Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-99. Jelentése a koronázási hitlevél elkészitésére kiküldött országos választmánynak az országgyüléshez

194 XCIX. SZÁM. kértek, hogy mi, az ország sarkalatos törvényei szerint, mindenesetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben, az ország jogai biztosítására az alább irt czikkeket, s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni, s mind magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely czikkek tartalma következő: 1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723-dikévi 1. és 2-diktörvényczikkekben megállapított királyi trónöröklést; az 1791-dik évi 3. tczikk értelmében teljesítendő koronázást; Magyarország s társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét. Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások - által is megtartatjuk Magyarország és társországai törvényesen fenálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyülésileg alkotott, s dicső elődeink, Magyarország koronázott királyai által szentesitett, valamint ezután országgyülésileg alkotandó s általunk, mint koronázott magyar király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, czikkeikben és záradékaikban úgy, a mint ezeknek értelme és gyakorlata a király és országgyűlés közös megegyezésével fog megállapittatni, kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222-dik évi törvényének azon megszüntetett záradékát, a mely igy kezdődik: „Quodsi verő nos", ezen szavakig: „In perpetuum facultatem." Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, a melyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni. 2. Az ország szent koronáját, az ország lakosainak régi törvényes szokása s a hazai törvények szerint, az országban fogjuk mindenkor tartatni, s a kebelökből valláskülönbségre való tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni. , 3. Magyarország és társországainak mindazon részeit és tartozmányait, a melyek már visszaszereztettek, és azokat, a melyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni , koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országhoz és társországaihoz visszakapcsolandjuk. 4. Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, ha az ausztriai főherczegek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is a dicső emlékezetű ősatyánk, Vl-dik, illetőleg Ill-ik Károly, utána dicsőült I. József, végre dicsőült I. Lipót császárok és magyar királyok ágyékaiból leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék : a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723-ik évi 1. és 2. t. ez. rendelete szerint is visszaszáll Magyarországra és társországaira, s ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában. 5. A mint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Magyarországban országgyülésileg teljesítendő : örököseink és utódaink , a koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélben* biztositások elfogadását előrebocsátani és arra az esküt is letenni. Mi tehát az országgyűlés fönebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamánál fogva a fön beigtatott összes czikkelyeket, s mindazt, ami azokban foglaltatik, egyenkint és öszvesen helyeseknek s előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk, ígérvén, és királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot és társországait, hogy mindezen előrebocsátottakat magunk is megtartandjuk, és bármely rendű s állású alattvalóinkkal is megtartatjuk, a mint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük. A minek hitelére és bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláirtuk és királyi pecsétünk ráfüggesztésével megerősítettük. Kelt, stb.