Képviselőházi irományok, 1865. VII. kötet • 388-468. sz.

Irományszámok - 1865-388. A központi bizottság jelentése a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szóló törvényjavaslat iránt

4 CCCLXXXVIII. SZÁM. nem voltak? Mi lenne még, ba most maga a törvény utalná a feleket az egyezkedésre? Minő idegen befolyások, minő tilos eszközök férkezhetnének a szerződő felek közé? Mennyi megbánásnak, mennyi keserűségnek és súrlódásnak nyittatnék meg forrása? Miként szenvednének ezek közepett mind a házassági viszonyok, mind maga a vallás érdeke ? A központi bizottság tehát abban állapodott meg, miszerint a gyermekek vallását okvetetlen magának a törvénynek kell meghatároznia. S minő legyen aztán e meghatározásnak módozata, e részben ismét egy gyakorlati, és igen közel álló példa adhat irányt: Erdélynek példája. Erdélyé, melyben hosszú évek óta neveltetnek a fiak atyjoknak, s a leányok anyjoknak vallásában. Erdélyé, melyben e szabály közmegnyugvásra áll fen, s mely e szabályhoz a kegyelet bizonyos nemével ragaszkodik. Csak az életből vett eme rendszert óhajtja tehát az ország többi részébe is átültettetni, s csak azt a szabályt, mely ha a nő katholikus vallású, részben már e hazában is érvényben van, óhajtja átalánosankiterjesztetni a központi bizottság: midőn az általa szerkesztett törvényjavaslat 12-ik §-ában, a vegyes házaiságokból származó gyermekek vallásos nevelését illetőleg, ily értelemben kivan intézkedést tétetni. Egy hiánya lenne még e szerint a törvényjavaslatnak. Nem lenne rendelkezés a megelőzőleg kötött vegyes házasságokból született vagy születendő gyermekek vallásáról. A központi bizottság tehát e hézag betöltése iránt is javaslattal lép föl. Nem akar a törvénynek visszahatólag kötelező erőt tulajdonítani; de viszont azt is méltányosnak, és a minél előbbi egyformaság tekintetéből meg nem tagadhatónak tartja, hogy a korábban keletkezett vegyes házasságokban élő szüléknek is joguk legyen, közös megállapodás utján, a jelen törvényjavaslat szabályaihoz alkalmazkodniuk. És épen ebből a szempontból indul ki a javaslat, melyet a központi bizottság, a mellékelt törvényjavaslat 17-dik szakasza folytán, elfogadás végett ajánl. Kelt Pesten, nov. 24-én, 1868. Csengery Imre s. k., a központi bizottság előadója. Melléklet a 388. számú irományhoz. Törvényjavaslat a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról. Addig, mig a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény utján átalánosan szabályoztatnék, az 1848-ik évi XX-ik t. ez. alapján a keresztyén vallásfelekezetek viszonosságát illetőleg, az 1848-dik évi 30-dik törvényezikk alapján, a következőkben bővíttetik és módosittatik: 1. §• A törvény által megállapított föltételek és formaságok megtartásával mindenkinek szabadságában áll más hitfelekezet kebelébe, s illetőleg más vallásra áttérni. 2.§. « Áttérni annak szabad, a ki életkora 18 évét már betöltötte. Azonban a nők férjhez menetelök után ha e kort el nem érték volna is, áttérhetnek.