Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

Az országgyűlés felsőházának 90. ülése békét és egy elveszített bâbord veszíteségszámláját is egy okos és becsületes békével sok tekintetben jobbá lehet tenni. De a béke csak akkor lesz békie, hogyha kiengesztelődós és megbékélés jár vele. Ha a bosszú és megtorlás szeUeme hiatia át bármely fél legyen is a győztes, nem erről beszélek én most, — aktkor új és még nagyobb veszedelmek magvait hinti el. A szentírás félelmetes figyelmeztetése: »Ne tévelyegjetek, a« Isten nemi csúfoltatik meg; va'iamit az ember vetend, azt aratandja is«, nekünk szól. Ha a páriskörnyéki békében több lett volna a ifciengevz;clödés, a szerelet és ia, megértés, ez a szerencsétlen korszak a második világháborút talán elkerülhette volna. (unit van! Ügy van!) • Hogy milyen szellemi fogja áthatni a békét, arra nézve baljóslatú árnyékokon kivül egy egy vigasztaló sugár is látszük. Az egyik oldalról ilyennek lehet nevezni az Atlantic Charta megállapítását, amelyről olyan nagven bizalomgerjesztő ismertetést hallottunk egy il lusztris szónolk részéről a tegnapi napon. De nem az a döntő körülmény éhben, hogy milyen eszméket és elvekel h'rdeinek az emberek, hanem az, hogy milyen tömegérzések, milyen ösztönök és indulatom érvényes ülnek akikor, amikor népek és nemzetek sorsa felett kell dönteni. A Wilsom-fé!e 14 pont is sugárzott a a demokráciától (Ügy van!) és hogy gyakorlati alkalmazása mit jelentett, azt megmutatta számunkra Trianon. (Ügy va<n! Ügy van!) Már kezdik'hangozta (ni, hogy a világ vezetésének könnyebbsége megköveteli azt. hogy a nagy nemzetek életka'teffóriájára rendezkedjünk be. Ez a kis nemzetek hátratételét és elpusztítását jelenti. Ezzel pedig megfeledkeznek arról, hogy a fehér ember műveltsége európai műveltség, még akkor is, ha más kontinensen gyökerezett meg és hajtott ki és ennek az európai műveltségnek szerkezetéhez, alkatához és lényegéhez hozzátartozik a kis nemzetek életformája is. (Ügy van! •— Taps.) Nem is talán azzal, amit a kis nemzetek tettek, bár sommázva az, amit a kis. nemzetek tettek együttesen, sokkal többet ad ki, mint bármilyen nagy nemzetnek tiszteletreméltó allkotása (Ügy van!), hanem főképp azzal, hogy ezek a' kis nemzetek lehettek, élhettek, emberi szabadságukat és méltóságukat kiküzdhették és megállapíthatták. Mit ér a demokrácia ragyogó jelszava, amelyet Ígérgetnek az egyes állami kereteken belül osztályoknak, társadalmi rétegeknek és egyéneknek, ha a nemzeten; tu társadalmában a demokráciának az az alapvető gondolata nem érvényesül, amely a kis nemzetek életiben megbecsüli az Isteuképet, az, erkölcsi szuverenitást és az életnek, ta« teremtő Istennek alapgondolatát. Ha a kis nemzetek elleni hangulatkészítés fenyegető az egész emberi művelődésre nézve, kétszeresen fenyegető Magyarország^ nézve, mégpedig azért, mert Magyarország a kis nemzetek közt éppen az, amielyik ellen a múltban is a hangulatcsináiás a legkönnyebben szokott sikerülni és amelyek ellen a, rendszeres hatngulatcsinálás a mai napokban is szemmellathatóam érvényesül. Fel kell vetnünk tehát azt a nagy magyar sorskérdést, amelyet egyszer megpróbáltam fejtegetni, de a cenzúra miatt lehetetlenné vált: mért nem szeretnek mmket, miért gyűlölnek minket? 1943. évi december hó 15-én, szerdán. 93 Irigylem azt az embert, aki erre azt a könnyíí feleletet adj<a: azért irigyelnek, mert # különbek vagyunk, mint mások, mert az angyalt mindig irigyelte az ördög. Nem elélte i hozzáiiK egy iiyen gondolat. Amikor a történelem ítélőszéke előtt egy | ezredéves szenvedés kér éltet vagy halált, ak- • | kor ilyen jámbor, átlátszó és niaív szólamokkal ; ne próbáljia eligazítani senki nemzeti életének ! egyik legnagyobb kérdését. Én azt hiszem, hogy annak, hogy minket nem szeretnek, — ; mert tény az, hogy nem szedetnek, altatás volna elhitetni roagnnklkail, hogy ez nem igaz — egyik oka 'a mi történelmi helyzetünkben rejlik. Ütjában vagyunk (Ügy van! a szélsőbwolda.on.) a nemzeteknek. Olyan helyre plántált minket a Gondviselés, ahol a germán-sz'láv nagy világmérkőzés kettős malomköve zúg és Őröl. Itt lenni azt jelenti, hogjy lábatlankodunk, hogy feleslegesek vagyunk, hogy útban vagyunk. Körülöttünk vannak a délkeledeurópai, gyűrődöttségükben alakuló, változó új nemzetek, amelyek ösztönszerűen érzik, hogy fejlődésüknek és terjeszkedésüknek útjában ál>l az a magyarság, amely epser esztendő óta egy kiváltságos geopolitikai alakulásnak központjában él és amelynek egyszerű léte is életükre nézve befolyást, gátat vagy segítséget jelent. egyszóval olyan tényező, amellyel nekik számolniok kell. Es a legutóbbi időkben, amilyen mértékben alakul ki ezeknek a nemzeteknek önátló nemzeti léte, aspirációja és öntudata, abban a mértékben fokozódik ellenünk való haragja, antipátiája .és sokszor gyűlölete. örök emberi, lélektani törvény, hogy akH ösztönszerűen nem szerietek, aki utamban áll, arról olyan képet igyekszem alkotni, amely érzésemet igaaolja és indulatomat táplálja. Kellemetlen vonásait kiszínezem és megnagyítom. Vonzó és értékes vonásait elfelejtem; és meim veszem észre. A vágy a véleménynek az anyja és népek, közvélemények sokszor nem úgy látják egymást, ahogy vannak, hanem aimilyeneknek szeretnék, hogy legyenek. Ez ,az egyik fele annak, amiért nem szeretnek minket. A másik pedig az, valljuk be őszintén, hogy a magyar nemzet ezeréves történelme során, egészében és egyéneiben is igen sokszor köve. tett el olyan cselekedetet, amellyel ez a róla alkotott helytelen vélemény igazolódni látszott vagy pedig táp áltatott. Ebből pedig az következik, hogy minden olyan magyar emberre nézve, aki a nemzetet képviseli, mint annak megbízottja, minden egyes magyar emberre minden olyan életnyilatkozatábani, ahol más nemzetek és népek képviselői és egyénei figyelnok rá, van egy Íratlan nagy kötelesség: úgy viselkedni, hogy a megnyilvánuló awüpátia se tudjon a maga számára igazoló okokat találni a róla alkotott véleményben. (Igaz! Ügy van!) Meg kell mondani azt, hogy a mi fajtánknak régi hibája, hogy ezzel nem törődött eléggé. (Ügy van! a szé'sőbalo dalon ) Nem törődött MZ>Í>I, hogy milyen felfogásói róla más nemzeteik lelkében. Nem próbálta ezt revideálni, nem igyekezett nyugodtan, tiszta kézzel, nem mentegetődzve, ! nem védekezve, nam színlelve és nem látszatokat keresve, hanem tintán és őszintén olyan> ! világosságban állni népek és nemzetek előtt, I amilyen igazán. Aki a magyart még igazi léI ryege szerint ismerte meg, mindenki megszeI rette, mert meglátta jótulajdonságait, rokoni szenves voltát. Osak azok nemi szeretik, akik 1 erre a pillantásra nem tudtak eljutni és azért