Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.

Irományszámok - 1869-264. Az osztrák-magyar monarchia és Angolország között az 1867. évi XVI. t. czikk III. czikke értelmében kötött és Bécsben 1869. évi deczember 30-án aláirt pótegyezmény, miután az az országgyülés által elfogadott, s utóbb mindkét szerződő fél részéről szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé igtattatik

92 264. SZÁM. Melléklet a 264. számú irományhoz. Jelentés az Angolországgal 1869-ik évi december 30-kán kötött pótegyezményhez. Midőn a ministerium az Angolországgal 1865-ik évi december 26-án kötött kereskedelmi szerződés kifolyását képező és múlt évi december 30-án aláirt pótegyezményt a t. képviselőháznak alkotmányos tárgyalás és jóváhagyás végett bemutatja, szükségesnek tartja az ügyállás felvilágosítására következőket terjeszteni elő: Mielőtt a magyar kormány működését megkezdette, még 1865-ik évi december 26-án Angolországgal oly kereskedelmi szerződés köttetett, mely szerint az angolok vám tekintetében nemcsak a legkedvezmónyezettebb nemzetek sorába helyeztettek (2-ik czikk), hanem még különösen biztositattak, hogy 1867-ik évi január 1-étől fogva a fennálló vámtarifa-sulymérték szerinti rendszerének további fenntartása mellett ugy fog módosíttatni, hogy angol nyers terményektől és iparczikkektől, tekintve angol piaczi áraikat és hozzá számítva a behozatali határszélig felmerülendő szállítási, biztosítási és bizományi költségeket, értékök után 25°/

0-nál magasabb behozatali vám nem fog szedetni és hogy e százalókolás alapjául az egyes tarifatétel alatt egy és ugyanazon elnevezéssel előforduló több czikknek középórtéke lesz veendő. Ezen legmagasabb vám azonban már 1870-ik évi január 1-étől fogva az érték utáni 20°/

0-ra) lett volna alább szállítandó (3 czikk). E szerződés szerint továbbá az értéknek és a fennebb érintett mellék kiadások kiszámítása ós megállapítása végett 1866-ik évi márczius hóban a szerződő felek által összeállítandó vegyes bizottságnak kellett volna összeülni. Végre mindenik szerződő fél jogosítva lett volna három év múlva az ily módon megállapított értékeknek átvizsgálását követelni (IV. czikk). Maga ezen szerződésnek tartama pedig 1867-ik évi január 1-étől 1877-ik évi januárius 1-jóig és igy 10 évre terjesztetett ki. Látható ezekből, hogy ezen szerződós csak elveket állapított meg ós a főmomentum azon bizottság működésére helyeztetett, mely hivatva lett volna az egyes tarifatételek alatt foglalt áruk átlagos értékét és igy a fennebbiek szerint az ezentúl fizetendő vámokat is meghatározni. E bizottság több közbejött körülménynél fogva csak 1867-ik évi május hóban ülhetett össze s indíthatta meg a tárgyalásokat, s ekkor már a magyar kormány a megváltozott közjogi viszonyoknál fogva az igy megindított bizottsági értekezletben két megbízottja által részt vett. Azonban e bizottsági tárgyalások czélra nem vezettek, mert a közép értéknek, melytől a vámtétel függ, meghatározásában angol részről az egy tarifatétel alatt foglalt czikknek csak legdurvább és legolcsóbb minőségei, magyar és osztrák részről pedig igen helyesen annak összes minőségei vétettek alapul. Részint tehát ezen elvi ellentét, részint a Poroszországgal ismét megkezdett vámügyi alkudozások miatt, melyeknek eredménye az 1865-ik évi angol szerződés II. §-a szerint Angolország számára úgyis biztosítva volt, oda terelték az angol meghatalmazottakkal folyt tárgyalásokat, miszerint a felek* megegyeztek, hogy az 1865-ik évi szerződés szóban lévő engedményei, melyeknek gyakorlati alkalmazása sok nehézséggel járt, megszünteítetvén bizonyos aequivalensel cseréltessenek föl. Az igy lefolyt tárgyalásoknak és későbbi alkudozásoknak eredménye lett azután az 1868. évi julius 1-ón kötött pótegyezmónyi javaslat, mely szerint az angolok a Poroszországgal megállapított összes behozatali vám tóteleket mint a nekik már szerződésileg biztosított engedmények egyenértékét (Aequivalens) elfogadták és csupán a pamut- és gyapjuáruknál tartották volna fel maguknak azon jogot, hogy az előb-