Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-29. Az 1866-dik évi márczius 3-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán fölterjesztett Fölirat
XXIX. SZÁM. 69 rosaknak vélt törvények, sem az országnak egyéb lényeges törvényei, melyek a végrehajtó hatalom körére és korlátaira vonatkoznak, tettleg visszaállíttatni nem fognak. I. Lipót, midőn a magyar alkotmánynak közel tiz évig tartott felfüggesztését 1681. évben megszüntette, azonnal teljesen visszaállitotta az alkotmányos törvényeket. Nem kötött e visszaállításhoz föltételeket, nem kivánta a törvények bármely részének előleges átalakítását, még az arany bullának az ellenállásról szóló záradékát sem jelölte ki, mint előlegesen eltörlendőt, pedig e záradék csakugyan veszélyes volt, zsibbasztólag hatott a királyi hatalom erélyes használatára. II. József uralkodása alatt is fel volt az alkotmány függesztve. S mikor ő rendeleteit élte végnapjaiban visszavonta, s utána II. Lipót lépett a trónra, az alkotmány minden megszorítás, minden előleges föltétel nélkül, még koronázás előtt, azonnal teljesen vissza lőn állitva. Ferencz császár és király 0 Fölsége némely alkotmányos törvényeket mellőzött 1822-ben, s midőn a törvény ellen kiadott rendeleteit visszavonta, minden föltétel nélkül tette azt, s visszaállitván ismét a törvényeket, az 18 25 / 27 . évi III. törvényczikkben kijelentette azon meggyőződését, hogy a király és az ország boldogsága a törvények pontos megtartásán s épségén alapszik. Hivatkozik Fölséged a legmagasb királyi leiratban saját vallásos érzelmeire, s azt mondja, hogy az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők e vallásos érzelmekben fogják az ország alkotmányos létének legbiztosabb zálogát fölismerni. Hódoló tisztelettel hajlunk meg e szent érzelmek előtt, s ha föladatunk az volna, hogy csupán egy nemzedék életidejére biztosítsuk a nemzet jogait és alkotmányát, mint egyes polgárok, megnyughatnánk Fölséged nyilatkozatában. De mi a magyar alkotmányt, mely fokonkint fejlődött a nemzet életéből, mint századok müvét vettük által őseinktől, s kötelességünk azt, a lehetőségig állandóul biztosítva, adni át utódainknak; kötelességünk oly biztosítékról gondoskodni, mely ne csak egyes halandónak életére legyen szorítva, hanem kiterjedjen, s mint erős jogalap, ingatlanul átszálljon maradékról maradékra. Azon támasz, melyet Fölséged vallásos érzelmei tryujtanak, Fölséged magas személyéhez s életéhez van kötve. Közvetlen utódjára nézve táplálhatjuk azon reményt, hogy szülőitől hasonló érzelmeket fog örökölni. De a később kor bizonytalanságai ellen mindez még nem elegendő oltalom. Jöhet egykor a trónnak oly örököse, ki az alkotmányt saját hatalmával fölfüggeszti, s annak visszaállítását megtagadja mindaddig, mig a nemzet meg nem változtatja leglényegesb törvényeit. És akkor az ország sikeretlenül hivatkozik a jogfolytonosság sérthetetlen elvére. Hivatkozása ellenében fölhozzák majd korunk példáját, s el fogják mondani, hogy ime, a XIX. század második felében is föl volt a magyar alkotmány függesztve, s annak a végrehajtó hatalomra vonatkozó része mindaddig nem állíttatott vissza, mig a törvények lényeges részét a nemzet meg nem változtatta; fölhozzák, hogy a nemzet képviselői megnyugodtak ebben, s megnyugvásuk által tettleg elismerték a fejedelemnek ily messze terjedő hatalmát. Meg lennének ily módon fosztva utódaink azon egyetlen békés fegyvertől, melyet a hatalom szava ellenében használni szabad és kell: a jognak és törvénynek szelid, de erős fegyverétől. Ily súlyos felelőséggel lelkiismeretünket nem terhelhetjük. Azt mondja a legmagasb királyi leirat, hogy Fölséged „épen azért, mert a koronázást nem tartja egyedül ünnepélyes szertartásnak, tartózkodik oly törvényes határozmányok helyreállításától, melyek sértetlen fentartását esküjével erősíteni vallásos hite és lelkiismeretének sugallata egyaránt tiltja." De Magyarország alaptörvényei szerint nem csak a koronázott király van kötelezve a törvények és az alkotmány megtartására, hanem minden uralkodó, ki az öröködési törvény szerint a trónra lép, már koronázás előtt is köteles arra. E kötelezettség nem egyedül a királyi hitleveleken és koronázási eskün alapszik, hanem össze van az kötve az öröklési joggal. Az 1790—91. évi III. törvény azt mondja, hogy Magyarország örökös királyát a hat hónap alatt teljesítendő koronázás előtt is illetik mindazon jogok, melyek az országnak alkotmány szerinti kormányzására vonatkoznak. A törvény tehát e jogokat egyenesen az alkotmány megtartásához kötötte. Maga a sanctió pragmatica pedig, különösen a IH. czikk 1-ső §-ában azt rendeli, hogy O Fölségének utódai, Magyarország s a
