Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

98 Az országgyűlés felsőházának 90. ülése Mint vidéki, csendben dolgozó gazdaember, elsősorban a falu népét és annak életkörülményeit ismerem. Bitekintve ai Lábbeli- és ruházati hiánytól, — amelyről ma annyi szó esett és amelyről én itt, ezen a helyen még- egyszer meg kell hogy emlékezzem, kérve a közellátás

1 ügyi miniszter urat, hogy a vármegyékben beígért bakancsokat most már rövidesen küldjék el — azt látom, hogy a nnalgyaii nép aránylag meg van elégedve sorsával. Nem úgy, mint a hivatalnok, aki fix fizetése mellett nagyobb áldozatot hoz a mindennapi életben és ki van szolgáltatva a termelő kapzsiságánakNagy általánosa ágban w mostani európai tűzvész közepette itt aránylag jólét van. Ez elsősorban a kormány érdeme^ amit a realitások iránti csoda Latos érzékkel ért el. Amikor ezt Örömmel iszögezem le, mégis aggodé lélekkel^ figyelem, hogy a megelégedettség és a jólét sajnos, nem tisztára az egyenes úton való járás következménye. Ezért kérve kérem o kormányt, hogy az eljövendő nehéz idők becsületes vállalására, sokkal nagyobb törvénytiszteletre intse és szorítsa neesiaík a népet, hanem a társadalom példaadásra hivatott rétegeit is. Berzsenyi szavait idézem: »Nézd, a kevély tölgy, melyet az északi szélvész do nem dönt, benne termő férgek erős gyökereit meg« őrlik « egy gyenge széltől földre terítettik. így minden ország támiaisza, talpköve, a tiszta erkölcs, mely, ha megvesz, Róma ledől s rabigába görnyed, t Mélyen t. Felsőház! Az ezeréves rnalgyar tölgy most nem gyenge széllel, hanem a világtörténelem legnagyobb viharával kell, hogy dacoljon- Ütött az óra, hogy ismét úrrá legyen itt minden magyar erény. Kérem a miniszterelnök urat, hogy úgy is, mint a legősibb magyar nemzedékek egyik sarja, hívja életre ezeket a magyar erényeket fiatalos erővel, de a régi tradieiokon állvtau Akkor, de csak akkor, ha ezekben a szörnyű komoly pillanatokban elnémult az önzés, hogy átadja helyét az áldozatos szellemnek, a tiszta erkölcsinek, akkor segít át minket iái magyarok istene egy boldogabb, szebb jövőbe. Ebben a reményben a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. — À szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Bay Bertalan őméltósága. Bay Bertalan: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Ï elsőház! Ha ennek a háborúnak, «aimelynek szeinéiy szerint mi magunk is mindnyájan szenvedő alanyai vagyunk, megrajzoljuk a természetrajzát és azt ösiszevetjük más, általunk ismert háborúknak az élet jelenségei vei, azt fogjuk látni, hogy ez a háború főiként kiterjedésében különbözik az általunk átélt vagy vizsgálat tárgyává tett más háborúktól Míg ugyanis a többi háború (kiterjedésében csak bizonyos földrajzi területekre és azok lakóira korlátozódott, ez a most folyó és az elmúlt háborúnál teljesebb joggiad világháború; nak nevezhető küzdelem kiterjed a,résztvevő nemzetek egész területére és népességére is. Ennek a sajátságos és a technika határtalan fejlődésével együtt járó jelenségnek természetes következménye, Ihogy így a háború kimenetelét illetőleg nemcsak a harcban alio nemzetek hiaíderejenek, hanem ezzel együtt egész lakosságának a helytállása is elsőrangúan fontos követelmény, 1943. évi december hó 15-én, szerdán. Hja. tehát fontos az, hogy a honvédelmi igazgatás szervei mindent megtegyenek arra nézve, hogy a honvédséget úgy egyéneiben, mint tömegében <a legütőképesebb állapotban tartsák, fontos az is, hogy a polgári igazgatás szervei is éberen őrködjenek a polgári lakosság állóképessége, idegereje és megrendíthetetlen szilárdsága fölött T. Felsőház! A ha.]ókat hordó folyamok, de még maga a végtelen óceán is partokra támaszkodik. Partokra, amelyek együtt tartják hullámait, célt diktálnak örvényeinek és teherhordásra képessé teszik máskülönbenó szétfolyó habjait, A harcban álló hadseregnek ilyen támasza, partja a fegyelmezett, öntudatosam szilárd polgári népesség, amelyre támaszkodva lesz képessé a haidkerog a háború terheinek, küzdelmeinek vi vesére, hordozására. Ha vizsgálat tárgyává tesszük, hogy az államigazgatás szervei közül melyik filz, amelyikre a polgári lakosság fegyelmének, egyensúlyának a munkálása megőrzésié hárul, bár nagy különbséget, tenni a dolog természeténél és az egyes tárcák szerves összefüggésénél fogva nem lehet, mégis én úgy látom, hogy a bel&ő front első sorkatonájának a belügyminiszter urat és a belső front hídfőállásának a belügyi igazgatásit kell mondanunk! Azt hiszem, i. Felsőház, ez a körülmény az, amely igen sokunknak a\ figyelmét irányítja a jelen költségvetési tárgyalások alkalmával a belügyi tárca költségvetése és azon keresztül a belügyi igazgatás jövendő tervei felé. Azt hiszem, nem állok^ egyedül iázzál a felfogásommal, hogy a háborúviselés szempontjából is annyira fontos belső arcvonal szilárdságának és a nemzet 'Lelki harckésztségének kérdése csak kisebb részében rendészeti ós nagyabb ró azé ben társadalompolitikai kérdés. Éppen ezért, bár örömmel veszem tudomásul iát költségvetésből a rendészeti igazgatás szerveinek fejlesztésére vonatkozó terveket is, nagyobb örömmel látom azokat az elgondolásokat, amelyek a társadalmi kérdések megoldására s különösen a népjólét, a népi életszínvonal emelésére alkalmasak. Erre vonatkozólag a múlt évtizedek liberális politikai irányzata meglelhetősen sok problémát hagyott reánk ás ón örömmel látom, hogy ezeket a problémákat a belügyminiszter úr nemcsak az elme hidegségével, az értelem rideg számításával, hanem a szív jóságával, szeretetével is igyekszik megoldani. A belügyi tárca költségvetése világosan mutatja, hogy a belügyminiszter úr felismerte azt, hogy a nemzeti társadalomnak egyik igen értékes rétege gondoskodásra szorul és amikor ennek a gondoskodásnak a végzésére megalkotta az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot és megszervezte a törvényhatósági Közjóléti Szövetkezeteket, akkor a belső arcvonal építésének leghatékonyabb eszközeit állította munkába. T. Felsőház! Én közelebbről vármegyémben, Borsodban láttam ezeknek az áldásos intézményeknek a munkáját és megállapítom, hogy ott is igen sok olyan sokgyermekes család" van, amelyeknek soha nem lett volna családi háza, ha az Oncsa. nem létesül és igen sok magyar gyermek pusztult volna el angolkórban meg tuberkulózisban, ha a Közjóléti