Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-90
Az országgyűlés felsőházának 90. ütése 1943, évi december hó 15-én, szerdán. 11 katonai képzésre. De hivatkozhatom a mű szaki tanfolyamokon észlelt saját tapasztalataimra is, ahol módomban volt személyesen igen gyakran meggyőződni arról, hogy 4—6 elemit végzett magyar parasztgyerekek a legnehezebb viszonyoik imielliett, a legalacsonyabb eileitnívóval 5—6 hetet képesek otthonuktól távol tölteni, anyagi erejükön felül áldozatot hozni ceak azért, hogy a gépjárművek vezetését elsajátítsák. Az elméleti és gyakorlati előadásokat pedig mind a legnagyobb odaadással hallgatják, a kocsiról a vezetési óra elteltével alig lehet őket leszállítani, vágyálmuk beteljesülését látják a gép vezetésében és mindent elkövetnek, hogy azt minél alaposiabban megtanulják. Az eredmény pedig sok helyen egyenesen bámulatos. De kérdem, nem tapasztalhaitó ugyanez inas műszaki területen is, például a repülésnél? Nem fanatizálják-e még a magasabb műveltségű fiatalabb és sokszor idősebb genciáoiót is atz újabb technikai alkotások'/ Ismerve a magyar nép lelkiségét, erős technikai érzését és az igen nagyfokú miagyar bátorságot, nem a legkorszerűbb harci eszközöket kellene-e kezébe adni ennek a népnek most a háborúban! és nem a legkorszerűbb eszközöket a belső termelési front megerősítésére? Németország totálisan mozgósított, Anglia, Amerika, egészen új alapon kénytelen termelési rendjét átszervezni, amelyben a szakszerűség érvényesül, az irányítás, a vezetőszerep; a mérnököké. Viszont hangsúlyoznom kell, hogy hiába a legbátrabb katona,^ a legkorszerűbb fegyver, a legjobb támadó és védő berendezés, hiába a legjobb közlekedési eszközök egész sora, ha a kezelőszemélyzet nem jól képzett és lia a karbantartás nem szakszerű. A műszaki indás hiányából származó károk sokszorosian felülmúlják azt a befektetést, amelybe a korszerű oktatás, kutatás, vizsgálat kerül. Erre talán a legelszomorítóbb példák különösen egypár felvidéki, délvidéki és erdélyi bevonulásnál és a mostani háborúban szerzett nagyon súlyos tapasztalatok. Ezért újólag kérem kormányzatunkat, tegye lehetővé minél szélesebb területen eninek a szakszerűségnek az érvényesülésiét, mert ezzel a, mai súlyos helyzetben, amikor a legnagyobb körültekintéssel kell vinni az állam ügyeit és szolgálni az ország belső megerősödését, csak hatalmas és támogató erőt fog kapni. Mivel', íátom, hogy kormiányzjaftUnk valóban miagyar politikát folytat és látom azt a nagy erőfeszítést, amellyel az or a mai súlyos helyzetben t különci. n katonai, gazdasági és pénzügyi téren vezeti és irányítja, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra! következik Knyedv àudor őméltósága. MJ . , .•—.•_. Enyedy Andor: Nagyméltóságú Elnök IJr! Mélyen t. Felsőház! Azzal, hogy a költségvetés ellen iratkoztam fel a szónokok sorában, nem kívánok kritikát gyakorolni a kormányzati iütézkedések felett. Nem vagyok napi politikus, nem is értek hozzá, ellenben. jól tu dorn, hogy ia. mai idők a kritikai mindig kőnynyebbé teszik, arr a mindig több tápanyagot, adnak, az intézkedéseket és a vezetési ellenben mindig nehezebbé teszik. Nem iá kívánok tanácsot adiu az ország politikai vezetésére, mert tudom, hogy a tanácsadás mindig az eszmei elgondolás légiire* terében, széles lehetőségei között mozog, az intézkedés és a végrehajtás pedig mindig n lehetőségek szűk területére: keskeny vágányára van utalva. Azzal, hogy a költségvetés ellen iratkoa tám fel, egy súlyos aggodalmamnak akarok kifejezést és bizonyos hangsúlyt is adni. Aggodalmam van azzal az elbánással szemben, amelyben a háború kitörése óta a mi iskoláink részesülnek. Az 1879:XXXVI. törvénycikk kimondja, hogy a beszállásolás alól mentesek a myilvános és nyilvánossági joggal feruházott nevelőintézetek és iskolák helyiségei. Ezt a mentességet az-1939:11. te. megszüntette- illető leg felfüggesztette. Ennek folytán katonai kórházak céljaira a legtöbb esetben, mondhatni elsősorban és úgylátszik, hogy az egész háború tartamára szóló hatállyal — iskolák és főképp azoknak internátusi helyiségei vétettek igénybe, ami ezeknek az iskoláknak működését nagyrészt bénítja, sok helyen pedig egészen lehetetlenné teszi. ElLsmerem kész szívvel- hogy a háború idején különösen a honvédelem és a katonaság érdekei az elsők. De azt nem tudom átlátni, hogy mennyivel fontosabb egyes üdülőhelyek. egyes szórakozóhelyek szabadom hagyása, mint az iskolák helyiségének szabadon hagyás«. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen tudjuk; hogy a nemzet a háborút nemcsak fizikai, hanem szellemi fegyverekkel is vívja és különösen fontos a szellemi fegyverek teljessége olyan népnél, mint a magyar, amelyik létszámbeli kisebbsége és ezáltal fizikai erejének korlátozottsága mellett a minővségi; szóval szellemi képzésnek és ellátottságnak teljességére is rá van utalva. (Ügy ran! Ügy van!) Ugyancsak súlyos aggodalmam van az iskoLák gyakori és hosszabb időre szóló szüueteltoel szembein is. (Ügy van! Ügy van!) Elismerem, hogy a beállott veszély esetén fontosabb a gyerekek életének megóvása és vé delme, mint a tanítás munkája. De nem tudom, hogy miért kell a veszély eshetősége esetén az iskolák munkáját két hónapra leállítani. (Ügy van! Ügy van!) Sőt az a véleményem- hogy amilyen szünet nélkül kell folynia háború alatt a hadiszerek gyártásának, olyan szünet nélkül, olyan felfokozott erővel kell folynia a tanítás és nevelés munkájának. Mert ha. fontos a gyermekek életéneik védelme, akkor fontos dolog az ő életük szellemi én lelki kibontakoztatása. (Úgy van! Úgy van!) Ugyancsak súlyos aggodalmam van a tanszemélyzet, még pedig Tcülönösen a közép- és elemi iskolai tanszemélyzetnek anyagi és társadalmi háttérbe szoríttatása miatt Ennek a szomorú ténynek már megvannak a döbbenetes külső következményei a pálya elnéptelenedésében, valamint a tanítók nagy számának katonatiszti pályára való menekülésében. De fermérhetetleneki ennek ai háti érbe szorítottságnak következményei is, mert hogyha az a tanár, vagy tanító társadalmilag háttérbe szorított lénynek tekint; magát, akkor abban ki•fejlődhetnek tora jellemvonások, a kisebbnniíííségnek beteges i, de nem fejlődhet nek ki nevelő hatások és nem fejlődbetiic ki a* a veaetőfcépeAség, amely alkalmas # a tanítványok közül is a vrz(?tői .szerephez juttatásra és vezetó egy>énisé«ekre való nevelésre. (Ügy van! Ügy van!) Ha az a tanár, vagy tanító anyagilag rosSK helyzetben van, nyomorog csaladjával, együtt és a legelemibb dolgokat nélkülözni iiden, akkor elláthatja munKáját gépisen,