Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.

132 CXCV. ÜLÉS. törvényeknek a fenálló törvényes szokás szerint, a törvényhatóságokkali hivatalos közlése iránti kötelezettségét a kormánynak? vagy sem?" Melyre Gorove István miniszter a következő nyilatkozattal válaszol : „A kormány csak oly esetekben kivan a kijelölt módhoz folyamodni, midőn a behajtás halasztást nem szenved." Ezen miniszteri nyilatkozatban a kérdést intéző képviselő a maga megnyugtatását lelvén, A 2. §. egyhangú szavazattal megtartatott. A 3. §-nak kiegészítése végett Németh Károly képviselő ily tartalmú indítványt olvasott fel és nyújtott be: Indítvány „A magyar királyi minisztérium által beterjesztett 171. számú törvényjavaslat 3. §-nak alább jegyzett kiegészítésére. „Minthogy a megyei és városi helyhatóságok közt, az 1848-ki törvény, sem jogi, sem kötelezettségi szempontból külömbséget nem ismer, és ugyan azért, valamint 1861-kiprovisorium önkénye által gyakorlatba hozott azon elkülönözés, mely szerint ép akkoron, a midőn a sz. kir. városok mint munioipiumoknál, a kormány a törvénykezési s közigazgatási költségek elvállalását megtagadta, ugyan ez a megyei helyhatóságoknak minden ilyetén kiadásait önként elvállalván, ezeket tettleg s rendesen fizette is; ugy továbbá az 1866-ik és 1867-ik évben utólagosan történt azon intézkedés is, melynél fogva a sz. kir. városoknak e czimbeli némüleges segedelmezésükre, a minisztérium rendelkezése alatt állott 500,000 frtból, s jelesen azon minisztériumnak saját belátása s felosztása szerinti részesítés lett elrendelve: a hivatkozott 1848-ki törvénynek jelenlegi uralma alatt és az igazságnak szembe szökő megsértése nélkül továbbra fenn nem tarthatók." Minthogy az e czimbeli követeléseknek jogosságára nézve, a hivatkozott törvény alapján csak is egy és ugyan azon nézet foroghat fen; ép a megyei költségeknek elvállalása és a városoknak némülegi segélyezése is igazolják. Sőt még az esetben is, hahogy netalán valairely határozottabb liquidationak szüksége volna feltételezendő, a kormánynak túlságos biztosítékul szolgálhatnának mind azon öszszegek, a melyek már egyes városoknál százezerekre növekedvén, ezek által az állam ellen vétetnek követelésbe. S minthogy végre az érdekelt sz. kir. városoknak, ezen Csak is reájok rótt évenkinti roppant teher alatt, és az ennek folytán már 6 évek óta összehalmozott adósságok következtében, okvetetlen összeroskadniuk kelletik, és ez esetben is az államra száland az e részbeni költségeknek további viselete ; egyébiránt pedig, ezen kérdésnek megfejtése ép a budget kérdésével, nem pedig mással állana a legszorosb kapcsolatban annál fogva, mert a megtagadás s illetőleg a megyékre vonatkozó elvállalás is, egyedül az állam budgetjének összeállításánál történvén, jogi vagy bármely más szempontbóli határozott megtagadás, mely alapot és alkalmat nyújthatna ezen kérdést elkülönözve megvitatni egyátalában fen sem forog. S mert a municipiumok rendezési kérdése is egyedül a jövendő állásra vonatkozhatván, a municipiumoknak ilyetén kártalanítási követelésekkel kapcsolatba nem hozható —