Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-40. A horvátügyi országos küldöttség jelentése
110 XL. SZÁM. A mi a tisztelt küldöttség által Horvát-, Dalmát- és Tótországok részére követelt teljes automiát illeti: valamint előbbi nyilatkozatunkban kijelentettük, úgy most is kimondjuk, hogy, ha e követelés Horvátországnak utolsó szava, mely nélkül még érintkezésbe sem kivan Magyarországgal bocsátkozni, mi részünkről készek vagyunk azt elismerni. Be fogjuk ugyan jelenteni e tárgyat is országgyűlésünknek, de azon vélemény kiséretében, hogy e követelést, ha Horvátország ahhoz szorosan ragaszkodik, Magyarország részéről is elismerendőnek tartjuk. Azon nagyfontosságú kérdésre nézve, hogy Horvát-, Dalmát- és Tótországok a közügyeknek vagyis azon viszonyoknak, melyek egy részről a magyar korona országait, más részről 0 Fölsége többi országait közösen érdeklik, megállapításában és elintézésében mikép vegyenek részt: nézetünk, mint előbbi nyilatkozatunkban is előadtuk, a következőkben öszpontosul. : A magyar korona részéről a magyar korona országainak közös országgyűlése állapithatja meg, hogy mik a közös ügyek, s mennyiben közösek azok és mikép kezeltessenek. Ugyanazért O Fölsége, midőn e jelen országgyűlést összehívni méltóztatott, felszólította Horvát- és Tótországok gyűlését is, hogy eleve gondoskodjék a felől, miszerint e jelen országgyűlésen kellőleg képviselve legyen. Ekkép összehívott országgyűlésünknek első feladatául tűzte ki O Fölsége legmagasbb trónbeszédében, hogy javaslatot készítsen a birodalmának többi országaival is közös ügyek tárgyalására s mikénti kezelésére nézve. S ennek folytán a képviselőház e javaslat kidolgozására saját kebeléből egy bizottságot küldött ki, mely működését megkezdette ugyan, de még be nem végezte. A mi már Horvát-, Dalmát- és Tótországoknak e feladat teljesítésében leendő közvetlen részvételét s tettleges befolyását illeti; miután a tisztelt küldöttségnek nyilatkozata szerint Horvátország is elvileg elismeri a szent korona minden országainak solidaritását mindazon kérdésekre nézve, melyek azoknak az öszmonarchia irányában viszonyaira vonatkoznak: mi erre nézve más alkotmányos és gyakorlatilag is kivihető módot nem látunk, mint ázt, hogy az emiitett országok is kellőleg~képviselve legyenek a magyar korona országainak ezen országgyűlésén, melyre 0 Fölsége által ők is meghivattak. Felszólítottuk tehát, és most ismét felszólítjuk a tisztelt horvát küldöttséget, méltóztassék nyilatkozni az iránt, hogy az emiitett országok mikép kívánnak ezen országgyűlésen kellőleg képviseltetni? Ezen egy alkotmányos módon kivül, úgy hiszszük, semmi egyéb mód nem vezetne czélra. Azon bizottság, mely, mint fentebb emiitettük, a közös ügyek iránti javaslat készítésével van megbízva nem az országgyűlésnek, csak a képviselőháznak bizottsága, s annak csak azok lehetnek tagjai, kik a képviselőháznak is tagjai voltak. És ha Horvát-, Dalmát- és Tótországok már képviselve volnának ezen országgyűlésen, melyre 0 Fölsége által meghivattak: az ő képviselőiket sem lehetett volna kizárni az emiitett bizottságból. Egyébiránt véglegesen határozni e bizottság javaslata fölött magát az országgyűlést illeti s e jogát az országgyűlés semmi bizottságra át nem ruházhatja. Ha azonban a tisztelt küldöttség hivatva vagy feljogositva nem tartja magát, hogy e tárgyban nyilatkozzék s Horvátország irikénti képvíseltetése i r ánt javaslatot adjon: legyen szíves e kérdést saját országgyűlése elé terjeszteni. A közös ügyeknek jövendőben időnkint előforduló tárgyalását illetőleg, részletekről majd csak akkor szólhatunk, ha a közös ügyek meghatározása és mikénti kezelése iránt az egyezség minden részről létrejő. Egyelőre csak azon elvet lehet kimondani, hogy miután Horvát-, Szia von- és Dalmátországok is a magyar koronához tartoznak, azon testületnél, mely az emiitett ügyekre nézve a magyar korona országait O Fölsége többi országai irányában képviselendi, aránylagosan Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok is képviselve legyenek, s képviselőik épen úgy, mint ama testület többi tagjai, személy szerinti szavazattal bírjanak. Ezek a kiegyenlítés legfőbb kérdéseire nézve a mi nézeteink, melyeknek nagy részét eddigi nyilatkozatainkban már bővebben kifejtettük. A tisztelt horvát küldöttség újra kijelenti, hogy az 1861. évi horvát országgyűlésnek 42-dik
