Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-1. Ő Császári s Apostoli királyi Felségének trónbeszéde, melylyel az 1865-ik évi karácsony hava 14-kén Magyarorság közországgyülését legkegyelmesebben megnyitni méltóztatott

• 2 I. SZÁM. '• •'} : . alapján és a méltányosság azon szellemében fog létrejönni, melynek kedvelt Magyarországunk hű Rendéi és Képviselői 1861. évi Sz. Jakab hava 6-dikán kelt felírásukban ez ügyre nézve kétségtelen tanúságát adták. Ez országgyűlés első feladatául kell, hogy birodalmunk egyéb országai- és tartományaival közös ügyek tárgyalásának és kezelésének elhatározását sorozzuk. E közös ügyek létezése már a sanctio pragmaticában találja alapját, kezelésök módjára nézve mégis a lényegileg változott viszonyok lényeges változást igényelnek. Ugyanis tekintettel'a politikai, nemzetgazdasági és társadalmi tényezők idő közben helyt foglalt teljes átalakulására, fejedelmi hivatásunk tudatában többi országainkat és tartományainkat is alkotmányos jogokkal ruháztuk fel, és ép azért a közös ügyek kezelésénél ezeknek alkotmányszerü befolyása immár nem mellőzhető. Ez eszme vezérelt Minket 1860. évi október 20-kán kelt diplománk kiállításában, és jelenleg is azon erős meggyőződésben élünk, miszerint az abban körvonalozott közös ügyek közös alkotmányszerü kezelése Birodalmunk egységes létének és hatalmi állásának elutasithatlan követelményévé vált, mely elől minden egyéb tekintetnek háttérbe kell vonulnia. A közös ügyek kezelésének módozatára nézve 1861-dik évi február 26-kán egy nyiltparancsot bocsátottunk közre, mely azonban több oldalról élénk aggodalmat költött fel; mintnogy pedig e kérdést nem az anyagi vagy erkölcsi kényszer fegyvereivel, sőt inkább a kölcsönös értesülés és a szükségesség érzetéből folyó meggyőződés alapján hiszszük egyedül czélszerüen megoldhatónak, f. évi szept. hó 20-kán keltnyilatkozványunkban fentebbi nyiltparancsunk hatályát ideiglenesen beállítottuk, és jelenleg valamint ezt, ugy az 1860. évi október hó 20-kán kelt diplománkat kedvelt Magyarországunk Rendéivel és Képviselőivel érett megfontolás, beható tárgyalás és elfogadás végett közöljük. Nem csak Magyarországunk helyesen felfogott érdekei, hanem a birodalom jólléte és biztossága parancsolólag követelik ez ügynek | közegyetértésen alapuló mielőbbi elintézését, hogy ekként egyes országaink alkotmányos szabadsága népeink benső szövetkezése által tartósan biztosítva, szilárd alapokon fejlődhessék és örvendetes virágzásnak indulhasson. Elvárjuk tehát kedvelt Magyarországunk hű Rendéitől és Képviselőitől, hogy érintett határozmányainkat a méltányosság békülékeny szellemében tárgyalandják, és ha az e részben felmerülő aggodalmak eloszlathatok nem lennének, egyedül oly módosítási javaslatot terjesztendnek Élénkbe, a mely Birodalmunk életfeltételeivel öszhangzásba leend hozható. Szoros összefüggésben, sőt elválhatlan kapcsolatban áll e kérdés elintézésével az 1848-ki törvények azon részének átvizsgálata, illetőleg módosítása, mely a fejedelmi jogok hatályára és a kormányzat hatáskörére vonatkozik. A mi egybefügg, a minek egymásra kölcsönösen hatása van, azt a gyakorlati elintézésben egymástól elválasztani nem lehet. Birodalmunk hatalmi állására, fejedelmi jogaink épségére, a társországok méltó igényeire való tekintetek ezen törvények változatlan életbeléptetésének lehetőségét kizárják. Bár alaki törvényességük kifogás alá nem eshetik, mégis uralkodói tisztünk és népeink valódi javai iránti kötelességünk érzete egyaránt tiltják, hogy a kölcsönös jogok és kötelmek viszonylatának egyidejű megoldása előtt királyi hitlevelünkben azoknak változatlan megtartását és végrehajtását elfogadjuk és biztosítsuk. Szükség tehát, hogy az érintett törvények azon határozmányai, a melyek fejedelmi jogainkba ütköznek, vagy az ország kormányzatának alakját változtatják a nélkül, hogy azt a birodalom létének föltételeivel és az ország ősi intézményein alapuló belszerkezetével öszhangzásba helyezték volna, gondosan átvizsgáltassanak és czélravezetőleg módosíttassanak. Eszközölhető lesz ekképen, hogy Mi is lelkiismeretünkben megnyugtatva, a kellőleg átidomított és az utókor számára maradandólag biztosított magyar alkotmányt királyi eskünkkel szentesitvén, feltehessük Szent-István Apostoli Elődünk szent koronáját, melybe kedvelt Magyarországunk boldogságát és népeink törhetlen szeretetét legragyogóbb ékszerként óhajtjuk beilleszthetni. Mint Magyarország koronás királya nem késendünk azokon tul, miket már az 1861. évi