Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-40. Nagy-Szombatvárosa közönségének levele

40. szám. Mélyen tisztelt Képviselőház! A kaján irigység még ott is merészkedik a nagyot és magasztosát megtámadni, ahol törpesege nem egyebet, csak kudarczot várhat; nem állítjuk mi ezt magyar hazánk tótajkú lakosairól, mert ezek ezer éven által együtt küzdöttek, együtt véreztek, együtt győztek, együtt búsongtak, együtt örvendeztek a testvérileg szeretett Magyarhon-alapítókkal, — hanem állítjuk azon sötét törpe alakokról, a kik nemzetünk dicsőségét kaján szemekkel tekintvén, midőn azt a törvényesség szilárd alapján rendületlennek ismerik, a különböző nemzetiségek követelmeinek leple alatt ezen ősi időktől fogva szentesült ereklyét megingatni igyekeznek. Hő kebellel imádott hazánknak ezen szent alkotmánya , sok keserves, de — hála az Örökkévalónak — már megbukott kísérletek után, valahára mégis visszaállíttatván : az országnak minden hü polgára át vala hatva azon reménységtől, hogy az ily hosszú közös szenvedések, melyek az absolutismus zászlói alatt az alkotmány elnyomására harczolókat épen úgy érték jutalmul, mint a szabadság kitűnő híveit büntetve sújtották, kedves hazánk összes tartományaiban lakó népek egygyéforrva, a közös szerencsétlenség szülte szeretet és bizalom kapcsaival örök időkre elválaszthatatlanul összeolvadnak, a bizalomnak életadó szikráját ismert csábítóikra többé nem oly könnyen fecsérlendők, s minden erejöket vállvetve a közös jólét és boldogság fölvirágoztatására használandók. — Kellé mégis vérző szívvel tapasztalnunk : hogy az izgatások és alattomos bujtogatások mételye egyrészről, — másrészt pedig a szabadelvű alkotmányosság tiszta légét kerülő, s önérdekes czélzataikat követő egyének működése, az egyetértés most új sarjakkal izmosodó égi növényét letiporni, az ország népeinek nyelv és nemzetiség különbsége tekintetébőli meghasonlását, s az ország részei közötti alkotmányos élet kifejlődését gátló izgágákat előidézni nem iszonyodnak, sőt hydra fejeiket újra emelik. Azért érzékeny fájdalommal szakgattatik keblünk, midőn látjuk, hogy kedves hazánk többi külön-ajkú lakosival a legszebb egyetértésben élő jámbor tót-ajkú nép, — mely az 1848-iki izgatók bujtogatásai következtében szerencsére hamar elfojtott zencjülés eseményeit megbánva, az egyetértés és hazaszeretetnek legszebb jeleit adja, — egyes izgatók kárhozatos működéseinek áldozatául jelöltetett ki.