Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-42. Királyi leirat (1866. nov. 17.)

2 XLIL SZÁM. ban fekvőnek hiszss-zük éber figyelemmel kisérni az ellentétes irányzatok kiegyeztetése körüli mindazon mozzanatokat, miknek fejlesztése a vég feladat mielébbi jogos és méltányos megoldásához vezethet. Megnyugvással látjuk mi e javaslatban kifejezve országaink együvé tartozásának élénk öntudatát, és vezérelvül felkarolva ama legfőbb tekintetet, hogy a monarchia fenállása legfontosb érdekeiben biztosittassék. A miért is, viszonzandók az őszinte nyíltságot és bizalmat, mit az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők hozzánk intézett legalázatosabb felirataikban irányunkban kifejeztek, eleve biztosakká tenni kivántuk, hogy az érintett javaslatnak a közös ügyek tárgyalására és kezelésére vonatkozó módozatait oly aknák tekintjük, melyek az alkotmányos kiegyezés létesítésére alkalmas csatlakozási pontul szolgálhatnak. Hogy az e részbeli tárgyalások gyors és kedvező eredményét mindinkább biztosítsuk, czélra vezetőnek véljük kijelölni ama főbb szempontokat, mikre nézve szükséges, hogy az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők a közös ügyek tüzetes meghatározása körül kiváló figyelmet fordítsanak. Mit mulhatlanul megóvni tartozunk, az a hadsereg egysége, mihez a vezénylet és szakszerű belszervezet egységén túl még a szolgálati időnek meghatározására s a hadsereg kiegészítésére vonatkozó elvek öszhangzása okvetlenül megkívántatik. Szintoly elkerülhetlenül igénylik a nemzetközi forgalomnak ez idő szerinti fejlettsége és az iparnak létfeltételei, hogy a vámügy és ezzel kapcsolatban az iparos termelésre 'lényeges behatással biró közvetett adók s az állami egyedáruság ügye előleges kiegyezés utján kijelölendő azonos elvek alapján rendeztessék. Es végre szükséges, hogy az államadósságok és az.ezekkel oly szoros kapcsolatban lévő államhitel ügye belső lényegénél fogva egységesen kezeltessék, hogy a pénzforgalom érdekei, melyek a birodalom minden részeiben egyaránt életbevágók, az e téren oly válságos ingatagságtól megóva legyenek. Óhajtjuk, miszerint ez alapokon megindult tanácskozásaik eredménye minket mielébb ama helyzetbe juttasson, hogy a nehézségeket, melyek a birodalmi kapcsolatnak magából a pragmatica sanctióból folyó s általunk bármi körülmények közt fel nem adható biztosítékaira nézve fenforognak, elvben megoldottakul tekinthessük; és viszont mi is az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők legalázatosb felirataiban előtérbe állított kívánalmak teljesítéséhez járulva, a felelős minisztérium kinevezésével s a helyhatósági önkormányzás helyreállításával kedvelt Magyarországunk népeinek alkotmányos igényeit kielégíthessük. Minthogy pedig el vagyunk határozva a felelős kormányzati rendszert nem egyedül Magyarországban , hanem átalánosan érvényre emelni, fentartjuk magunknak, hogy a közös ügyekre nézve megállapított elvek részletes kivitelét és foganatosítását, ugy az 1848-diki törvények ama szabványainak módosítását, a melyek iránti aggályainkat f. évi bőjtmáshava 3-ik napján kelt királyi leiratunkban elősoroltuk, kinevezendő felelős minisztereink utján az országosan egybegyűlt főrendek- és képviselőkkel egyetértőleg eszközölhessük. Reméljük, hogy kedvelt Magyarországunk országosan egybegyűlt főrendéi és képviselői minden elfogultságtól ment érzéssel fogadandják atyai szándékaink ím ez őszinte nyilvánítását, s az általunk kiemelt szempontokat szintoly beható, mint az időnek intő szavára ügyelő tanácskozásaik tárgyává teendik, mi által birodalmunk alkotmányos belszervezetének életbe léptetésére irányult legbensőbb vágyaink valósulását részökről siettetni fogják. Küszöbén áll immár az ország, óhajai teljesülésének. Érzelmeink, melyek által indíttatva eszközölni kivántuk, hogy helyesen felfogott önérdekéhen határozhasson saját jövője felett, nem változtak. Hinni szeretjük, hogy a jóakaratnak üdvös találkozása képes leend e jövőt oly alapokra fek-