Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-49. Fölirás
9 igazgatási tárgyra vonatkozót, azon központi testület vizsgálta, és intézte volna el. — Inkább arra mutat tehát az emiitett törvényczikk, hogy épen azért, mert központi kormányzat nem létezett, Magyarország, mint önálló külön ország, esetenkint jött érintkezésbe az örökös tartományokkal, s illetőleg azok kormányzatával, még pedig a közigazgatási tárgyakban is gyakran az országgyűlése által. Az idézett 98-dik törvény-czikkazt rendeli: hogy a magyar királyi helytartótanács Ö Császári Királyi Felségének pecsétjével éljen, melyen a két fejű sas közepén Magyarország czimere legyen. Már ezen törvény tartalmából csakugyan nem lehet valamely központi közös kormányzat létezését övetkeztetni. A 104-ik törvényczikk azt mondja: hogy a magyarországi honpolgárok azon ügyekben, mik Magyarországot érdeklik, külkövetségekre is alkalmaztassanak. Erre vonatkozólag fentebb már előadtuk nézeteinket ott, hol a külügyekről szólottunk. Végre a 114-dik törvényczikk ben azt igéri 0 Felsége: hogy a posták járását fő postamester ének meghallgatásával a szerint fogja elintézni, mint azt a közszükség kivánandja. — De ez sem mutat központi közös kormányzatra. — A posták sok ideig Európának több tartományaiban magán vállalatok voltak. A Thurn Taxis család sokáig birta és kezelte azokat Németország nagy részében is. — De abból még következtetni nem lehetne, hogy a Thurn-Taxis családnak e birtoklása azon tartományoknak jogviszonyait bármi részben megváltoztatta volna. — Egyébiránt ezen törvényczikk nem azt mondja, hogy az öszves birodalom fő-postamestere, vagy valamely központi közös kormányszék, fogja meg határozni Magyarországban a posták járását; — hanem hogy Ö Felsége fogja azt tenni, mint magyar király, meghallgatván előbb fő-postamesterét, kétségtelenül mint olyan egyént, kinek tanácsa a postaügynek akkor még fejletlen állapota mellett minden esetre figyelmet érdemlett. — Meg kell végre még jegyeznünk, hogy a később teljesen kifejlett postaügy egész terjedelmében Magyarországra nézve a magyar királyi helytartótanácsnak, és a magyar királyi kamarának felügyelete és intézkedő hatalma alatt állott; — ezen kormányszékek pedig, — Ynint fentebb is kifejtettük, — világos törvényeink szerint a magyar király törvényes hatalmán kivül, minden egyéb hatalomtól, s az örökös tartományoknak kormányzati testületétől, teljesen függetlenek voltak. Azt mondja továbbá a legmagasabb királyi leirat, hogy „a birodalom közérdekei iránti gondosságának ragyogó jelét adta a magyar törvényhozás, midőn az 1741 : 4-dik törvényczikk 3-dik szakaszában, oly ezélból, hogy Magyarországnak kormányzata a birodalom többi részeinek kormányzatától el ne küíönöztessék, és ellentétben az országgyűlési feliratban érintett 1485-dik évi 2-dik törvény czikkelylyel, mely a nádor gyámnoki jogát illeti, Ferencz császárt, — dicső emlékezetű Mária Therézia magyar király felség< s férjét, — nemcsak uralkodó társnak nevezte; hanem a trón-örökös kiskorúsága esetére Magyarországra nézve is annak törvényes gyámságát reá ruházta azon világos kijelentéssel, hogy ö Magyarországot, a birodalom többi tartományaival együtt, atyai s gyámsági hatalmánál fogva közösen kormányozhassa." Ha Magyarország alkotmányos önállása s törvényes függetlensége más törvényekben, s magában a sanctio pragmaticában világosan ki nem volna is fejezve : azt már maga ezen 1741 : 4-dik törvényczikk kétségtelenné tenné. — Ugyanis az ország rendéi ö Felségének férjét, Ferencz lotharingiai, barri és hetruriai herczeget, — ki még akkor idomai császárnak megválasztva nem volt, Felséges neje mellé uralkodó társnak megválasztották, s a trónörökös kiskorúsága esetére annak gyámságát is reá ruházták. — De világosan kijelentették, hogy e választás önkényt, és szabadon történt, s hogy abból jövendőre Magyarország bármely nő-királyának fejedelmi férje soha semmi következést ne vonhasson, és hogy 3
