Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.

Irományszámok - 1869-8. Válaszfelirati javaslat Simonyi Ernő és társai által benyujtva

8. SZÁM. 27 kellő arányt ucm tartva, oly terheket róvnának a nemzetre, melyeket az előbb-utóbb megbírni képes nem volna — azért mi az eddig leginkább követett kamatbiztositás melletti engedélyezés helyett, időszakonként és számítva teendő állami beruházások által, még pedig kamatlan kölcsön utján kivánjuk közlekedési eszkö­zeinket egy országos szempontból megállapítandó terv szerint kiépíttetni. Ez iránti megállapodásainkat, annak idején Felséged szentesítése alá fogjuk terjeszteni. Kötelességünknek ismerendjük az államháztartás szükségleteinek fedezéséről gondoskodni. Jóakaró készségre azonban a közterhek viselésében csak azon állam számithat, mely viszont az elvállalt kötelezettségeket maga is teljesiti. —• Mind ezért, mind a jog és közerkölcsiség- tekinteténél fogva is, a nemzet által adott szónak szentnek kell lenni. — A múlt országgyűlés pusztán méltányossági tekin­tetből évenként 30 millió forintot meghaladó súlyos terhet vállalt el, a nemzetre az osztrák birodalom államadósságaiból melyekhez hozzájárulni nem tartozott. E tónynyel szemben érzékenyen sértenők a jog és igazság követelményeit és megrázkódtatnék a közerkölcsisóg érzetét, ha azon kötelezettségek teljesítését ós ígéretek beváltását saját polgáraink irányában elmulasztanék, melyek nehéz időkben a nemzeti becsület oltalma alá helyeztettek. Az államháztartás fedezete mellett tehát ezen nemzeti becsületszó beváltásáról is gondoskodandunk. Ezen gondoskodásunk készséges ós köteles felajánlása mellett azonban rnulaszthatlan kötelessé­günknek ismerjük Felséged előtt ünnepélyesen kijelenteni, hogy a fennálló terhek az ország lakosainak adókópessógót felülmúlják, ós hogy azoknak növekedése a ' közvagyonosság gyarapodásával annyira nem áll arányban, miszerint kétségbevonhatlan, hogy az adók magát a nemzeti vagyon tőke értékét támadják meg. Népképviselői kötelességeink legfőbbjei közé tartozik, hogy ezen bajon állam kiadások s az adózási képesség közötti sulyegyen helyreállításával segítsünk. Miért is a múlt két óv kiadásairól szóló, még eddig országgyűlés elé nem terjesztett számadások szoros megvizsgálása után az államköltségvetés megállapításánál a legszigorúbb gazdálkodást fogjuk szem előtt tartani. Első tekintetben egy a kormánytól független, az országgyűlés által pártkülönbség nélkül válasz­tandó fő-számvevőszék felállítását véljük szükségesnek. Gazdálkodás tekintetében pedig az adó tetemes részét a költséges kezelés, s az igen számos hivatalnokok emésztvén fel igyekezni fogunk az adónak törvényhatóságok utjáni behajtása, s a kormányzat egyszerűsítése által tetemes megtakarításokat eszközölni. A terhekeni könnyítés legjelentékenyebb részét azonban, a honpolgárak védelem-képességének kifejtése mellett a nemzet erejét kimerítő állandó hadsereg mértéktelen létszámának leszállításában véljük keresendőnek. Mi a Felséged által figyelmünkbe ajánlott adóügy reformját annál nagyobb készséggel vesszük tárgyalás alá, minél inkább meg vagyunk győződve, hogy a fennálló adózási rendszer némely neme szerfelett súlyosnak, némely más neme pedig vagy az ország termelő erejének s iparának szabad fejlődésót gátolónak, vagy pedig kutatási természeténél fogva szükségtelenül boszantó jellemünek bizonyult. Feladatunknak tekin­tendjük tehát az adózási rendszer átvizsgálásával gondoskodni, hogy az állam szükségleteinek fedezése arányosabb felosztású, a nemzet jellemével s az ország jólétének követelményeivel jobban összehangzó mó­don eszközöltessék. Horvát- és Slavonországok lakosaival, ugy mint hazánk területén lakú minden nem magyar ajkú polgártársainkkal is, mi testvéries egyetértésben kívánunk élni, tisztelve törvényes jogaikat, s méltányos figye­lembe véve igazságos kivánataikat, mert meg vagyunk győződve, hogy közös hazánk nagysága és jóléte né­peinek, egyetértésétől és megelégedésétől függ. Mindezeknek felemlitésével nem kimeríteni véltük az ország állapota által igényelt törvényhozási intézkedések lajstromát, hanem csak jelezni kívántuk, hogy mennyire érezzük a feladatnak mint sürgősségót mint fontosságát, melyre Felséged által felhivattunk, s melyre magunkat hazánk égető szükségei s a köz­vélemény várakozása által is utalva tudjuk. 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom