Képviselőházi irományok, 1869. II. kötet • 105-240. sz.

Irományszámok - 1869-191. Törvényjavaslat a tengerészeti kormányzat 1869-ik évi kiadásairól

220. 191. SZÁM. előre semmi költségtétel nem vétetett fel, mivel a kormány szem előtt tartva az országgyűlés állandó pénzügyi bizottmányának az 1868-ki budget tárgyalásakor e tételhez tett kikötését, mely a mondott igazgatási ág átvételétől feltételező a reá kórt költségek megszavazását, de maga is minél előbb foganatosíthatni remélvén ezen törvényesen csak a magyar kormány vezetése alá tartozó ügyek átvételét, az e részben megkívántató költség-engedélyezés igénybevételét azon időre kívánta halasztani, melyben a megindított tárgyalások fonalán alkalma nyílt saját vizsgálatára fektetett biztos tételekkel elé állani. Hogy e tárgyalások ós következóskép maga a tengerészeti kormányzat áttétele is mostanig haladt; annak okát egyedül csak a Horvát-Slavonországokkal fenforgott, s Fiúméra nézve most is fenforgó közjogi kérdéseknek tulajdonithatni. Mielőtt rendezve volt Horváth-Slavonországoknak közjogi viszonya Magyarországgal, a magyar-horvát tengerpartra nézve semmi határozó lépés nem történhetett. Mikor aztán az 1868. évi XXX. t. ez. létrejött s annak 9. §-ban az összes tengerészet, a közös törvényhozás, illetőleg közös kormányzat körébe tartozónak nyilváníttatott, szorosan véve nem ált volna többé útjában semmi törvényes akadály annak, hogy a tengerészeti kormányzat átvétele ós önálló szervezése foganatba ne vétethetett volna, mivel nem foroghatott fel többé kétség arra nézve, hogy bánnikóp rendeztessék is különösen Fiume közjogi állása, a tengerészeti ügyek a közös pesti kormány illetősége alól semmi esetre kivonatni nem fognak. A mennyiben azonban eleinte azon hitben volt a ministerium, hogy a fiamé kérdés ügyének végleges rendezése is gyorsan fog bekövetkezni, darabig még késett az átvétel iránti tárgyalás megiuditásával; de midőn a fiumei kérdés várakozás ellenére nem jutott oly gyors befejezéshez, s másrészt a tengerészet ügyének Fiume autonómiájával lényegesen össze nem függő rendezése a magyar korona országainak törvényes önállása tekintetéből további halasztást nem tűrt; a bécsi ministeriummal mely legnagyobb készséggel fogadta az ajánlatot, az ez iránti tárgyalások megindittattak, s eddig már annyira is haladtak, hogy ha némi szervezési nehézségek néhány heti halasztást nem okoznak, már jövő január hótól kezdve egy Fiúméban székelő külön álló magyar tengerészeti kormányszók veendi át a magyar kereskedelmi ós közlekedési ministeriumok vezetése alatt a magyar-horvát tengerparti rév- ós egóssógügyi, valamint a hajózási közigazgatást. A jövő 1870. évi államköltsógvetósbe ezek folytán már az uj szervezet szerinti szükséglet lett részint a földmivelós-, ipar- ós kereskedelmi, részint pedig (kikötőbeli építkezések) a közlekedési ministerium tárczáiban felvéve. De hátra van még gondoskodni a folyó 1869. évben felmerült eddigelé számba nem vett hasonló szüksóglet fedezéséről. Mert jóllehet a magyar-horvát tenger melléken létező rév- ós egósségügyi közegek eddigelé nem voltak még közvetlenül a magyar kormánynak alárendelve, mégis tekintve azt, hogy a cs. kir. osztrák ministerium bármikor kész volt, sőt több izben ajánlkozott is átadni az ügyek igazgatását, s igy tisztán a magyar kormány nevében és annak beleegyezésével járt el, tekintve továbbá azt, hogy a mint a magyar-horvát tengerparton szedett bevételek a magyar kincstár javára kezeltettek, ugy a kérdéses kiadások és kizárólag az országos hajózási, biztonsági, egesség rendőri érdekeinek megszakasztást nem tűrő megóvására ós előmozdítására fordíttattak: kétségtelen, hogy azok fedezéséről csak is a magyar-horvát államkincstár lehet hivatva gondoskodni. Az itt következő részletezés a tengerészeti kormányzat tényleges állapota szerint, de a magyar kormány részéről törtónt átvizsgáltatás után állíttatott egybe, ós alólirottak tisztelettel kérik az abban eíőtüntetett összegek megszavaztatását.