Képviselőházi irományok, 1865. IV. kötet • 193-250. sz.

Irományszámok - 1865-239. Jelentése az osztályokból alakult központi bizottságnak a zákány-zágrábi, hatvan-miskolczi és magyar éjszak-keleti vasutvonalak iránti előterjesztésekről

314 CCXXXIX. SZÁM. A mennyiben a pályának magassága a mííépitmények boltozását és befedését megengedné, ezek kőanyagból kiállitandók. Nyilt hidaknál és átereszeknél, melyek 10 méternyi fesztávolságot meg nem haladnak, a hidfők kőanyagból építendők, holott azoknak felépítménye fából lehet szerkesztve. A 10 méter-nyi fesztávolságot meghaladó hidak egészen fából állithatók ki. A köveestest keresztszelvényének, a töltéseknél 3.85 méternyi legcsekélyebb átlagos szélességgel és 0.3 méternyi magassággal, a bevágásoknál pedig 4.0 méternyi szélességgel és 0.4 méternyi magassággal kell birnia. A kövecságynak azon időben, midőn a pályafentartási költségeknek az üzleti számadásba való felvétele kezdődik, a fenelőirt méretben meg kell lennie; ezenkívül még a rendes kövecsmenynyiség 5%-a. mint tartalék kövecs, elhelyezendő, tehát egy folyó méter után összesen 1.124 köb méternyi mennyiségben. A felépítményhez tölgy- vagy más itatott (impraegnált) bükkfából készült talpfák és olyan sinek veendők, melyek egy láb hosszúságban 20*/a vámfontot nyomnak. A sínek, talpfák és felépítmény minden egyéb alkatrészei alakjára nézve, az engedélyesek azon szabályokat és szabvány-rajzokat fogadják el kötelezőkül, melyek a kormány által az állam költségén foganatba vett vonalak felépítményeire nézve megállapittattak. A sinek szükségletét illetőleg az engedélyesek kötelezik magokat, hogy azt lehetőleg a belföldön fogják beszerezni. Hogy ha mégis, tekintve azon nagy sinszükségletet, mely előre láthatólag a belföldön építendő vasutakhoz közelebb kívántatni fog, kénytelenek lennének külföldi terméket használni: azon esetben a külföldről behozott sinekért és kapocseszközökért fizetett beviteli vámnak fele részökre visszafizetendő. 4. §. —.•..••'• Az engedélyesek a debreczeni, szerencsi és kassai pályaudvarok közös használata iránt, a kormány jóváhagyásának fenntartása mellett, a tiszavidéki vasúttársasággal egyezményt köthetnek. Az említett vaspályaudvarokon netán szükséglendő építkezések költségeit az engedélyesek fogják viselni. A közös vaspályaudvarok használatáért fizetendő járadék az üzleti számadásba fel nem vehető. Gondoskodni tartoznak továbbá az engedélyesek, hogy a máramaros-szigeti és csapi indóházaknál szállítandó só-mennyíségnek megfelelőleg, a szükséges rakodó helyiségek oly arányokban állíttassanak elő, hogy a sónak M.-Szigeten a pálya-udvarba való berakodása, és a vizén tovább szállítás tekintetéből Csapon való kiszállítása és elhelyezése, minden körülmény között és minden vízállás mellett, lehető legyen. A kormány végre fentartja magának a jogot, hogy a mennyiben más pályák beszakadása, pályaudvarok közös használata, kocsikölcsőnzés és mind ezekért járó kárpótlás tárgyában az illető társaságok közt egyezmény nem jöhetne létre, egy ilyennek feltételeit meghatározhassa. 5. §. Az engedélyesek kötelezik magokat, hogy a vonalzási munkálatokat az engedély keltétől számítandó 3 hét alatt megkezdik; az engedélyezett pályáknak épitését az engedély keltétől számítva hat hó alatt foganatba veszik; s azokat következő sorrendben befejezik és a forgalomnak átadják^ úgymint: 1870-ik évi október 1-sejéig a debreczen-szatmár-németi-tekeháza-szigeti, és a b) alatti elágazástól Sátoralja-Ujhelyen át egész Zomborig terjedő vonal-szakaszt;