Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-69. Jelentése a közös viszonyok tárgyában kiküldött hatvanhetes bizottságnak
LXIX. SZÁM. 87 Második melléklet a 69. számú irományhoz. Véleménye a hatvanhetes bizottságnak a közös viszonyok tárgyában. 1. Azon kapcsolat, mely egy részről a magyar korona országai, más részről ő felségének többi országai és tartományai között jogilag fenáll, a pragmatica sanctión alapszik. 2. Megállapítván ez ünnepélyes alapszerződés a Habsburg-ház nőágának trónöröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, melyek a megállapított öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, föloszthatlanul és elválhatlanul együtt birtoklandók. E határozottan kimondott elv folytán a közös biztosság együttes erővel leendő védelme és fentartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatica sanctióbóí származik. 3. De ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatica sanctió azonföltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fentartassék. 4. E két alapeszmét kell tehát egyaránt tekintetbe vennünk azon viszonyok meghatározásánál , melyek Magyarországot a közös fejedelem uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik. S valamint egy részről kész volt Magyarország a múltban, úgy kész leend jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, a mit a pragmatica sanctió szerint a közös biztosságnak együttes erőveli védelme és fentartása mulhatlanul megkíván: úgy 'más részről oly kötelezettségeket, melyeke czélon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetlenül szükségesek, magára nem vállalhat. 5. Ezelőtt Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintett viszonyokra vonatkoznak, a magyar országgyűlés s a magyar király köz egyetértéssel intézkedtek, és ez intézkedések megállapításánál más ország befolyással nem bírt, mert a magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme , azon országoknak érdekeiről és teendőiről absolut hatalommal rendelkezett. Most azonban, a legmagasabb trónbeszéd szerint, lényegesen változott a helyzet az által, hogy ő felsége „alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait is, azokat tehát absolut hatalommal ezentúl nem képviselheti, s azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti." Kijelentette jelen országgyűlésünk is a válaszföliratban, hogy ezt figyelembe veendi. 6. Irányadóknak tekintette a bizottság e szempontokat, midőn megbízatásához képest kijelöli a fő elveket, melyek véleménye szerint a közös viszonyok megállapításánál alapul szolgálnak, s ez elvek folytán összeállítja a készítendő javaslat vázlatát. Kiindulási pontja tehát e részben a pragmatica sanctió, melyet mind ő felsége legmagasabb trónbeszédében, mind az országgyűlés többszöri fölirataiban közösen elismert kiindulási pontul tűzött ki. 7. A pragmatica sanctió szerint közös ugyan az uralkodó, a mennyiben Magyarország koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, a ki a többi országokban is uralkodik; de még ez nem teszi * szükségessé, hogy a fejedelem udvartartásának költségei közösen állapíttassanak meg. Ily közös megállapodást a pragmatica sanctióban kitűzött czél nem igényel; Magyarország alkotmányos önállásával pedig s a magyar király fejedelmi magas tekintélyével sokkal inkább megegyez, hogy a magyar országgyűlés, a felelős magyar minisztérium előterjesztésére, külön szavazza meg a magyar király udvartartása költségeit. Se kár, se jogsérelem nem okoztatik ez által ő felsége többi országainak. Az udvartartás költségeinek megszavazását és kiszolgáltatását tehát közös ügynek nem tekinhetjük.
