Képviselőházi irományok, 1869. I. kötet • 1-104. sz.

Irományszámok - 1869-41. Tisza Kálmán inditványa a törvények magyarázása iránt

108 41. SZÁM. De más esetekre nézve is nem egyéb ez, mint annak követelése, hogy a kormány határozván meg a törvények valódi értelmét, az legtöbbször vádló fél, és biró lehessen egyszersmind, mi az igazság legegyszerűbb fogalmával is ellenkezik. Igazolja ezen követelés helytelen voltát a képviselőválasztások körüli tapasztalás, mely szerint a kormány, egy helyen rosszallotta, sőt megsemmisitette a törvény ugyanazon értelmezését, a melyet másutt érintetlenül hagyott, igazolja azon körülmény, hogy más esetekben is nem egyformán járt el. így például: midőn a múlt országgyűlés berekesztése után némely törvényhatóságok bírálatot mondtak azon országgyűlés, illetőleg a többség eljárása felett, az egyiket meg nem rovta, mig a másikat királyi biztossal sújtotta, holott a törvénysértés, — ha ugyan volt — nem abban lehetvén, hogy helyeselte-e vagy nem az ily törvényhatóság a kormánypárt eljárását ? hanem magában azon tényben, hogy mint törvényhatóság a törvényhozás tetteit bírálat alá vette, vagy mindeniket nyugtonhagyni, vagy mindeniket sújtani lett volna az igazságnak megfelelő eljárás. Szemben ezzel nézetem az: hogy minden hatóságot, mely a törvény végrehajtására hivatva van, törvényes hatáskörében önmagát illeti a törvény alkalmazása, és ez általi magyarázása. hogy a kormány teendője e tekintetben csak az, hogy őrködjék a felett, hogy a törvény végrehajtására hivatott egyetlen közeg vagy hatóság is azt el ne mulassza, hogy az a törvény kétségbe nem vont értelmének megfelelőleg járjon el, hogy az olyat, mely másképen cselekszik, kötelessége teljesítésére szorítsa. Nézetem továbbá, hogy: a végrehajtásért saját körében minden közeg, és minden hatóság felelős, kell hogy legyen s hogy végre szükséges egy oly alkotmányos testület létezése, mely a törvénynek a végrehajtó közegek, vagy hatóságok általi alkalmazása iránt támadt panasz esetében, vagy ha az alkalmazásban eltérések fordulnak elő, e tekintetben határozhasson; ezen jog azonban a kormányt, mely pártnak kifolyása, nem illetheti, de illetheti csupán egy a kormánytól teljesen független, a felmerülő kérdésekben semmiképen nem érdekelt birói testületet. Mindezek folytán nem azt tartom egy alkotmányos kormány hivatásának, hogy a törvények igy értelmezett magyarázati jogát is magának tulajdonítsa, mert midőn ezt teszi oly kérdésnél, minő a képviselőválasztás, a melyre vonatkozólag létezik az egyedül jogosított felsőbb testület, a képviselőház, a törvényt sérti meg, oly kérdéseknél pedig, a melyeket illetőleg ily testület még szervezve nincsen, a szabadságot, és az alkotmányosságot veszélyezteti, mert ezek veszélyeztetése nélkül e jogot kormánynak gyakorolnia nem is lehet, de ellenkezőleg az hivatása szerintem, hogy teljesen tartózkodjék az ily beavatkozástól azokban, a melyekre nézve a törvény miként alkalmazása felett véglegesen határozni jogosított testület már létezik; hogy minden közegnek, ós hatóságnak engedje háboritlanul gyakorolni saját körében a végrehajtásra vonatkozólag őt törvényszerűit megillető jogokat; hogy látva, miszerint intézményeinkben e tekintetben hiány van, ne önhatalma gyarapítására használja föl ezen körülményt, hanem minden felszólítás nélkül azonnal terjesszen törvényjavaslatot a ház elébe az iránt, hogy az államélet rendes viszonyai között felmerülő ily kérdések alkotmányos utón elintézésére szükséges birói testület szerveztessók. E nézetből indulva ki indítványozom: hogy utasittassók oda a minisztérium: 1-ör, hogy tartózkodjék a törvénynek végrehajtás alkalmazásközbeni magyarázatából oly esetekben, melyekben nem ő az illetékes végrehajtó közeg, ós a melyekre nézve ezen felül létezik oly alkotmányos testület, mely az eltérő, vagy helytelen értelmezések felett végérvényesen határozni hivatva van; 2-or, hogy ne avatkozzék a törvények végrehajtására hivatott más közegek, vagy hatóságok jogkörébe •