Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.
Irományszámok - 1869-6. A képviselőház bizottságának válasz-felirati javaslata
6. SZÁM. 15 6. szám. A képviselőház bizottságának válasz-felirati javaslata. Felséges Császár és Apostoli király! Örömmel fogadtuk Felségednek a legmagasabb trónbeszédben foglalt azon fölszólitását, hogy a nemzet összes erejét gyorsan és határozottan a benső átalakulás nagy munkájára irányozzuk. Meg vagyunk mi is győződve, hogy az ország jólétének mellőzhetlen feltétele, alkotmányos szabadságunk legbiztosabb támasza a nemzet szellemi s anyagi fejlesztése. Érezzük a hiányokat, melyeket eddig az események viszontagságai között pótolnunk lehetlen volt; ismerjük a kor igényeit, melyeket mellőznünk nem szabad, s áthatva a czélszerü belreformok szükségének érzetétől, szent kötelességünknek tartjuk, miután az államjogi viszonyok függőben volt kérdéseinek megoldása által meg van vetve belrendezósünk biztos alapja, működésünket a törvényhozás terén haladék nélkül a korszerű belrendezésre fordítani. A belrendezésnek azon pontjai, melyek Felségednek legmagasabb trónbeszédében egyenkint különösen megemlítve soroltatnak el, oly tárgyakat foglalnak magukban, melyeknek czélszerü elintézése az országnak is közohajtása; szükséges azok felett minél előbb intézkedni; s mi nem késünk e tárgyakat tanácskozás alá venni, tanácskozásainkban mindenkor szemünk előtt tartva a nép jólétének lehető emelését, az ország társadelmi szükségeit, ós a rendnek ós szabadságnak egyesült s egymástól külön nem választható érdekeit. Kegyelettel tiszteljük hazánk múltját és annak emlékeit; de oly intézményekhez, melyek hajdan korszerűek s talán szükségesek lehettek, most azonban az ország közjavát, felvirágzását és alkotmányos fejlődósét gátolhatnák, még e kegyelet mellett sem fogunk ragaszkodni! Sok időt, nehéz munkát vesznek igénybe azon fontos tárgyak, melyek a legmagasabb trónbeszódben különösen meg vannak említve; de még ezeken kivül számos és nem csekélyebb fontosságú kérdések megoldására kell a törvényhozás figyelmének kiterjedni; fordulhatnak s valószínűleg fordulnak is időnkint elő ily tárgyak tanácskozásainkban, s mi ezekre nézve is fel fogjuk terjeszteni Felségedhez megállapodásainkat. Meg vagyunk győződve, hogy a törvényes kapocs, mely egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- és Sziavonországok között a múlt országgyűlésen kötött közjogi egyezmény által létrejött s tettleg is életbelépett, még szilárdabb lesz azon testvéries együttműködés által, melyet egymással közös ügyeink igénybe vesznek. Együtt érezzük a számos teendők szükségét, és egyesült erővel és munkássággal akarunk és fogunk arra törekedni, hogy közös hazánk java előmozdittassók. Nem mulaszthatjuk el Felséged előtt őszinte bizalommal felhozni a határőrségek jelen állapotát. Kétségtelen az, hogy a határőrségek a magyar korona területéhez tartoznak; egy része azoknak közvetlenül Magyarországot, nagyobb része pedig közvetlenül Horvát-Szlavonországokat illeti. A határőrvidékben azonban még mindig fönáll, hagyoinánykép a múltból, egy oly intézmény, mely egyrészről a jelen viszonyok közt nem korszerű, másrészről törvényeinkkel, melyek a vódköteiessóg terheit és az alkotmány jótékonyságát mindenkire egyiránt terjesztik ki, egyenesen ellentétben áll. Nem hozzuk kétségbe, hogy az átalakítás keresztülvitele számos és súlyos nehézségekkel jár; de engedje Felséged remélnünk, hogy legmagasabb fejedelmi figyelmét e nehézségeknek elhárítására fogja
