Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-45. Pap Pál jelentése
XLV. SZÁM. 9 De még ki sem pihenhettem jól magamat rendkívüli károkkal összerombolt kápolnai lakomban, a midőn egri lakos, kincstári ügyész Nagy Sándor által, majd állítólag általam mint kormánybiztos által kezelt — azonban soha nem kezelt — 12 ezer, majd ismét 50 ezer forint iránti beszámolásra hivattam fel, mikre én, a tisztelt ur törvényes illetőségét különben is el nem ismerhetve, de főleg biztosan tudva azt, miszerint a kérdéses összegeket soha kezemhez nem vettem, mindenkor tagadólag válaszoltam. E törvénytelen s igazságtalan zaklatások végre 1857-ik évben megjelent s mindennemű forradalmi ügyből származott számadási kötelezettségeket s üldözéseket országszerte megszüntetett fejedelmi pátens nyomán elhallgattak. Az 1861-ki országgyűlés összehívása alkalmával a kápolnai kerület számos választója a kerület isméti képviselésére hivott fel. Azonban a már ekkor ide is átszivárgott ellenpárt egy másik egyént is jelölt ellenembe, mely párt megbuktatásomra nem átallotta álutakon ellenem a jóhiszemű egyszerű nép kebelében azon súlyos rágalmat terjeszteni, hogy én kerületem népéhez hűségtelen voltam , annak 50 ezer forintját, melyet a magyar kormány a kápolnai csaták alkalmával károsultak kárpótlására utalványozott s melynek kezelésével Almássy Pál akkori kormánybiztos s képviselőházi elnök engem bizott meg, elsikkasztottam s ekkép kerületem kárvallott népét meglopva, azon összeget önhasznomra fordítottam. Hogy e kormánypárt érdekből szőtt, s előkelő egyházi s világi személyek által terjesztett rágalom élét, önbecsületem iránti mellözhetlen kötelességből, kellőleg megtompithassam, az ide 5 "/. 5./. alatt zárt hitéles másolat szerint, mig egy oldalról, mint a megyének 1861-ben választott törvényszéki elnöke s képviselőjelölt, arra kértem föl a kettős megye közönségét, miszerint részemre erkölcsi támogatást nyújtani méltóztassék, más részről ünnepélyesen kijelentettem azt, hogy emiitett kormánybiztosi tisztemben bizonyos öt ezer forintot igenis kezeltem, mely a bécsi légió által a hatvan-debreczeni útvonalon okozott károk kárpótlására adatott kezemhez, s mit én, az ide 6./', 7 /', 8./*, 9 ./' alatt zárt 6./. 7"/. 8'/. eredeti bizonyítványok szerint, több rendbeli elfoglaltatásaimnál fogva, akkori megyei tiszti ügyész Vecsey 9'/. Albert kormánybiztosi segédem által rendeltetése helyére szolgáltattam, de más összeget soha. Felhivtam egyszersmind nyilvánosan mindenkit, miszerint, ha — feltéve, de meg nem engedve — bárkinek ily tárgyban követelése volna, azt a megye szine elé terjeszsze. De ellenemben senki sem jelentkezett, mert nem is jelentkezhetett. A titkosan működő ármány ez alkalommal győzött, mert a nép nagy része pártomtól elriasztatott, s én 1861-ben a követjelöltségtől visszaléptem. A nemzet balsorsa ugy hozta magával, hogy az alkotmányos megyék megsemmisüljenek s helyökbe lépjen a provisorium. És e provisorium korlátlan uralma alatt is soha sem jutott eszébe se a kormánynak, se a pesti cs, kir. pénzügy vódségnek, annál inkább Nagy Sándor kincstári ügyésznek az, hogy felelevenítse azon ügyet, melyet 1861-ben az ármány is csak titokban mert terjeszteni, s melyet az 1857-ben megjelent fejedelmi pátens felejteni parancsolt, még az esetben is, ha történetesen való lett volna a legkiáltóbb valótlanság, mindaddig, mig 1865-ben a követválasztási előintézkedések hivatalosan meg nem indultak, mely alkalommal rögtön fellépett ellenemben az öt évig már elszunyadtnak hitt ármány, s mert a nép kerületemben, mélyebben felismerve a valót, s különösen azt, hogy 1861-ben súlyosan megcsalatott, most tömegesen sereglett házamhoz, kérve, hogy vállalnám el a képviselőséget. Mire az illetők drastikusabb szerek alkalmazását látták szükségesnek, s mit 61-ben csak titkos ármány szőtt, az 1865-ben az ide 10 ./• alatt csatolt másolat szerint is hivatalos alakban jelent meg. 10'/. Először félhivatalosan terjesztetett a nép között, hogy perbe idéztetem, elzáratom, családom javai elárvereztetnek; mert a kápolnaiak, káliak, tótfalusiak kárpótlására 1849-ben kezemhez adott 50 ezer forintot csakugyan elsikkasztottam, hogy ennek bizonyítékai, illetőleg saját nyugtáim Egerben vannak Nagy Sándor királyi ügyvédnél, hogy ezt Nagy Sándor mindenkinek, a ki kételkednék, KÉPVH. IROMÁNYOK. 186 5 / 6 . II. 2
