Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-32. Magyarországnak országgyülésileg együttlevő Főrendeinek és Képviselőinek felirata

32-ik szám. Fölséges Úr! A közelebb lefolyt tizenkét esztendő súlyos szenvedések kora volt reánk nézve. Ösi alkotmányunk eltöröltetett s a korlátlan hatalom idegen rendszere nehezedett reánk. És e nyomasztó rendszert még súlyosabbá tették azok, kik azt ellenséges indulattal, korlátolt fölfogással s gyakran rósz akarattal kezelték. Bün volt előttük a szabadság érzete, bün volt ragaszkodásunk nemzetiségünkhöz, bün volt még a legtisztább honszeretet is. — Országunk erejét kimentették, a nemzet vagyonátjogtalanul elidegenítették, nemzetiségünket üldözés tárgyává tették. Minden nap uj szenvedést hozott, minden uj szenvedés egy gyökerét szakasztotta el keblünkben a hitnek és bizalomnak. Isten ugy akarta, hogy szenvedjünk, de ne csüggedjünk s hűtlenek ne legyünk önmagunkhoz; és ugy akarta, hogy Fölségedet tizenkét évi tapasztalás végre meggyőzze, miként a korlátlan hatalom absolut rendszere nem vezetheti a birodalom népeit boldogságra, de veszélybe döntheti a trónt és birodalmat. Ekkor Fölséged az eddig követett absolut-rendszert félrevetve, át kívánt lépni az alkotmányosság ösvényére s népeinek kezeibe akarta letenni saját sorsukat. Összegyültünk mi is, mint a magyar nemzet képviselői, hogy alkotmányos működésünket ismét megkezdjük s első lépésünk fájdalmas fölszólalás, melyet Fölségedhez intézünk, nem a múlt idők szenvedései miatt, mikre ezúttal fátyolt borítunk, hanem azon jogtalanságok miatt, mik most is fönnállanak s miknek azonnali elhárítása nélkül sem alkotmányunk visszaállítását, sem átalában az alkotmányosságot lehetőnek nem tartjuk. Alkotmányos életünknek s nemzeti létünknek alapföltétele az országnak törvényes önállása s függetlensége. Első és legszentebb kötelességünk tehát minden erőnket, minden tehetségünket arra fordítani, hogy Magyarország Magyarország maradjon s alkotmányszerü önállása és függetlensége sértetlenül föntartassék. Es midőn ezen önállás lényegében megtámadtatik, midőn azt veszély fenyegeti, nem ismerünk teendőink között fontosabbat, nem ismerünk sürgetőbbet, mint az ily megtámadás ellen haladék nélkül felszólalni. Meg van pedig támadva országunk alkotmányos önállása már az első lépésben, melyet Fölséged az alkotmányosság ösvénye felé irányzott; meg van támadva az által, hogy a magyar alkotmány visszaállítása csak föltételesen s leglényegesebb kellékeinek kivételével igértetik ; meg van támadva az oct. 20-kán kiadott diplomában, mebyet alapul vesz föl az országgyűlést megnyitó beszéd is. Meg akarja végkép fosztani ezen diploma Magyarországot azon ősi alkotmányos jogától, hogy a közadónak és katonaállitásnak minden kérdéseit egész terjedelmökben saját országgyűlésén határozhassa el; kiveszi a nemzet kezéből azon jogot, hogy legfontosabb anyagi és közjogi érdekei fölött királyával egyetértőleg önmaga hozhasson törvényeket. 1