Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-13. Magyar Pál felszólalása
dik szám. Tisztelt honatyák! A hü testvérkebelböl erőszakosan leszakitni szándékolt testvérkebel fajdalom hangja soraink, melyeket önökhöz intézünk midőn 12 évi szenvedés teljes elnyomatása után, alkotmányos életünk első s már is borús reggelén megdöbbenve kell szembenéznünk ama nehéz bonyodalmakkal, melyekkel hazánk belviszonyai szándékosan és mindig ugyanazon ezélra irányzott következetességgel elboríttatnak. Amaz igéret, melyet az uralkodó 1860. oetober 20-án kegyelmesen kibocsátott diplomájában hazánknak tön, bár felettébb vékony szálát nyújtó a reménynek, az arra következett cselek vények a reménység e gyenge hajtását is leforrázták. Mi elfogadók a tért, mely legbecsesebb kincseitől kizsákmányoltan nyujtaték; elfogadók, mert hiszszük, hogy a letarolt mező felviraland még szebben mint volt valaha, s lehet még erőnk visszaültetni a hatalom erőszakos karjaival kitépett gyökereket. Igen tisztelt honatyák! mi vissza foglalók a tért, habár honfi keblünk, legmélyebb fájdalmán midőn az nem amaz állapotban volt; mint akkor midőn leszorittatánk róla; keblünkbe mint megannyi kinos fájdalmat keltő döfés volt, minden az oetober 20-ki diplomára kelt kormányi rendelet és kibocsátványok, mint melyeknek mindenike alkotmányunk mint megannyi sarkalatos törvényeinek megsértése volt; de egyiksem vala olyan fájdalmas mint az miszerint az ország szétdaxaboltatni szándékoltatik, s Erdélynek magyarországgali a törvényesség minden kellékeivel biró törvényen alapult uniója kérdés alá vonatva, minket valamint a többi Királyhágón inneni megyéket nem csak hogy egy a törvényes magyar király s egyszersmind még akkor erdélyi fejedelem által szentesitett törvény ellenére felállított törvénytelen Cancellária alá helyeztek, de a f. hó 2-án összehívott, és 6-án megnyílt hongyűlésre képviseletre meg nem hivatánk. Midőn alkotmányos életünk megrontsolt terére legelőször vissza lépénk, a hazánk egységét alkotmányunk sérthetetlenségét s a magyar sz. korona allatti függetlenségünket komolyan fenyegető veszély pillanatában kötelességünknek érezök tehát feltárni önöknek tisztelt honatyák keblünk érzelmeit s elhatározásunkat. Mi érezzük, hogy a két oldalulag kölcsönösen kötelező törvény, és alkotmányunk sérthetetlensége egyedül mi alkotmányos szabadságunk és amaz Európa előtt becsült vívmányoknak melyeket 1848-ban alkotott és fejedelmünk által szentesitett törvények adtak, — erős biztositéka lehet. Mi érezzük, hogy hazánk egysége egyedül, mi a magyar korona függetlenségét fentartani képes, azért a mennyire fájlaljuk hogy a közös hongyülésre meg nem hivatánk, épen oly elhatározottsággal nyilvánítjuk, miszerint mi a jelenleg összehívott csonka országgyűlést nem tekinthetjük egyébnek conventiculumnál, annál fogva nem tarthatjuk képesnek arra, hogy amaz elébe tűzött, alkotmányos életünk legsarkalatosabb törvényeivel szoros kapcsolatban lévő cselekvényeket, minők az inauguralis diploma kiállítása, koronázás, és törvényhozás, érvényesen végrehajthassa mind addig, míg épen magában ezen hongyülésben a magyar korona integritása helyre állítva nincsen. Azért kérjük tisztelt honatyák önöket a hon nyugodalma, a népek jog szabadsága, és a korona egysége és biztossága érdekében minden hatásukat oda fordítani, ne vonják meg, miszerint minél előbb Erdélynek magyarországgali uniója — mint létesült tény — végkép elismertessék, s mi legsürgetőbben képviseletre az erdélyi minden megyékkel együtt meghívassunk, s mig ezt cselekednék, az igazságot és törvényt őrző gondviselés erős karjai lebegjenek önök fölött. Aranyosszéknek 1861-ben április 22-én tartott állandó bizottmányi üléséből. (P. H.) Magyar Pál s. k. főjegyző.
