Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.
Irományszámok - 1869-42. 3176 pestmegyei választóknak kérvénye
42. SZÁM. 111 Ezen kierőszakolt indoklás alkalmával a körrendelet megfeledkezik, hogy a szavaknak van nyelvészeti, van gyakorlati értelmezésük, melyekkel amaz indoklás homlokegyenest ellenkezik, mire bizonyságul csak adótörvényeinkre hivatkozunk, melyekben az iparos-segéd adóköteles, már pedig a mesterinasokat megadóztatni nem szokták, ezeket tehát a segédekkel ugyanazonosítani nem is lehet. Sajátszerű azonban 6-szor. Hogy a körrendelet ugyanazon 8-dik pontjában a kereskedők qualifikátiójánál a közp. választmányt liberális szelleme ismét elhagyja, — ezekre nézve a törvény nem tágittatik, de megszorittatik, — csak „bejegyzett kereskedő választóképes — igy szól a körrendelet; holott maga a törvény a bejegyzettség szükségességét legtávolabbról sem emliti, daczára annak, hogy már az 1840-diki törvényhozás a kereskedők bejegyeztetése iránt intézkedvén, különbséget tesz a bejegyzett s be nem jegyzett kereskedők jogaira nézve, — miből önként foly, hogy a midőn a sokkal később keletkezett 1848-iki törvényhozás a kereskedőket átalában minden további qualiíikátió nélkül választásra képesíti, ez alatt nem csupán bejegyzett, de egyátalán minden állandó teleppel biró kereskedőket értett. Az ily megszorító szabadelvütlensóg koronája van letéve azután 7-szer. a körrendelet 9-ik pontja6-ik sorában, mely szerint hivatalíizetós s nyugdíj, állandó s biztos évi jövedelemnek nem tekintetvén, azért is a 10-dik pontbeli rendelkezés folytán hivatalnokok, magán tanárok gazdatiszti, vasúti ós más egyéb vállalatoknál s társulatoknál alkalmazott, szóval a valódi értelmiség nagy részét képző egyének, az 1848-dik V. t. ez. szelleme s minden jog és igazságérzet daczára a választókópességből kiszorittattak. Ezen itt előadott törvénytelenségek azután a választói képességnek egészen más alakot adnak mint maga a törvény. De ezenkívül a körrendelet magára a bizonyítási szabályokra vonatkozólag is ép igy felforgatja a törvényt, s oly szabályokat állapit meg, melyek a csempészkedésekre legtágabb tért nyitottak. Mert 8-szor. a törvény 15. §-beli azon intézkedését, „hogy az összeíró küldöttség az adóbeli összeírásokat figyelembe is vegye" ezen sokszor érintett körrendelet 9-ik pontja 7-ik sorában — alkalmazni határozottan megtiltja — s igy a bizottságok kezéből kiveszi azon egyedül biztos kulcsot,melylyel ezekja 100 frt jövedelem meghatározásában egyöntetűen s részrehajlatlamü járhattak volna el — ámde ezen törvényes szabályt el kellett dobni, mert csak igy lehet azután a szavazók nyers tömegét képező proletariátus számát, az értelmiség rovására tetszés szerint szaporítani. Nem különben 9-szer, a körrendelet 7-dik pontja két végső sora szerint „a birtok czimen igényelt választókópessóget nem akadályozza, hogy az állítólagos tulajdonjog még telekkönyvezve nincs." E szabály azonban csak egyedül arra való, hogy ismét táguljon azon tér, melyen illetéktelenek a szavazok sorába becsempósztessenek, mert e szabály folytán elég egy — holnap már megsemmisítendő — adásvevési szerződós felmutatása annak kinyomozására, hogy valaki földdel bir s választóképes. Az elmondottak minden kérdésen felül helyezik egyrészről: hogy Pestmegye közp. választmánya ./• alatti körrendelete által illetéktelenül a törvényhozás jogkörébe vágott, hogy az 1848. Y-dik törvónyezikket tökéletesen felforgatta, és igy hogy az összeíró küldöttségek kezébe teljesen törvényellenes összeirási szabályokat adott. Másrészről az elmondottak azt is megvilágítják, hogy azon szabadelvüsóg, melyet a közp. választmány elvül felállít: mintha a választási képességet nem megszorítani, de kiterjeszteni akarná — csak ál czég; — mert láttuk, hogy mig a körrendelet mindent elkövet a vagyontalan, tehát egyedül a nyers tömeget képző osztály szavazatkópesitósóre — addig épen ugy minden utat s módot felhasznál arra, hogy az értelmiség a szavazatjogosultságból kizárassók.
