Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-55. Jelentés az üdvözlő küldöttség eljárásáról

LV. SZÁM. 43 nyolcz palotahölgy jelenlétében kegyteljesen fogadtatván, egri érsek ő excellentiája ő fölségét a következő beszéddel üdvözlé: „A szeretet és ragaszkodás, melylyel a hü magyar nemzet Fölséged, kegyelmes királynéja iránt az első pillanat óta viseltetett, s melyet Fölséged páratlan magasztos tulajdonai, és a nemzet t nyelve, e legdrágább kincse iránt tanúsított hajlama mindinkább növelt, azon felejthetlen napok alatt, melyeket Fölséged nem rég hazánk szivében töltött, határtalan lelkesedésig emelkedett. „S ezen egyetemes közérzület által vezéreltetve, Magyarország főrendéi és képviselői hongyűlés ileg elhatározták, a nemzet fiúi legmélyebb tiszteletét és leghőbb szerencsekivánatait Fölséged dicső születése napja alkalmából, ahhoz az uj évi forró üdvözletet csatolva, országos küldöttség által kifejezni. „Midőn tehát Magyarország népei nevében kivánjuk, hogy Fölséged hosszú, boldog életen keresztül minden áldásoknak örvendhessen, melyeket erényekben gazdag királyi szive megérdemel; midőn legforróbb hálát mondunk azon magasztosb édes anyai indulatáért, melylyel Fölséged eddig is hazánk és nemzetünk iránt viseltetett; midőn fiúi bizalommalés szeretettel esedezünk, hogy bennünket ezentúl is fejedelmi kegyelmével s legmagasb részvétével boldogitani meg ne szűnjék; midőn Fölségedet legalázatosabb hódolattal kérjük meggyőződve lenni arról, hogy nemzetünk nagyobb és szentebb kötelességet nem ismer, mint fölséged legmagasb kegyeiért tartozását lovagias hűséggel leróni; midőn Fölségedre, összes császári királyi házával, fölséges férjével szintúgy, mint fenséges gyermekeivel egyetemben, Isten mindenható oltalmát esdjük : gyenge bár, de őszinte szavakba foglaljuk azt", mit Sz. István országában minden kebel legmé lyebben érez, nyiltan bevall, és tettel bizonyítani kész; t mi pedig kimondhatatlan szerencsének tartván, hogy országunk érzelmeinek hű közlönye lehettünk, semmit sem óhajtván, mint hogy magunkat Fölségednek állandó legmagasb kegyelmébe ajánlhassuk, és ezen hódoló érzelmeink nyilvánítását mentül előbb országunk fővárosában meg újíthassuk." Erre ő fölsége következőleg méltóztatott legkegyelmesebben válaszolni: „Az országos főrendek és képviselők szíves megemlékezését, mint őszinte ragaszkodásuk becses jelenségét, nagy örömmel fogadom. „Vigyék meg érte küldőiknek lelkem mélyéből eredő köszönetemet, és biztosítsák őket az egész magyar hazával közös változatlan vonzalmaimról." O fölsége eme kegyteljes válasza után a küldöttség eltávozott. Ugyanaz nap az összes küldöttség az udvari ebédhez való meghívással tiszteltetett meg. Küldetésünket ekkép bevégezvén, van szerencsém jelentésemet a t. képviselőháznak tudomására juttatni. Pesten, január 13-dikán 1867. ••".'• • •. . Or. Andrássy Gyula s, k.