Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-133. Jelentése az 1865-dik évi országgyülés képviselőháza által a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmányának

I I 274 CXXXIII. SZÁM. gadtatik el, az államhatósági felügyelet tekintetéből a jegyzőkönyv-az állam hivatalos nyelvén is vezetendő, az ügykezelésnél pedig közvetítő gyanánt ugyanaz is alkalmazható, tetszés szerint. 13. .§. A törvényhatósági tisztviselők a hivataloskodásuk körébe eső községekkel, gyülekezetekkel, magántársulatokkal, intézetekkelés a magánosokkal való érintkezéseikben azok nyelvét kötelesek használni. 14. §. Egymás között a törvényhatóságok magyar nyelven érintkeznek; de azon törvényhatóságok, a melyeknek közgyülésileg megállapított ügykezelési nyelve nem a magyar; de ugyanaz, egymással amaz ügykezelési nyelven is érintkezhetnek. III. FEJEZET. Nemzetiségi jogok az állami közigazgatás terén. 15. §. Minden honpolgárnak jogában áll az államkormányhoz intézett beadványaiban anyanyelvét használni. 16. §. A művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedés előmozdítására egyesek, társulatok s testületek által létesített tan- és egyéb intézetek, ugy szintén magok a társulatok és testületek, valamint a főbb és legfőbb egyházi hatóságok is, az államkormánynyal való érintkezéseikben ügykezelési nyelvöket használhatják, fölterjesztéseiket azonban magyar szövegben is mellékelni kötelesek. Az államkormány a fölterjesztés nyelvein válaszol, hasábosán, de sürgős esetekben csupán magyar nyelven is válaszolhat. Kétség esetén a magyar szöveg a határozó. 17. §• A törvényhatóságok az államkormánynyal magyar nyelven érintkeznek. 18. §. Az államkormányzat ügykezelési nyelve a magyar. A minisztérium azonban köteles ügyelni arra, hogy valamint minden országos méltóságokra és államhivatalokra, ugy különösen a főispánságokra a többi nemzetiségek kebeléből is elégséges számmal alkalmaztassanak oly egyének, kik a nem-magyar ajkú törvényhatóságok, testületek, intézetek, egyesületek és magánosok ügyeinek kellő el* intézésére szükséges ismeretekkel is birnak. 19. §. Az állam s illetőleg a kormány által már állított, vagy a szükséghez képest állitandó tanintézetekben a tanítási nyelvnek meghatározása a közoktatási miniszter teendőihez tartozik; de a közoktatás sükere a közművelődés és közjóllét szempontjából e téren az államnak is legfőbb czélja lévén, köteles a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidék közelében anyanyelvökön képezhessék magokat egész addig, hol a magasabb akadémiai képezés kezdődik. 20. §. Azon területeken létező állami középes felső-tanodákban, a melyekben egynél több nyelv divatozik, azon nyelvek mindenikének részére nyelv- és irodalmi tanszékek állitandók. 21. §. Az országos egyetemben előadási nyelv a magyar, de az országban lakó minden nemzetiség részére nyelv- és irodalmi tanszékek állitandók. 22. §. Ha az egyesülési utón (23. §.) már létesült intézetek bármelyike az alap elégtelensége miatt a czélnak önerejéből kellően megfelelni képes nem lenne és segélyezésért az államkormányhoz járulna : az illető miniszterek kötelessége lesz, a megszerzett hiteles adatok nyomán, az országgyűlésnek előterjesztést tenni. A törvényhozás fogja esetről esetre elhatározni a segély mennyiségét és módozatát, ha annak szükségéről meggyőződött. *