Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

96 Az országgyűlés felsőházának 90. ülése miniszter úr figyelmét arra, hogy az egyházak \ háztartásának egy ősi formája a terményadózás. A terményadózás teszi lehetővé a lelkipásztoroknak cs tanítóknak az exisz'tenciáját. Ez természetes dolog, hiszen ma a kongrua- i törvény, amely 1600 aranykoronában állapítja meg a fizetéskiegészítés felső határát, ,?sak j úgy képzelhető és úgy tartható »fenn a mal vi- ; lágban, ha az alapja egy terményjövedelemben ; történő adózás. (Úgy van! bulfe őt.) De »most, miután a beszolgáltatási árniál a kedvezmény ; nem terjesztetik ki az egyházi adóban befize- ; tett terményre, sőt az egyházi adóban befize- ! telt terményt pénzben kívánják adatni és a terményt prémiummal pontokként számíttatni be, az történik, hogy a falusi lellkipásztor és tanító a mai világban már ól-holnapra mondjuk i 1600 aranykorona maximális összegű készfize- S tésből való megélésre van kárhoztatva. Ezt le- j hetetlenség fenntartani. Nincs más mód, min-t • az egyház ősi szokását, a termény adózást tiszteletben tartani. (Ügy van! a baíközéper^) Még egy dolgot említenék meg. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Üjra, meg újra kell hangsúlyozni az iskolai adó behozatalai, az egyetemes \ kultúradó behozatalát. (Elénk helyes és.) Momdok egy pár adatot: egy 18.000 lelket számláló | gyülekezet 900.000 pengős egyházi és iskolai költségvetéssel él. Ebből 40.000 pegnőt nem tesz ki a templom, a lelkész, az igehirdetés, a pasztoráció, 800.000 pengőt fizet az iskolái fenn- j tartására a 18.000 főiket számláld a'lföldi község, amelyik fenntart egy polgári iskolát, egy i fiu középiskolát, egy tanítóképezdét, 22 elemi | iskolát! Erre a célra az állami egyenesadójá- : nak 60%-át fordítja. Ezt kiegészíthetem azzal, i hogy nem egy, de száz Olyan kis gyülekezet. ; kisgazdagyülekezet van ebben az országban, amelyben orcájuk verejtékével földből élő ma- I gyár kisgazdák álliami adójuknak 80%-át fiize- ; t-k az egyház fenntartására és ennek az adó- ; nak legalább 50%-át fordítják az iskolára. Al- ; lami egyenesadójuknak 40%-át fordítják isko- 1 Iáknak fenntartására dolgozó magyar emberek ; ebben az országban! A kalapot le kell venni, hogy ezt zúgolódás nélkül és örömest megteszik:. És akkor megtörténik, hogy ez a falusi gazda fizeti ezt az adót és tartja íenn az iskolát, ; amikor például egy Olyan ottlévő nagygazda- ; eágnak. vagy gyártelepnek, vagy ipán vállalatnak munkásgyermekei töltik be az iskolát, j amely vállalat vagy nagybirtok az iskola fenn- ; tartásához semmivel sem járul hozzá. Világos dolog, hogy ez nem tartható fenn és egy igaz- j ságosan elosztott, egyetemes isko'laadóval meg- t vethetnők az alapját egy becsületesebb, takarékosabb és eredményesebb magyar isikolapo- ; litikának. (Ű^y van! bailfelől.) Be&zédiemmel elérkeztem ahhoz a ponthoz«, hogy tisztelettel gondolok egyházam tagjaira, ezek között azokra a magyar kisgazdákra, földművesekre, városi munkásokra. gyáJi munkásokra, akikből a széniünk láttára növekedik egy értelmes, megbízható, az egyház szempontjából is megbecsülendő magyar társadalmi réteg. Abban a borzasztó wehéz időben, abban u vaksötétben, amelyben előre nem látunk fcemimit, akkor, amikor a félelme*) szív minden riasztót elgondolhat és amely időben csak élő hit tudja vigasztaluii magát, tisztelettel gondolok a küzdő, verítékező, örökkévaló lelki, erkölcsi és szellemi értékekért zúgolódás nélkül 1948. évi december hó 15-én, szerdán. most is áldozatot hozó -kisf magyar egzisztenciákra és nem félek attól a jövendőtől, amelyik ezejkre fog felépülni. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és ihps. A szónokot tömegesen üdvöz ik.) Elnök: Szólásra következik báró Schell József felsőházi tag úr! Báró Schell József: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igeui t. Feilsőház! Amikor ma először kérek szót a törvényhozás felsőházában, teszem eztazért, mert kötelességemnek érzem rámutatni azokra a jelenségekre, amelyek egyrészt teljesítőképességünket, másrészt a korrekt szellemet és a sokat hangoztatott, de a mai válságos időkben annyira fontoa áldozatkészséget csorbítják és csökkentik. Röviden szeretnék reámutatni (Halljuk!) azokra az elsősorban is az o-lőttem fekvő költségvetés zavartalan megoldására szolgáló és a költségvetés előttem fekvő munkafolyamatát véglegesen biztosító momentumokra, amé'yeket figyelmen kívülnem lehet hagyni és amelyeket mint nehézségeket a kormány részéről mindenképpen eliminálni kell. Tudom, hogy feladatom nem könynyü, mert amikor teljes mértékben belátóra azokat a nehézségeket, amelyek a kormánynak, ilsösorban a közellátási kormánynak útjába tornyosulnak és amikor teljes mértékben honorálom azokat az erőfeszítéseket, amelyek izeknek a nehézségeknek elhárítására megtörténnek, mégsem hallgathatom el aggályaimat azok fölött a tapasztalataim fölött, amelyeket tettem é.s azok fölött a jogos pamaszok fö'ött, ameyek éppen a legbecsületesebbek, a legtisztességesebbek és csendben dolgozná akarók ajkáról hangzanak el. Legyen szabad először is rámutatnom, az árdrágításra e>. annak erkölcsrontó határára. Aggasztó az a fordított szelekció, amely azt a becsületes gazdát, iparost, hivatalnokot f«ujtja, aki a becsű êtes úten halad, azzal szembe,^ aki a legnagyobb cinizmussal, minden gátlás, nélkül és minden, hájjal megkenve fordul a feketepiac homályos berkei felé és ott üzérkedik. A törvénytisztelő ember Lemarad erről a versenyről, vagy ha nem, akar lemaradni, kénytelen eveit feladni és sodródni azokkal, akik kevésbbé értékeseik, sőt mondhatnám, tulajdonképpen nemtelen tagjai a- magyar társa~ dalomnak. Én nem tudom akceptálni azt az álláspontot, hogy ha nem kapom meg azt az ilLetö cikket a hiva-talos úton, akkor nyugodtan megvásáíiolhatoin a feketepiacon. Ez tudniillik' nagyon sok embernek az álláspontja, amennyiben azt mondja, hogy: evvel használok az országnak, az a fő, hogy az én gazdaságom, az én iparom mienjen és a munka meg n© szűnjék. Ha mindenki ezt az elvet vaüüa, akkor el fog balkánosodni ez az ország. Jól: tudom azt, — már a, történelem is megtanít erre — hogy minden^ háboirúban voltaik árdrágítók, minden háborúban tettek a kormányok oilyan intézkedéseket, amelyekkel az árakat maximálni próbáltak és mindig voltak olyanok, akik a lánekeTeskedíelemben és a zugforgalomban ezeket a törekvéseket meghiúsították. De azért, mart ez köztudomású, mégsem haladhatunk el szó nélkül a mellett az óriási diszparitás mellett* amely a hivatalos ár és a zugforgálmi ár között kialakult*. Ez a diszparitás nagy és bűnös nyerészkedési lehetőségek állaDdó kútforrása, egyszersmind az arányta-