Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-133. Jelentése az 1865-dik évi országgyülés képviselőháza által a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmányának
268 CXXXIII. SZÁM. 6. Minden a ruthen szbirói járásban alkalmaztatni kivánó egyéniség megválasztatására egyik kellékül szolgáljon a ruthen nyelv kellő birása. Ezen pontoknak oka következő. Több járásban alig van egy bizottsági tag, többjárás ismét a megy eszékvárosától 15—20 mértföldnyire esik; a tisztikar megalakítására tehát télben, ha nagy hideg, hóíir vatagok vannak, nyárban, midőn munkaidők következnek be, a községi képviselőknek 3—4 napi utat tenni a megyeházához, onnan annyit vissza, és igy összesen vagy tiz napot veszteni lehetetlen. Továbbá a tapasztalás megmutatta azt, hogy a legközelebbi tisztikar alakítása alkalmával az intelligentia őt megillető elsőbbségből is elfoglalva a termet, ott a tisztek megválasztatnak ,* a begyült községi képviselők a megyeház udvarán, részint előtte az utczán ácsorogva, soha semmit nem tudnak arról, mi törté-. nikodaben, és haza jőnek a nélkül, hogy még a magok járása szbirájának a nevét is tudnák.Tehát maga az.intelligentia, és a székvároshoz közel eső helységekből bejött képviselők nem csak a magok, de az összes megyei járások számára is megválasztják a tisztviselőket, és igy a nép az 1847—48 évben behozott demokratikus alkotmányban, tekintve a tisztválasztásokat, a mostani eljárás mellett semmi -vagy igen csekély részt vesz. IV. A nyelvre nézve — miután a közvélemény azon elvet mondta ki, hogy mindenkinek legyen Triztositva a nemzetisége — következő alázatos esedezésünk: hogy az al- és fötanodában a tanuló ifjúság számára, ha több nemzetiségből találtatnak a tanulók, nemzetiségök szerint külön az államtól fizetett literatúrai tanár legyen, hogy mindenki a maga nyelvét ,már az iskolában tudományosan tanulhassa és mivelhesse. A nemzetiségre nézve ezen kedvezményt a kormány a múlt absolutistikus rendszerben is megadta; miután pedig a magyar alkotmány szélesebb alapokra van fektetve, meg vagyunk győződve, hogy a magyar nemzet, nagylelkűségénél fogva is, ha ezen kedvezményt meg nem bőviti, talán viszsza nem veszi. Csak ezen pontok volnának szerény véleményünk szerint képesek a nemzetiségek egyenjogúságát meghozni, és őket megvédeni egymás irányában, a féltékenységet, fölülkerekedést, és emiatt démoni áskálódást, és nemzetiségek miatti súrlódásokat eltávolítani, és hazánk polgárai közt kölcsönös bizalmat, testvéri szeretetet megállapítani. Igy minden ellenségeskedés megszűnnék, éspedig azon okból, mert akkor minden nemzetiség ugy a törvényhozásban, mint a megye tisztbiraik száma és képessége szerint, saját emberei által képviselve volna. Ugy hiszszük, hogy mi ez által nem igénylünk részünkre valami kedvezményeket, különös érdemet, hanem azon (okból) s elvből, hogy országok, testvéri szere. tet, polgári erények alapja az igazság, a képviselők és tisztikar megválasztásának a nemzetiségek elvére alapitása által méltányosságért és igazságért, másrészt pedig azért esedezünk alázatosan, miszerint a kegyelmes honatyák a már megadott jogok gyakorlatában törvény által — esedezésünk pontjai szerint — minket bitositani méltóztassanak. Mert ha a közvéleményt tekintetbe veszszük, akkor alkotmányos országunkban a nemzetiségi egyenjogúságnak más értelmet adni nem lehdt, csak azt, hogy a nemzetiségek saját embereik által legyenek az országgyűlésen és tisztikarban képviselve, és nem azt, hogy mindenki lehet választó és választható, minek czélja mégis kedveltjének megválasztása. Esedezésünk czélja, hogy a magas törvényhozás, saját jogainak érzetében, azok erejével minket pártfogása alá vegyen, és ne engedje, hogy egyik elem czéljai kivitelére a másikat erővel is eszközül felhasználja, mert az egy alkotmányos országnak politikai életében nagy szennyfolt volna. Ily eljárás továbbá az erkölcsi világban lehangolja az bérben közczélok elérésére a kedvet, jóra törekvést és nemes versenyt; ilyen lenézés, leveretés a lelki tehetségeket is békóban tartja, és az embert az ő emberi méltósága öntudatában és kifejtésében akadályozza, szóval, a szellemi kincsek forrását bedugja. Meggyőződésünk az, hogy alázatos esedezésünk tekintetbe vételével, a midőn a nagyobb elemnek a kisebb fölé tulemelkedése meggátoltatnék, akkor a kisebb elemnek alkalom és mód nyújtatnék a maga erkölcsi erejének kifejlesztésére, a törvény pártolása alá venné és igyekeznék a politikai jogok élvezetére vezetni. Nézetünk szerint a politikának nem csak jogokat kimondani, hanem azokat minden polgár számára biztosítani is végczélja: mert ha ez nem történik, ugy a kisebb népfajok részére