Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-27. Csík, Gyergyó és Kászon szék állandó bizottmányának junius 4-én 1861-ben Csík-Somlyón tartott gyűlésének levele

/7f 27-dik szám. Tisztelt honatyák! A hazánkra nehezült korlátlan kényuralom erőszakoskodásai által bilincsekbe vert alkotmányos életünk 12 éves kórágya feletti virrasztásunk alatt táplált hazafiúi remények már már a valósulás biztos révpartja felé látszanak közelgetni, midőn' az alkotmánynak helyre állítása nyilváníttatott, —- s az anynyi sok vérző sebeket hátrahagyott gyűlöletes rendszer vérengző korszakának rém jelenetei tünedezésével hihetni velők, hogy a szuronyok sokaságára támaszkodó hatalom a trón, és népek közötti hézagok még nagyobb mélyedését a válpontig nem terjesztve, a viszonvok, és hangosan nyilatkozó átalános közszellem által úgy is elitélt álomeszméit a közbékének, és saját jól felfogott érdekének áldozatul hozandja; — és hogy nem messze az idő, melyben a törvényes épségébe teljesen visszahelyezett magyar haza minden megyéi, képviselőik által a közös országgyűlésen megkoronázandott királyuknak „életüket és vérüket" készséggel felajánlhassák. — Nyugodtan adák át azért magukat az örömnek, melylyel az oly hosszas száműzetéséből visszatérő alkotmányos élet új derületén vélök ez első hongyülést a tisztelt honatyákban üdvözölhetni. De fájdalom! e tiszta hazafiúi örömet nem élvezhetők a nélkül, hogy annak a zsarolás, és vérengzés rémes sorompói közé vissza vágyó idegen önkény által belévegyített ürömcseppek általi megzavartatásit keserűen meg ne érezzük, mert minden örömünk mellett is fájni kell kebleinknek azon megdöbbentő látványon, miszerint minden történelmi múltunk úgy, mint az 1848-ki törvényeink érvényessége a tényleges hatalom részéről ignoráltatik, s az 1800. oetob. 20-ki cs. Diploma, és 1861. febr. 26-ki pátens alapján, melynek a május 1-én Szyrenénekkint elzengett trónbeszed méltó viszhangja vala, a minden törvényes uralkodóink által elismert legsarkalatosb jogainkat, hazánk törvényes függetlenségét, azon hatalom elvitázni, s alkotmányos nemzeti lételünk sok vérrel irott betűit a jövendő lapjaiból kitörölni erőlködik. Igen — érezzük .az üröm cseppeket, melyeket: a bécsi önkény a sok véráldozatok, börtönök, s 1 2 évi — píruiástnem ismerő zsarolások után azon kis örömbe is vegyít, melyet az ö erején felül izmosodott viszonyok irántunk! rokonságából merítheténk, — s érezzük az irányzat halálos lehelletét, mely az alkot-