Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

LXXXV. SZÁM. 147 Ez volt tehát a viszony Fiume városa és kerülete meg Horvátország között az 1776—1778-ki legfelsőbb döntvények alapján ; s ezen viszony nem volt csak egyoldalulag elismerve, miután a magyar-és horvát hatóságok közreműködése mellett rendeztetett, nem is maradt csak papiroson, a mennyiben Fiume tettleg közösségbe lépett Horvátországgal. Feljebb röviden érintettük Fiume városa és kerülete belső önkormányzatát ; de ez csak mellékesen rendeztetett azon legfelsőbb leiratok által, melyek Fiúménak Horvátországba keblezéséről, Szeverinmegyéről, a fiumei guberniumról, a polgári ügyekben a városi tanácstól a báni táblához való fölebbezésről, stb-ről szólanak. Fiume ezen helyzete azonban eddig nem volt megjelölve az ő részére és megnyugtatása végett kiadott külön oklevél által. Ily okmányért — a minő 1778-ki april 10-kén Szeverinmegye részére adatott volt ki — mint már fölebb emiitettük, folyamodott a fiumei városi tanács is 1 777-ki július havában, fölhozván egyszersmind, mi lenne ily oklevél által a város részére biztosítandó. Ezen okmányt Maria Terézia 1779-ki april 23-án kibocsátotta, azonban nem csak Fiume városa részére, hanem hasonpárban Buccari városa részére is, mely 1778-ki május 13-kán szabad kikötő rangjára emeltetett. Mind a két oklevél szóról szóra megegyez, csak egy pontban különbözik egymástól. Ez pedig épen azon pont, melyre a tisztelt magyar küldöttség mint oly bizonyítványra hivatkozik, miszerint Fiume közvetlenül Magyarországba kebeleztetett. A fentebbiekben több oly királyi leiratot és rendeletet hoztunk föl, melyek a m. kir. udvari kanczellariától eredtek, melyeket ez a magyar és horvát kir. helytartó tanácsokhoz intézett, nem is említve azon osztrák hatóságokat, melyeknek hatásköréből Fiume kilépett volt, továbbá, a melyek a háromegy királyság országgyűléséhez és egyéb törvényhatóságaihoz intéztettek. Mind ezekből a legvilágosabban kitetszik, hogy Fiume közvetlenül Horvátországba kebeleztetett. Láttuk továbbá, hogy Fiume a háromegy királyságban tettleg és tényleg elfoglalta azon helyet, mely őt a legfelsőbb leiratok értelmében illette. Vajon tehát egy külön kiváltságlevél, kiadva külön Fiume részére, képes volna-e annyi legfelsőbb döntvény erejét megtörni még az esetben is, ha tartalma megannyi s oly ünnepélyes oklevél, leirat és rendelet foglalatával nem volna öszhangzásba hozható ? s vajon az Fiumét egyetlen pontnál fogva egészen más helyzetbe tehetné-e át, mint a melyben már harmadfél év óta létezett ? Vagy inkább nem épen ennek ellenkezője következnék-e be ily esetben, t. i. nem kellene-e ily oklevélnek a fönálló jogi és tényleges állapot elől hátrálnia ? Ez azonban a jelen esetben nem szükséges : mert hiszen az 1779-ki april 23-án kelt kiváltság levél nem teremtett uj helyzetet Fiume részére, mely különbözött volna attól, melyben azon napig létezett, kivéve, hogy benne egy oly horvátországi közhatóság megszűntéről van szó, melynek, mint láttuk, azon időpontig a mi Fhiménk is alá volt rendelve, mihez képest aztán az illető elintézést is át kellett idomítani. Horvátország főbb közhatósága t. i., a kir. helytartótanács legfelsőbb döntvény folytán megszűnt létezni, s működésének 1779-ki július végével kellett megszakadnia. Ezen közhatóságot az egész háromegy királyságra nézve a m. kir. helytartótanács pótolá. Abuccarii oklevélnek 2-ik, s a fiumeinek 3 ik pontja tehát megengedi, hogy a városi tanács Buccariban és Fiúméban a városi jövedelmeket saját komornoka által igazgassa, az illető számadások azonban legfelsőbb helyre a m. kir. helytartótanács utján terjesztessenek föl, ez utón azért, mert a horvát helytartóság meg volt szüntetve: „dissoluto novissime — ezek az oklevél szavai — e benigne nobis visis rationum momentis eo, quod in regnis Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae ad pertractationem quorumvis, praedicta regna respicientium nego_ tiorum publico-politicorum, contributionalium et oeconomico-militarium ante aliquot armos erectum ac constitutum fuerat, consilio, ope regii locumte nentialis consilii hungarici nobis submittentur (scformatae rationes).'

1 E szavakból kiviláglik, hogy Fiume a maga városi számadásait legfelsőbb helyre a m. . kir. helytartótanács utján tartozott fölterjeszteni, még pedig azért, mert a horvát helytartótanács akkoriban meg volt szüntetve ; s e pontban ezen szavak helyett : ,,ope regii locumt. consilii hungarici" minden esetre ez állott volna : ,,ope regii locumt. consilii croatici," ha ezen oklevél pár hónappal előbb adatott volna ki. Vajon ily esetben bárki is képzelte volna-e, hogy az 1779-ki april 23-án kelt kivált19*