Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.
Irományszámok - 1869-242. Dietrich Ignácz képviselő törvényjavaslat az 1868. évi XXIX. törvényczikk módositásáról, vagyis a szőlőváltságról
242. SZÁM. 5 — avvagy 100-zal sokszoroztatván és 7-el elosztatván, az ekként eredményezendő összeg képezendi a Váltságtőkét. • 11. §. Azon váltságtokók, melyek ezen törvény hatálybalópte előtt keletkezett, egyessógekben és ítéletek-^ ben' állapíttattak meg ; de az állam közvetítése mellett ezen törvény szerint fognak kielégíttetni, a jelen törvény szellemében ujabb felszámítás alá vétetnek következőképen: a) Ha a váltságtőke az évi tartozás értékének húszszoros összegében lön felszámítva : akkor az egyességben vagy Ítéletben kitett óvi tartozás értéke szolgáland az uj 7%-os tőkésítés alapjául, gyakorlatilag akként, hogy az évi tartozás pénzértékéből mindenekelőtt egy hatodrész levonatván, a fennmaradó összeg 14 2 / 7 számmal sokszoroztatik; — vagy 100-zal sokszoroztatik és 7-tel elosztatik, és az ekként eredményezett összeg képezendi az újra felszámított váltságtőkót. Ugyanazon váltságtőke eredményeztetik akkor is, ha az egy hatodrész nem az évi tartozás értókébői, hanem az 1868. óvi XXIX. t. ez. 2-ik §-a szerint a tőkésítés által nyert összegbő. 1 vonatik le. b) Ha pedig a váltságtőke nem az adózások értékének tőkésítésével, hanem egyessóg utján, más alapon, például: kapás, vagy holdszámszerinti értékben állapíttatott meg : akkor a megállapított váltságtőke után kikötött egy évi kamatösszeg szolgáland az uj 7 0 / 0-os tőkésítés alapjául, gyakorlatilag akként: hogy a kikötött kamat egy évi összege 14 2 / 7 számmal sokszoroztatik, vagy 100-zal sokszoroztatik ós 7-tel elosztatik, s az ekként eredményezendő összeg képezendi az újonnan felszámított váltságtőkót. 12. §. Mindazon szőlőváltsági ügyekben, melyekben a szőlők váltságdiját eredetileg a jelen törvény szerint kell megállapítani, úgymint: ha az eddig keletkezett egyességek, illetőleg ítéletek megsemmisittetnek ós a jelen törvény hatálybaléptéig ujabb egyességek, illetőleg ítéletek nem keletkeznek; — vagy ha a szőlőváltságra nézve a jelen törvény hatálybalóptóig se egyessóg nem köttetett, se Ítélet nem hozatott, a következő megállapítási szabályok szolgálnak zsinórmórtékül: A. Hol a szőlőföld utáni adózások nem a termés mennyisége után járó hányadból, hanem akár termesztmónyben, akár pénzben, akár munkában adott, ós egyszer-mindenkorra meghatározott szolgálmányokból áll: ott a váltságtőke ezentúl is az évi adózás, helyesebben földesúri haszonvétel pénzértékének tőkésítésével állapittatik meg; azonban az 1868. óv XXIX. t. czikk 2-ik ós 3-ik §-aitól eltórőleg következő módon: a) a természetbeni adózások, helyesebben földesúri haszonvételek pénzórtéke az 1848-ik évet megelőző 10 óvi, vagyis az 1838—1847. évtized alatt átlagos ár szerint számítandó ki; b) a napszám az 1832/6. VII. t. ez. 5-ik §-a szellemében úrbéri árakban veendő, azaz a gyalog napszám 10 krajczár pengőpénzzel vagyis 17 x / 2 kr. o. értőkkel; az igás napszám 20 kr. pengővel vagyis 35 kr. o. értékkel számítandó föl. c) az évi adózások értékének megállapításánál a földesuraknak az adózásokból nyert valóságos haszna, nem pedig az adózóknak terhe vétessék számításba; d) az ekként megállapított adózások, helyesebben földesúri haszonvétel óvi pénzértékéből egy hatodrósz levonatván, a fenmaradó összeg 14 2 / 7 számmal sokszorozva, — avagy 100-zal sokszorozva és 7-tel elosztva képezendi a váltságtőkót. B. Hol a szőlőbirtokosok a termós hányadával adóztak a földesúrnak: ott a váltságtőke a szőlőföld megbecslése által, a szőlőföld becsórtókóben állapittatik meg. A szőlőföldek a becsüsök által mindenekelőtt osztályokba sorozandók, s minden osztályban külön megbecsülendők. Az osztályok mennyiségének s a becsérték kiszámítási módjának meghatározása a becsüsök szakértői tudományára bizatik. A feleknek szabadságában álland e részbeni nézeteiket ós javaslataikat a becsüsök elé terjeszteni. Azonban mindamellett megkívántatik a becsüsöktől:
