Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-11. Ideiglenes törvénykezési szabályok

21 ség kísérletét megteszi. Ha ez nem sikerülne, azon felet, a kinek igényét kevesebb törvényes vélelem támogatja, a per útjára utasítja, s ennek bevégzéséig az örökséget, ha ezt egyik vagy másik fél kívánná, s ennek öröklési igénye alaposnak mutatkoznék, gondnoki kezelés alá helyezi. 167. §. Ezen eseteken kívül bírósági eljárásnak valamely örökség körül semmi esetben sínes helye, ha csak ezt egyik vagy másik örökös, végrendelet, törvény vagy szerződés alapján nem kérelmezi. Ily esetben a járásbeli szalgabiró, ha a folyamodó öröklési jógát végrendelet, szerződés vagy a törvény támogatja, intézkedik: hogy a hagyaték addig, míg a kérelmező igénye peruiján eldöntetik, az érték sé­relme nélkül fenntartassék. 168. §. Mindazon esetekben, midőn az örökség tárgyát ingat­lan javak is képezik, az illető örökös vagy örökösök, ha­bár birói eljárás közbejötte nélkül kiegyeztek is, az illető birtokbiróság előtt igazolni tartoznak azt: hogy az örök­lés joga kizárólag őket illeti, s hogy kivülök más örökös nem létezik, vagy a hirdetvényi határidőre meg nem je­lent. — A birtokbiróság az eléje terjesztett okiratokat bí­rálat alá vévén, ha azokat az öröklési jog igazolására elég­teleneknek találja: a hiányzó adatokat kijelöli s az örökö­söket ezek pótlólagos megszerzésére utasítja. — Az örök­lési jog kimutatva levén, a birtokbiróság erről bizonyít­ványt állit ki, melyben a minden egyes örököst illető örök­rész pontosan megneveztetik. A telekkönyvi átírás csak e bizonyítvány alapján eszközölhető. 169. §. Ha az örökhagyó javai több járásban vagy megyék­ben feküdnének: azok összeírása, megbecslése s biztosítása a fönnebbi esetekben átküldő levél mellett eszközlendő, de az eljárás megindítása azon szolgabíró jogköréhez tarto­zik, kinek kerületében az örökhagyó rendesen lakott, vagy elhunyt. 170. §. Midőn a felek az örökség fölötti igényeikre nézve ki nem egyezhetvén a per útjára utasíttatnak, a per megindí­tására záros határidő tűzendő ki. Azonban nemcsak jo­gukban áll a feleknek, sőt az illető járásbeli szolgabíró vagy árvaszék is törekedni fog arra, hogy a fenforgó vi­tály az 1836.14. és 1840.13-iktörv. czikk szabta eljárás utján lehető rövid idő alatt köztük kiegyenlittessék. Azon félnek a ki ez eljárásban vesztes lenne, vagy a pert a kitűzött határ­időre meg nem indítaná, csak a telekkönyvi előjegyzés biztositéka maradván fenn, az örökséget a biró a többi ér­dekletteknek átadni tartozik. 171. §. Az 1836. 14. és 1840. 13-ik t. ez. azonban csak az el­járás külalakjára nézve alkalmazandók, ellenben az örök­lési jog s az öröklés tárgya fölött a választott bíróság, a megállapított öröklési törvények elvei szerint tartozik ítélni. 172. §. A választott bíróság, hozandó ítéletében és a végre­hajtási okiratban mindazon ingatlanokat, melyek eg}dk vagy másik osztályos félre biróilag átruháztatnak, telek­könyvileg pontosan megnevezni, az ítélet egyik példányát a telekkönyvi hatósághoz a telekkönyvi átirás eszközlése végett benjmjtani, s általában mind azon szabályokat szo­rosan szem előtt tartani köteles, melyek a végrehajtásra nézve telekkönyvi tekintetben megállapítvak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom