Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-12. Fölirási javaslat

évi dec. 2-kán a magyar koronáról is valósággal lemondott. Eszközöljön továbbá Felséged, Ferencz Károly ő Fönségétől is egy hasonlóul Magyar­országhoz intézett értesitést arról, hogy ő Fönsége is már 1848-ban le­mondott azon örökösödési jogáról, mely ötét ö Fölségének V. Ferdi­nándnak trónróli lemondása után a sanctio pragmatica értelmében illette volna. Mi ezen okiratokat annak idejében országgyülésileg fogjuk tár­gyalni, sőt azokat törvénybe is kivánjuk igtatni, hogy legalább utólago­san pótoltassék az, a minek jogszerüleg előlegesen kellett volna megtör­ténni, s jogaink jövendő biztositására ünnepélyes óvásunknak s az ország utólagos hozzájárulásának magában a törvényben is nyoma legyen. Több honfitársaink tartózkodnak idegen földön, politikai vádak folytán száműzve a hazából. Többen még most is börtönben süllődnek. Ugyanazon absolut rendszer száműzte őket, mely a mi alkotmányos sza­badságunkat elnyomta. Idegen bíróságok által, idegen törvények szerint lettek politikai vádak miatt elitélve, s elitéltetésök az akkor behozott absolut rendszernek volt következménye. De ha ezen absolut rendszer megszűnt, ha annak helyébe most az alkotmányosság lép, lehet-e azon megszűnt rendszernek következményeit most az alkotmányosság mellett is föntartani? Mi tehát az emiitett ítéleteknek minden még fönlevő következ­ményeit az alkotmányosság visszaállításával megférhetleneknek, s en­nélfogva megszűntéknek tekintjük, s mindaddig, mig politikai okokból száműzött honfitársaink visszatérhetésének minden tettleges akadálya el nem lesz hárítva, a letartóztatottak szabadon nem bocsáttatnak, az el­kobzott javak vissza nem adatnak, hitünk s bizalmunk nem lesz az abso­lut rendszer megszüntetésében és az alkotmányosság visszaállításában; e hit és bizalom nélkül pedig sikeres tanácskozásaink lehetetlenek. Ezek azok, miket mély tisztelettel, de őszintén s tartózkodás nél­kül mindenekelőtt kijelenteni kötelességünknek tartottunk, A.Z uralkodásnak végczélja nem lehet a hatalom nagysága; a ha­tolom csak eszköz, végezel a népek boldogítása. Ha Fölséged, ki egykor a hatalom absolut rendszerét hitte legbiztosabb eszköznek arra, hogy népeit boldogítsa, tizenkét évi tapasztalás folytán meggyőződött, misze­rint ez utón czélt érni nem lehet, s ezen meggyőződésből az alkotmányos­ság ösvényére lépett; ha Fölséged el van határozva ingatlanul megma­radni ezen ösvényen, ha Fölséged azt akarja, hogy a hitnek és bizalom­nak megszakgatott gyökerei ujabb szálakat hajtsanak, méltánylani fogja teljes mértékben őszinte előterjesztésünket. A magyar király csak koronázás által lesz törvényes magyar ki­rály, a koronázásnak pedig törvényszabta föltételei vannak, miknek előleges teljesítése múlhatatlanul szükséges. Alkotmányos önállásunk sértetlen föntartása, az országnak területi s politikai integritása, az or­szággyűlésnek kiegészítése, alaptörvényeink tökéletes visszaállítása, par­lamentáris kormányunk s felelős minisztériumunk isméti életbeléptetése s az absolut rendszer minden még fönlevő jogtalan következményeinek megszüntetése oly előleges föltételek, miknek teljesítése nélkül tanácsko­zás és egyezkedés lehetetlenek. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk Császári Királyi Fölségednek legalázatosabb szolgái : Magyarországnak omággyüiésileg egybegyűlt képviselői. Bemutatja Deák Ferencz, Pest belvárosi képviselő. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom