Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-32. Magyarországnak országgyülésileg együttlevő Főrendeinek és Képviselőinek felirata

o A második magyar király II. Leopold, ki bátyjának a meg nem koronázott II. Józsefnek halála után lépett trónra, kiadván koronázásakor a kir. hitlevelet, s letévén a koronázási esküt, azonfölül külön egy tczikkben Magyarország önállását s függetlenségét még részletesebben biztosította. Ugyanisaz 1790-iki 10-ik tczikkben világosan elismeri, hogy. „ámbár az uralkodóház nöágának az 1723: l-ö és 2-ik tezikkekben Magyarországra nézve megállapított örökösödése ugyanazon fejedelmet illeti, kit a megállapított örökösödési rend szerint az elválaszthatlanul és eloszthatlanul bírandó örökös tartományokban illet az uralkodás, Magyarország mindazonáltal szabad ország s egész országlási formájára nézve független és semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs, hanem saját önállással s alkotmánynyal bir, s abban a király csak az országnak saját törvényei szerint, nem pedig a többi tartományok módjára országolhat és kormányozhat." Es egy másik törvényben az 1790. évi 12-ik tczikkben elismeri azt is : „hogy Magyarországban a törvények alkotásának, eltörlésének s m agy árazásának joga a törvényesen koronázott királyt és az országgyűlésre törvényesen összesereglett országos Rendeket közösen illeti, s ezen jogot az országgyűlésen kivül gyakorolni nem lehet. A végrehajtó hatalmat pedig a „Fölség csak a törvények értelmében gyakorolhatja." A törvények ezen szavai s a fejedelemnek ily határozottan világos elismerése után lehet-e Magyarországnak alkotmányos önállásán kétkedni? Első Ferencz, ki édes atyja után a magyar koronát öröklötté, nemcsak a kir. hitlevélben biztosította a nemzet jogainak, szabadságának s törvényeinek megtartását, hanem későbben is, uralkodásának 33-ik évében, az 1825-ik évi 3-ik czikkelyben ujabban kijelentette, hogy a fennemlitett 1790. évi 10-ik tczikk rendeletét szorosan meg fogja tartani s nyíltan elismerte, hogy az adó és katona-állítás kérdéseit az országgyűléstől elvonni s az országgyülésileg megajánlott adót országgyűlésen kivül soha semmi szín alatt felemelni nem lehet. Hasonló biztosításokat adott a nemzetnek V. Ferdinánd is királyi hitlevelében, sőt még bővebbeket, azon törvényekben, miket 1848-ban szentesitett, s mik által nem uj jogokat szerzett a nemzet, csak a kormányzatra nézve tisztábban, korszerűbben állította össze azokat, melyekkel már régebben bírt. A sanctio pragmatica nem egyszerű diploma, nem octroyrozott adomány vagy igéret, hanem kölcsönös egyezkedés folytán kötött alapszerződés, melyben egyrészről őseink a habsburgi ház nöágának javára ünnepélyesen lemondottak azon jogról, hogy a habsburgi ház fiágának kihaltával szabadon választhassák királyukat, másrészről pedig III. Károly, ki a nemzet ezen szabadválasztási jogát 1715-ben is a 3-ik tczikkelyben nyíltan elismerte, a nemzet részéről kikötött föltételek teljesítését, az ország önállásának, függetlenségének, jogainak, szabadságának, törvényeinek föntartását igérte. Az ekép szabad egyezkedés mellett kötött kétoldalú alapszerződés teljes erejében s minden föltételeivel együtt életbe lépett, minden azután következett koronás királyok által megtartatott, az abban foglalt biztositások ujabban s részletesebben ismételtettek s a jogszerűen kötött szerződést jogszerű gyakorlat szentesitette. Lehet-e most azon szerződést egyoldalulag megszegni s a nemzettől követelni azon kötelezettséget, mi abban foglaltatik, de a kötelezettség föltételeit mellőzni, vagy hiányosan és csak némely részben teljesíteni? Midőn egyrészről mind a sanctio pragmaticában, mind egyéb törvényeinkben ily világosan ki van fejezve a közöttünk és az örökös tartományok között létező azon törvényes kapocs, mi az uralkodóház ugyanazonosságában áll, vagyis a personalunio, ennél szorosabb kapcsolatnak, a valóságos realunionak nyoma törvényeinkben nincs; sőt a felhozottak kétségtelenné teszik, hogy realunio közöttünk és közöttök nem is létezett s azt létrehozni Magyarországnak szándéka soha sem volt. Világos ez Magyarország és az örökös tartományok közjogi helyzetének természetéből is. Ha 1723-ban a sanctio pragmatica meg nem köttetik, III. Károlynak 1740-ben történt halálával, minthogy benne a habsburgi ház fiága kihalt, Magyarország szabadon választhatta volna királyát, s ekkor nem lett volna lehetetlen, sőt tekintve a nagy befolyást,