s ezen elismerése mellett kifejezést ne adjon azon élénk óhajtásnak, hogy pénzügyünk önálló ós független rendszeresithetése tekintetéből a fennforgó vitás s más még el nem intózett kérdésekre nézve mindkét fél igazságos érdekeinek szem előtt tartásával mielóbb egyessóg létesüljön. Bzekután a bizottság áttért a 328. szám alatti kimutatások részletesebb tárgyalására, s megvizsgálta : ha a bevételi czimek csak oly egyenes, vagy közvetett adókat, illetékeket ós állam-egyedáruságokat foglalnak-e magukban, a mely egyenes, közvetett adók, illetékek és állam-egyedáruságok 1867-ben tényleg fennállottak; csakis az 1867-re tényleg kivetett ily adókat, vagy az előbbi évekről fennmaradt hátralékokat hajtotta-e be a magyar kormány, s nem zaklatta-e illetéktelenül, s ellenkezőleg a tényleg fennállott gyakorlati szabályokkal az adózókat ? A bizottság a 328. szám alatti kimutatások bevételei czimei és a bécsi zárszámadás bevételi czimei között összehasonlítást tartva, továbbá : figyelemmel a magyar pénz- ós belügyministernek 1867-ki márczius 11-ón, később a pénzügyministernek ugyanazon évi május 23-án, ismét ugyanazon évi september 3-án Magyar- és Erdélyország összes törvényhatóságaihoz az adók tárgyában intózett rendeletére, ugy találta : hogy Magyarország polgáraitól 1867-re semminemű oly egyenes, vagy közvetett adók, illeték, állam-egyedáruság nem követel te tett, mely az 1866-ban az egész monarchiára készült állam-költségvetésben tényleg Magyar-Erdélyországokra is ki ne vettetett volna, vagy mint hátralók az előbbi évekről jogosan ne követeltethetett volna; következőleg a bizottság nyomát se fedezhette fel annak, hogy ellenkezőleg a tényleg fennállott gyakorlati szabályokkal Magyar-; Erdély-, Horvát-Szlavonországok lakói 1867-ben a magyar kormány részéről illetéktelen adónemekkel zaklattattak volna. A 328. szám alatti kimutatásokból meggyőződött továbbá a bizottság, hogy azon legfőbb kelléknek, mely az 1867-ki márczius 2-án kelt országos határozat tulajdonkópeni alapját képezi, t. L, hogy gondoskodjék a kormány saját felelőssége alatt az ország állami jövedelmeinek a tényleg fennállott gyakorlati szabályok megtartása mellett való beszedéséről, és gondoskodjék saját felelőssége alatt az állam szükségeinek a jövedelmek mértékéig terjedő pontos fedezéséről, — tehát e korlátlan, semmi más megszorítás, mint egyedül saját felelősségével körülirt felhatalmazásnak a kormány az ország közigazgatási költségeit illetőleg egészben, a később megállapított közös költségeket, illetőleg azonban egyedül azon mórtékig, a meddig magát saját álláspontjából indulva ki, kötelesnek hitte, még pedig az ország állami bevételeinek utolsó mórtókéig ki se terjedve, — eleget tett, — ugyanis: Mint már fennebb említve volt: a 328. szám alatti kimutatás szerint: Magyar-, Erdély-, Hörvát-Szlavonorezágok 1867-ki közigazgatási költségeire előirányozva volt 64.684,128 frt. a valóságos eredmény pedig összes kiadásban . . . , . 61.813,155 „ 24*/

2 kr. következőleg kedvezőbb . . . 2 870,972 frt. 75 7

2 b* 27*