Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-29. Az 1866-dik évi márczius 3-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán fölterjesztett Fölirat

72 az 1848-iki törvényhozás a népképviseletet megállapította, a testületi kormányzat alakját tovább fenn nem tarthatta. Magyarország alkotmányának egyik legszebb gyöngye a megyei rendszer. Osi intézmény ez, valamint alkotmányunk is ősi, mindenik a nemzet életéből fejlődött ki, s épen azért egyik ugy, mint a másik, időnkint a nemzet életének fejlődése szerint alakult. Szent István idejében valamint az alkotmány, ugy a megyei rendszer is, bizonyosan sokban különbözött a mostanitól. Fejlődő nemzeti életünk hozta létre azon átalakulást, mely 1848-ban a nép jogegyenlőségére fektette alkotmányunkat. Ez átalakulás után a megyei rendszer sem maradhatott többé arislokratikus, s az önkormányzat azon jogát, mely a megyei rendszerben fekszik, a kiváltságos osztály kizárólag többé nem gyakorolhatta, ki kellett azt terjeszteni a népre is. Tehát ugyanazon ok, mely a közkormányzat alakját megváltoztatta, tette szükségesekké azon változtatásokat is, melyeket a megyei rendszer alkatrészeire nézve tett az 1848. XVI. és XVII. törvényczikk. De meg vagyunk győződve, hogy a közkormányzat alakjának megváltoztatása a megyei rendszerrel semmi elvi ellentétben nincs, sőt hitünk szerint e kettő egymással öszhangzásban van. Azon lényeges változtatást, ami az 18 48-ki törvények folytán a megyének követválasztási s utasitási jogára nézve közbejött, nem a törvényben felállított felelős miniszteri rendszer okozta, hanem az a demokratikus alapra fektetett népképviseleti rendszernek szükséges következménye. Egyébiránt nem kívánunk jelenleg e tárgy felett bővebb elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, csak a tapasztalásra hivatkozunk. A felelős minisztérium s az 1848-diki törvények szerint alakított megyék öt hónapig állottak fenn együtt, és ezen öt hónap alatt a minisztérium és megyék között súrlódás nem volt, a kormányzat e miatt fel nem akadt, elvi ellentét közöttök nem mutatkozott, s a közigazgatás gyorsabb, olcsóbb és a népre nézve is kielégítőbb volt, mint azon időnkint egymást váltó provisoriumok alatt, melyekkel azóta kísérletek tétettek. Voltak azon idő alatt is bajok és súlyos nehézségek az országban, de azok nem is a felelős minisztérium és a megyei rendszer közötti viszonyból származtak, hanem azon átkos belháboruból, melynek okairól s okozóiról most hallgatni kívánunk. Azon rendetlenségek pedig, melyek az 1861-ki megyei élet ellen felhozatnak, egyenesen azon félszeg eljárásnak voltak következményei, mely a megyei hatóságokat felelős minisztérium nélkül állította vissza, megszorította azok alkotmányos hatáskörét, s magában a megyében, a megyétől különálló, s attól és a magyar kormánytól egészen független, idegen hivatalnoki testületet hagyott meg. Bizonyítja e példa, hogy a felelős minisztérium és a megyei rendszer nincsenek egymással ellentétben, s megállhatnak együtt, de csak is együtt állhatnak meg czólszerüen. Ugyanez áll a kerületékre nézve is, melyekre maga ^a legmagasabb királyi leirat sem terjeszti ki fentebb erintett észrevételeit. Azon ellenvetés, hogy a megyék rendezéséről szóló törvények hiányosak és ideiglenesek, csak arra szolgálhat ösztönül, hogy e törvények országgyülésileg javíttassanak, de nem elegendő ok arra, hogy addig is, mig ki nem javíttatnak, meg ne tartassanak. Nincs emberi mű, melynél tökéletesebbet alkotni ne lehetne; nincs alkotmány, melynek hiányai ne legyenek. S ha e miatt alkotmányt és törvényt föl lehetne függeszteni: akkor lehetlen volna minden alkotmányosság, s bizonytalan és ingatag átalában minden államgépezet. Ideiglenes, igenis, az emiitett két törvény; de ez ideiglenességnek valódi értelme nem az, hogy a törvényt idő közben is föl lehet függeszteni mindaddig, mig a törvényhozás újra nem készíti, hanem az, hogy a legközelebbi országgyűlésen teendő intézkedésig ezen törvényt kell megtartani. Hivatkozva tehát mindazokra, miket válaszföliratunkban a felelős minisztérium kinevezését, a megyék, kerületek és városok alkotmányos hatóságának visszaállítását illetőleg előadtunk, ujabban is kérjük Felségedet, hogy ezek iránti kérelmeinket kegyelmesen teljesíteni méltóztassék. Válaszföliratunknak az orsszággyülés kiegészítését tárgyazó részére a legmagasabb királyi leirat azt mondja, hogy miután az erre vonatkozó kérdések Horvát- és Tótországok közjogi viszonylatának szerencsés megoldásával állanak kapesolatban, azok e viszonylatokkal együtt lesznek tüzeteXXIX. SZÁM.