Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-47. Fölirás

17 mely a polgároknak anyagi érdekeit nem tudja, politikai jogait pe­dig nem akarja kímélni. Azon absolut rendszer, mely nemcsak Magyarországnak, ha­nem az örökös tartományoknak is megszüntette alkotmányos sza­badságát, keletkezésekor vezérelvül egy eszmét állított fel : az ösz­ves birodalom központosított egységének eszméjét. — Azon statusfér­fiak, kik ezen eszmét felállították, meg voltak győződve, hogy az egységes nagy Austria, melyet ők ekképen alakítanak, a hatalom­nak oly magas fokára fog emelkedni, minőt a birodalom még eddig soha el nem ért. Tervük kivitelében semmi tettleges akadály nem gátolta őket, mert az absolut hatalom szigorú parancsainak az en­gedelmességet senki meg nem tagadta; eltörlöttek s leromboltak mindent, a mi utjokban állott, fáradságot s pénzt nem kíméltek, s tizenkét év alatt a jövendő nemzedékek jövedelmét is elköltötték. És tizenkét év után a birodalom sem hatalmában, sem terjedelmé­ben nem lett nagyobb, terhei pedig rendkívül sulyosodtak. — Ek­kor Felséged maga szüntette meg a czélra nem vezető absolut rend­szert; de azon eszmét, melyet vezérelvül az absolut rendszer állí­tott fel, s melynek az minden jogot, minden tekintetet feláldozott, — a központosított egységnek eszméjét, — kiindulási pontul to­vábbra is fentartotta, s alkotmányos utón kívánja azt valósítani, mit az absolut rendszer mellett annyi évek folytán létrehozni nem lehetett. De nézetünk szerint ugyanazon nehézségek, melyek miatt a központosított egység eszméje absolut rendszer mellett a várakozás­nak meg nem felelt, még élesebben fel fognak tűnni az alkotmányos életben. Az absulot rendszernek leghatályosabb eszköze volt a kor­látlan hatalom, mely mind a törvényhozás terén, mind a végrehaj­tás körében föltétlen engedelmességet követelt, s mely ellen felszól­lalni sem volt szabad. — Ily hatalmat pedig alkotmányosság mel­lett gyakorolni nem lehet. — Minden országnak vannak saját em­lékei, szokásai, reményei, és óhajtásai, melyek előtte szentek, s me­lyeket az absolut rendszer nyomása alatt kénytelen volt keblébe fojtani; most azonban, midőn joga van szót emelni hazája érdeké­ben, ki fogja azokat mondani. — Terjedni fognak ezen érzelmek és eszmék, s mivel a központositott egység nagy részt ellentétben áll az egyes országok múltjával, melyre azok kegyelettel pillantanak vissza, és azon reményekkel, miket a jövendőre nézve táplálnak keb­lükben, a központositott egység gyakorlati kivitele nemcsak ellen­kező érzelmekre , de a köztanácskozások folyamában ellenmondásra, és tetemes nehézségekre fog találni. — Fejedelmi teljhatalmú kény­szerítés pedig és az alkotmányosság oly ellentétek, melyek együtt még fogalomban sem állhatnak meg. Meg vagyunk győződve, hogy oly országok között, melyek­nek szokásai, érdekei, történelmi múltja és közjogi állása annyira különbözők, a központositott egységnek létrehozása alkotmányos utón lehetetlen. Ha tehát Felséged birodalmát szabadnak, s valódi­lag [erősnek óhajtja; nem kényszeritett egység, hanem a népeknek szabad akaratából származott kölcsönös egyetértése által érheti el azt, és e czélra a központositott egységnek elméletileg talán kecseg­tető , de gyakorlatilag nem létesíthető eszméjét kiindulási pontul nem választhatja, — Nem Felségednek, s uralkodó házának, nem az örökös tartományoknak, vagy a birodalomnak valóságos érdekei­vel ellenkezik a mi alkotmányos önállásunk, és 1848-ban alkotott tőrvényeink. — Nem azért tagadtatik meg a magyar alkotmány tel­jes visszaállítása, nem azért vétetik el tőlünk az adó és katona- álli­tás meghatározásának gyakorlatilag is mindig fennállott kétségtelen joga, mintha ezek a birodalom kormányzatát gátolnák, s Austriának nagy hatalmi állásával meg nem férnének. Nagy hatalom volt Aus­tria akkor is, midőn Magyarország saját országgyűlésén ajánlotta meg a pénzt és katonát;.oly hatalom volt, melyet a szerencsétlen­ségek hosszú sora sem volt képes megtörni; s midőn a birodalom legnagyobb részét elfoglalta már a diadalmas ellenség, s a magyar 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom