Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-44. Királyi leirat

lünk tartalmánál fogva, az adó, valamint azon tárgyak iránt, melyek a katonáskodási kötelezettség módjára s annak szabályozására vonatkoznak, az előbbi törvényektől eltéröleg — t. i. az egész birodalom többi alkotmányos képviselőivel egyetemben tanácskozandik, ebből azonban Magyarországunk alkotmányos önállósága biztositékainak veszélyeztetését nem . következtethetjük, sőt épen ellenkezőleg, a közös érdekeknek többi királyságaink s országaink szabadon választott képviselőivel leendő közös tárgyaltatásából azoknak csak megszilárdulását várhatjuk. Figyelmeztetjük egyszersmind az országgyűlésre egybegyűlt Főrendeket és Képviselőket azon körülményre, miszerint befolyásuk ez előtt a közadózásnak csak csekély részére terjedett ki, nem pedig mint az emiitett oklevelünk értelmében történendik, az adó és pénzügy minden tárgyaira; figyelmeztetjük továbbá az 1723 : 1-sö és 2-dik törvényczikkben elfogadott pragmatica sanctio szó szerinti értelmére, mely ezen törvényczikkek világos tartalma szerint nem csak azért léptetett életbe, hogv Magyarországunk külső és belső megtámadások ellen sikeresebben megvédessék, és trónüresedési időközök alkalmával könnyen keletkezhető s az ország történetéből gyászosan ismert belvillongásoktól megóvassék, hanem hogy Magyarországunk s többi királyságaink és országaink közötti költsönös egyetértésnek és egyesülésnek minél szilárdabb közös támpontjául szolgáljon. Valamint már a jelen országgyűlésre szóló meghivó leveleink is tanúsítják, miszerint szilárd akaratunk a koronázási hitlevél kibocsátása iránti ősi szokást teljes épségében fentartani, ugy az izgatott kedélyek lecsillapitása s minden alaptalan aggodalmak óhajtott megszüntetése végett most is nyíltan elismerjük, miszerint Magyarországunk ugy a személyekre, mint a kormányzat rendszere és alakjára nézve az ország ősi alkotmányának megfelelő módon lészen kormányzandó, hogy tehát a Szent István koronájához tartozó országoknak a birodalomba beolvasztása, valamint szándokunk nincsen, ugy atyai szivünktől távol áll. Ebből ugyan az országnak belügyei önkormányzatát, mint ez az 1790 : 10-ik törvényczikkben megállapittatott, következtethetjük, de valamint ebből semmikép sem következik, hogy Magyarországunk s többi országaink és tartományaink között létező válhatlan kapcsolatot csak az uralkodóház egysége képezze, ugy azon állítást is, hogy Magyarországunk és egyéb országaink közötti viszony egyszerű személyes unió legyen, Magyarországnak törvények s a történelem folytában tettleg kifejlődött államjogi állása világosan megczáfolja, A trón egysége, a közös hadsereg s birodalmunk közös pénzügyeinek központi vezetése a birodalom feloszthatlanságát és szétválhatlanságát szentesítő pragmatica sanctionak természetes következménye, s