Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-40. A horvátügyi országos küldöttség jelentése

1<H XL. SZÁM. országgyűlésen is mindig külön s a magyar adótól elválasztva tárgyaltatott, s ezt mint Horvátország önállásának jelét hozza fel. De Fiúménak adója a magyar adóval együtt lőn mindig tárgyalva. Az 182%-ki 7-ik törvényczikkben megrendelt országos adó-összeirásnál Horvátország maga tett minden rendelkezést s a bevégzett összeírást a.bán nyújtotta be az ország nádorának; Fiume iránt pedig a nádor tett e tárgyban rendeléseket s a Pestváros küldötte által teljesitett összeírást Fiu. me kormányzója nyújtotta át a nádornak, mely összeírás következtében Fiume portái fölemeltettek, mig Horvátország portái megmaradtak. De nem akarjuk itt elősorolni Horvátországnak mindazon előjogait, szokásait és gyakorlatát, melyek a magyarországiaktól különbözó'k valának, s melyekre mint önállásuk bizonyítékára nagy súlyt fektetnek ; csak átalában jegyezzük meg, hogy Fiume mindezeknek részese nem volt, mert nem Horvátországhoz, hanem közvetlen Magyarországhoz tartozott. Egyébiránt megemlítjük még azt is , hogy Fiume nem eró'szakolva, nem akarata ellen, hanem saját óhajtásának folytán kebeleztetett Magyarországhoz, és az egész idó' alatt, mig ide tartozott, soha ezen kapcsolat ellen panaszt nem emelt, s az 1848-ban történt elszakasztás óta is nyilvánította Fiume lakossága a régi viszony helyreállítása iránti óhajtását. Mindezeknél, s azon határozott utasításnál fogva is, melyet nekünk a magyar országgyűlés adott, újra kijelentjük, hogy Fiumét illetőleg, Magyarország közvetlen területének 1848 előtti állapotát kívánjuk jövendőre is fentartani s helyreállíttatni, s annak Magyarországtól a belviszályok idején fegyveres erővel véghezvitt elszakasztását jogosnak el nem ismerhetjük. E nézetünket a tisztelt küldöttségnek azon észrevétele sem változtathatja meg, melyet válaszában felhoz, hogy t. i. Fiume, mint Horvátország közvetlen része is, a magyar koronához tartoznék. Mert lényeges a különbség a közvetlen terület és azon terület között, mely valamely országgal csak más ország által közvetve áll kapcsolaban. A jelen helyzetben pedig, midőn Horvátország eddigi viszonyait Magyarország irányában egészen át kívánja alakítani s a kapcsolatot a lehető legkisebb mértékre akarja alászállitani, az által, ha Fiume csak közvetve tartoznék a magyar koronához, se a törvény, se Magyarország jogos igényei, se Fiume óhajtása s érdeke nem volnának kielégíthetők. Horvát- és Tótország reál területének egyéb részeire nézve, azok akarata nélkül, nem akarunk jelenleg észrevételeket tenni, nehogy ez által ujabb nehézségek merüljenek fel, melyek az óhajtott kiegyenlítésnek minél előbbi létrejöttét késleltethetnék. Azon területet illetőleg, melyet a tisztelt küldöttség virtuálisnak nevez, leginkább meglepett bennünket, hogy Muraköz is ily virtuális területnek tekintetik. A tisztelt küldöttség maga elismeri válaszában, hogy Muraköz századok óta Zalamegyének és igy Magyarországnak kétségtelen alkatrésze volt. Régibb történelmi adatokkal be lehetne bizonyítani azt is, hogy már Szent-László és Kálmán korában s még mielőtt Horvátországgal Magyarország kapcsolatba jött, e ponton a Dráva volt Magyarország határa s Muraköz Magyarországhoz tartozott. S ugyanezt oklevelekből ki lehetne mutatni a XIII, XÍV, XV. s a következő századokra nézve. Magyarországnak ily régi, alapos és folytonos birtoklása ellen mit akar elérni Horvátország reménybeli követelésének emlegetésével ? Vegye figyelembe a tisztelt küldöttség, hogy egy uralkodó alatt állunk, egy koronához tartozunk, s e kapcsolatot Horvát- és Szlavonországok is fen kívánják tartani és a fenforgó kérdéseket ezen alapon ők is ki akarják egyenlíteni. Ily helyzetben egyik félnek a másik fél kétségtelen birtokának valamely részére még virtuális jogokat is fentartani annyi volna, mint a lehető viszályok magvát még a kiegyenlítés utáni időkre is már előre elhinteni. Muraközre nézve tehát Horvát-és Tótországoknak még virtuális jogát sem ismerhetjük el. A mi Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok államjogi autonómiáját illeti: azt mondja válaszában a tisztelt küldöttség, hogy Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok meg'akarják jövendőre tartani magoknak a törvényhozást és főkormányzatot minden politikai, közoktatási, vallási és igazságszolgáltatási ügyekben, úgy szintén a minden fokozatú törvénykezést és az ezen teljes autonómiához szükséges költségvetést. Kijelenti a tisztelt küldöttség, hogy ez azon minimum, melylyel minden nemzetnek •