Képviselőházi irományok, 1865. V. kötet • 251-312. sz.

Irományszámok - 1865-251. Jelentése a pénzügyi bizottságnak az egyenes adókra vonatkozó törvényjavaslatok tárgyában

CCLL SZÁM. 7 októl, mint a házadónál, de választott bíróságok rendszeresítésével a vitás kérdések esetén, egészen ngy, mint ezt a házadónál is javaslatba hozta. Egyedüli eltérést az ottani s itteni megállapodás közt csupán a minimál tételek alkalmazhatása képez. Semmi kétség, hogy e minimál tételek básisa ellen a bizottságnak is sok észrevétele volt. Azért is adott nagyobb mozoghatási tért azon tételek alkalmazásánál, s még igy is csak azért fogadta el a törvényjavaslat illető paragrafusait, mivel ugy látta, hogy a megszabott összeg csakugyan minimum s mivel ennélfogva túlterheltetéstől félni is alig lehet. Sőt ellenkezőleg ugy hiszi a pénzügyi bizottság, hogy e minimál tételek alkalmazását magok a pénzügyi közegek is csak kivételesen kivánandják, épen mivel azok igen alacsonyak, s csak a leg vastagabb visszaélések mérséklésére alkalmasak. A személyes kereseti adóról maga azt monda előterjesztésében a pénzügyminiszter , hogy a kulcu, mely szerint kivettetik, igazságosnak nem mondható, a kezelés és beszedés pedig sok fáradsággal jár. Ezúttal mégis fen kellé tartani, mert a jövedelem, a mit hoz, igen jelentékeny, s mert épen annál sok időt kívánna a reform, nem annyira a törvény meghozására, mint inkább életbe léptetésére. El kell hát várni a jövő évi költségvetésnek idejét, a mikorra gyökeres roform előterjesztését ígérte a pénzügyminiszter; el lehet azt várni annál is inkább, mivel attól alig pár hónap ]választ el. Még csak a közterhek behajtásáról szóló törvényjavaslatot illetőleg kell nemit elmondanunk. E törvényjavaslatra legnagyobb súlyt fektetett előterjesztésében a pénzügyminiszter, és méltán, ez lévén hivatva valósággá tenni a többieket is mind. De nagy súlyt kell arra helyezni az egyes adókötelezettek tekintetében is, attól függvén,hogy a teher minél könnyebben legyen viselhető. Az állam szükségei mulhatlanul fedezendők lévén, minden oly hézag e törvényben, a mi lehetővé tenné, hogy bár ki is elvonhassa magát a törvényesen reá rótt tehernek viselése alól, másoknak további terheltetését vonná maga után. Nem a kincstárt hát, melynek végre is meg kell kapni a nélkülözhetlen összeget, hanem adózó társait károsítja az, a ki elvonja magát törvényes kötelességének teljesítése alól. Ezért igen fontos e törvényjavaslat. De bár mindezt látta a bizottság, még sem fogadhatta el változatlanul a törvényjavaslatot. Nem fogadhatá el, mindjárt első határozmányát sem. Mert bár az egyenes adóknak 12 részletben , havonkint fizetését elvileg helyesli, tekintve mégis , hogy azok legnagyobb részét a földadó teszi , a minek jövedelme pedig épen nem foly rendes havi részletekben; s tekintve, hogy a bérszerződések is legnagyobbrészt nem havi , hanem évnegyedes részletekben teljesítendő fizetésekre szólanak; tekintve végre a havi beszolgáltatásoknak kivált a vidékre nézve szerfelett költséges voltát: a bizottság jónak látta-' az eddigi gyakorlat fentartását hozni javaslatba, a mely szerint évnegyedes részletekben fizetendők az egyenes adók, mindig az évnegyed közepéig. Ellenben fentartandónak vélte a javaslatba hozott késedelmi kamatokat, nehogy különben azokra is háruljon az államnak a késedelmes fizetésekből eredő tehertöbblete, a kik rendesen teljesitik kötelességüket. De a viszonosság elvéhez hiven, leengedést is hozott javaslatba azokra nézve, a kik akár önként, akár fölösleg kivetése által kényszerítve, előre fizettek. Csupán ez intézkedés teszi lehetővé, hogy az államkincstár s a többi adózók rövidsége nil kül halasztás legyen adható azoknak, kik körülményeik által utalvák azt igénybe venni. Azt sem fogadhatta el a bizottság, hogy csak elemi csapások okozta oly rendkívüli károsodásokért legyen adható adóelengedés, melyek ellen az adózó magát nem biztosíthatta. A bizottság ugy vélekedett, hogy ily törvény csak akkor leend bensőleg jogosult, ha egyszer gondoskodva lesz arról, hogy biztosítani lehessen a nélkül, hogy a biztositási díjon felül még nyereményt is kelljen fizetni a biztositónak. A törvényjavaslatban említett miniszteri rendeletek tartalmát és a jövedéki törvényszékekre vonatkozó határozmányokat is felvette a bizottság a törvény szövegébe, mi által az terjedtebbé, de kimerítőbbé és a kötelességeket szabatositva kijelölővé is lett egyszersmind.