Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-9. A magyar országgyülés képviselőháza elé terjesztett válaszfelirati javaslat a legmagasb trónbeszédre

26 IX. SZÁM. kékre is, melyek nem közös szempontból, hanem a többségben levő országok javáért liatároztattak volna el, a mi jogtalan károsításunkkal. Sőt, miután a közösek gyanánt kijelölt nagyfontosságú tárgyak nagyobb vagy kisebb összeköttetésben állanak majd minden oly törvényhozási tárgyakkal, melyek az egyes országok törvényhozásának voltak fentartva: gyakran merülhettek volna fel oly eltérések, sőt nehézségek is, melyek okot vagy ürügyet szolgáltattak volna a tekintélyesebb, közös törvényhozásnak arra, hogy hatalmát terjeszsze s idővel a törvényhozó hatalomnak legnagyobb részét magához vonja. A kormányzatot illetőleg, annak legfontosabb ágait a februári pátens, Magyarországra nézve, egy, a mi saját kormányunktól épen nem függő tisztviselői testület kezébe adta, mely mellett a közigazgatás többi részeinek vezetése a magyar kormányt illette. Tehát ugyanazon területen, ugyanazon honpolgárok felett, két, egymástól mindenben különböző közigazgatási hatalmat állított fel. Lehet-e alkotmányos államban ily kétféle közigazgatást képzelni végtelen súrlódások és folytonos zavar nélkül? — s nem alapos-e azon aggodalom, hogy végre vagy megakadna a közigazgatás, vagy a gyöngébbet az erősebb magába olvasztaná ? Alkotmányunknak és önálló belkormányzatunknak ily megsemmisitését elfogadni, legszentebb polgári kötelességünk tiltja. Meg vagyunk mi győződve, hogy Fölségednek atyai szivén feküsznek Magyarország érdekei. Szivünkön hordjuk mi is ez érdekeket, mert hiszen azokhoz van kötve hazánk boldogsága. De azon ingatlan hitben élünk, hogy Magyarországnak helyesen felfogott érdekei között egyik legfontosabb: alkotmányos önállásunk megőrzése, melyet, valamint ] 861-diki alázatos feliratunkban is kifejtettük, szem elől tévesztenünk nem szabad. Fölséged maga is azt óhajtja: hogy ez ügynek elintézése közegyetértésen alapuljon. De lehetne-e közegyetértést reményleni oly megállapodásban, mely, a midőn egyik országnak alkotmányos szabadságot ad, a másik országot fosztja meg századok óta fennállott s annyiszor ünnepélyesen biztosított alkotmányától ? Tudná-e ez feledni a jogvesztést ? S tudna-e jó lélekkel örülni amaz ily módon nyert alkotmányának? Engedje tehát Fölséged, hogy követhessük inkább a legmagasabb trónbeszédnek azon útmutatását, mely az októberi diplomára és februári pátensre vonatkozólag minket arra utasit, hogy ha az e részben fölmerülő aggodalmak eloszlathatok nem lennének, „egyedül oly módosítási javaslatot terjeszszünk Fölséged elébe, mely birodalmának életföltételeivel öszhangzásba leend hozható.

u Kimondottuk már 1861-iki feliratunkban is, hogy a birodalom fenállását koczkáztatni nem akarjuk. Most is távol van ily szándék tőlünk, s miután meggyőződésünk szerint az októberi diplomát és februári pátenst a mi hazánk életföltételeivel nem lehetne öszhangzásba hozni: fogunk igyekezni, hogy oly javaslatot terjeszszünk Fölséged elé, mely alkotmányos önállásunkat is megóvja s a birodalom életföltételeinek is megfeleljen. Méltóztatott Fölséged kegyelmesen kijelenteni legmagasabb trónbeszédében, hogy: „afentebbi kérdések elintézésével szoros Összefüggésben, söt válhatlan kapcsolatban áll az 1848. évi törvények azon részének átvizsgálása, illetőleg módosítása, mely a fejedelmi jogok hatályára és a kormányzat hatáskörére vonatkozik." Előadtuk mi Fölségednek már 1861-ki második alázatos feliratunkban is: hogy „vannak az 1848-ki törvények rendeletei között egyes pontok, melyeket a nép jogainak sértetlen fentartása mellett mi magunk is óhajtunk czélszerübben átalakítani és határozottabban kifejteni." Kijelentettük azt is, hogy „ha Fölséged kívánja a törvények bármi részben megváltoztatását, a kiegészített országgyűlés mindazon javaslatokat, miket erre vonatkozólag Fölséged felelős magyar minisztériuma előadand, tüstént tanácskozás alá veendi, s megállapodását Fölséged elé fogja terjeszteni." Készeknek nyilatkozunk tehát most is arra, hogy — a mennyiben valamely törvénynek a törvényhozás rendes utján leendő megváltoztatása szükséges leend — az iránt alkotmányunk alapelveivel öszhangzó javaslatunkat fel fogjuk, annak idején, Fölségednek terjeszteni. Buzgó óhajtása a magyar nemzetnek, hogy Szent-István koronáját mielőbb örökös királya-