Képviselőházi irományok, 1869. II. kötet • 105-240. sz.
Irományszámok - 1869-133. Vadászati törvény
133. SZÁM. 75 133. szám. Vadászati törvény. I. Fejezet. A vadászati jogról. 1. |. A vadászati jog a tulajdonjognak elválaszthatlan tartozéka. 2. §. A tulajdonos, vagy a kinek az jogot, vagy engedélyt adott, a vadászatot ezen törvényben meghatározott korlátok között saját jószágán szabadon gyakorolhatja, ha az : 1. egy tagban vagy összefüggésben álló részekben legalább 200 holdra terjed, holdját 1200 Q ölével számítva, habár több határban fekszik vagy utak, vasutak, csatornák, folyók vagy patakok által hasittatik is; vagy ha a jószág 2. kétszáz holdnál kisebb ugyan, de kerítéssel kellőleg el van zárva, vagy belső telket vagy szigetet képez. 3. §. A 2-ik §. alá nem tartozó ingatlanokon a vadászati jog mindig haszonbérbe adandó. (11. §.) Az egy hatarbeli tulajdonosok, illetőleg a község, melyhez a jószág tartozik, kötelesek a vadászati jogot együtt haszonbérbe adni. A haszonbér a tulajdonosokat jószágaik terjedelméhez mért arányban illeti. A közös tulajdonra eső részlet azon kulcs szerint lesz felosztandó, mely a tulajdonjogra, vagy a közös jószág más jövedelmeire arányul szolgál. Ha az arány ily módon sem lenne megállapítható: az egész haszonbér a községet illeti. 4. §. Azon községekben, hol a birtokszabályozás ós az úrbéri elkülönözés még nem eszközöltetett, a vadászati jog a községi közös legelőkön és erdőkben a községet; azon erdőkben, melyek a korábbi földesúr tulajdonát képezik ugyan, de a volt jobbágyokat illető faizási vagy egyéb szolgalmakkal vannak terhelve, kizárólag a volt földesurat; irtványokon, udvartelki bérfizetés mellett birt (curialis és censualis) vagy hegyvám tized és egyéb úrbéri természetű tartozásokkal terhelt ingatlanokon pedig a jelenlegi birtokosokat illeti. A birtokszabályozás és elkülönözés megtörténte után az uj tulajdonjogi állapotra a 2. 3. és 11. §§. határozatai alkalmazandók. 5. §. Azon községekben, hol a birtokszabályozás és úrbéri elkülönözés megtörtént, és a korábbi földesúr a vadászati jogot a volt úrbéresek tulajdonában magának jövőre is fentartotta, az ily kikötés érvényét veszti. A volt jobbágyok azonban kötelesek, ha a földesúr a vadászati jog fentartásáért akár ingatlanban, akár más módon bármi árt adott, ezen szolgalmat azon szabályok szerint megváltani, a melyek az úrbéri természetű szolgálniányok megváltására külön törvény által megállapittattak. Azon esetekben, midőn a volt földesúr által a fentartott vadászjogért adott ár határozottan megjelölve ós tüzetesen kimutatható nem volna , az ily vadászat évi jövedelme húszszorosán tőkésítve a volt úrbéri község által a fönhivatkozott külön törvény értelmében megváltandó. 10*
