Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-89
AM országgyűlés felsőházának 89. ülése 1943. évi december hó 14-én, kedden, 36 •azt vitetni nein lehet és atoucJlyeknek sízemünk élőt/t való pusztulása- egyike a legkeservesebb tanulságoknak. (Ügy van! Ügy van! Egy h ng lobbfelől: Közellátási kérdés is\) Kétségtelen, tnogy meikünk fenntartás nélkül rá kell térnünk « népi politikára, A világfejlődés útja ez. A psirlamenti remds'zerieik magúik, aímelyek mellett, úgy látóra. mai már mindenki kivétel nélkül lándzsát ter itt iis, másutt is, miagukkal hozzák olyan politika in augurai ásat, amelv szeles néprétegek szociális helyzetének javítását involválja. .Ezek méJkül tovább kísérletezni nem lehet, nem szabad, mert ha — »mit alig hiszek — itt reakcionárius irányzat tudna hatalomra jutni ést megakadályozná ezt a tormészeti fejlődést, könnyű megjósolni ennirk szörnyű következményeit. (Ügy van!) Szónokolunk! az erkölcsi- és anyagi értékeket romboló kommunizmus ellen, de ne csak szónokio'junlc, tegyünk is. Ha kis polgári exisztenciák létesítését, támogatását kormányprogrammá tesszük, nemi kétlem, ki fogjuk tudni parírozni ezt a nemzetközi veszélyt amely immár harci fegyverekkel is megerősítve közeledik felénk. De hangsúlyoznom kell, nagy és komoly áldozatokat is kell hozni. Sokat beszéltek itt a. konjunkturális vagyottokról, illetőeg a konjunkturális jövedelmekről. Egészen bizonyos, hogv ezeknek isreu fokozott és szociális célzatú igénybevétele elől semmiféle kormányzat —- akárki is fog idejönni — nem fog kitérhetni. Nem vagyunk a történelmi materializmus hívei, sőt bámulattal és elismeréssel hajolunk meg az úgynevezett szellemtörténeti iránynaik nagyszerű megállapításaival szemben, azt azonban vitatni alig lehet, hogy nz alsóbb néprétegeki anyagilag kiegyensúlyozott helyzetének megjavítása nélkül itt ebben az országban komoly konszolidáció és fejlődés nem lehet. (Ügy va>n! Nagy súlyt fektetek arra, hogy eb'ből a Házból, amelyet sokszor illetnek olyan váddal, amelyet tapasztalatom szerint — hiszen már elég régóta vagyok tagja a felsőháznak — mindig alaptalannak találtam, azzal a váddal, hogy a szociális szempontokkal szemben érzéketlennek mutatkozik, mondom, ebből a Házból induljanak ki és hangozzanak állandóan ezek a szempontok és iránvei vek. Ismétlem, — a történelem kereke dübörög és kitérni « kérdéseknek nagyon komoly áldozatokkal összekötött megoldása e^ől immár nem lehet. Tekintettel arra, hogy a tárgyalás ideje nemsokára úgyis le fos: járni és utánam más szónak már nem fog következni, engedjék meg, hogy most már egy-két jelentéktelenebb, de -» azért kellő fontossággal híró belpolitikai kérdésre is kitérjek. , ; Minden politikának, minden kormányzati tevékenységnek alapja, bázisa, fő értéke az ember, az ember a maga pszichikai és fizikai valóságában. Az emberi élet. az emberi egészség és a halállal szembeni védekezés gesztusai a szociálpolitika lényege és én azt hiszem, bármenynyipzpr. bármikor, és bárhol is hangoztatjuk ezt a kérdést, nem lehet elégszer tennünk. Kötelességemnek tartom, hogy magam ifl újból megemlékezzem egy immár katasztrófává sűrűsödött nemzeti bajról: az egykéről, a népességszaporodásról. Nekem az az érzésem, bármilyen tiszteletreméltó és szép intézkedéseket tettünk immár a« ODcsá.-n keresztül e baj enyhítése tekintetében, kiindulva abból, hogy az emberi őstermészet irányítása nemcsak kalácsot, hanem ostort, nemcsak jutalmat, hainem büntetést is igényel, ennél a kérdésnél immár nem állbatunk meg ott, hogy a sokcsaládúaknak juttatásokat adunk, ellenben az egykézőkkel szemben semmiféle intézkedést nem foganatosítunk. Jogász létemre tudom, hogy i magánjogba mélyen belenyúló gondolatot vetek fel. Az az érzésem, hogy nem lesz Iehetsékes kitérni pro futuro — a múltra nézve nem bolygatnám ezeket a kérdéseket — éppen a néldaadás és a cél elérése végett olyan rendszabályok elől, amelyek egyenesen még az öröklési jogot is érintik. Nézetem szerint ugyanis bármennyire próbálniuk bizonyos lelki, vallási eszközökkel hatni ebben a kérdésben, sajnos, a döntő mégis az anyagi lesz és ha az az egykéző vagy egyséző magyar réteg egy szép nap annak tudatára fog ébredni, hogy szerencsétlen családi bűnei anyagi romlásukat is fogja okozni, én ettől a — beismerem — kíméletlen és remélem, átmeneti intézkedéstől sokat, nagyon sokat várok. Aktív gazda is vagyok, tehát egvpár földművlósügyi kérdést io megemlítek Tmmár \" m metélten voltunk há + rak a fö1dmfvelésu»vi miniszter árnak firrolméhe ajánlani, hop-v kár minden további földművelésnolitikai kérdéssel foglalkozni addig, mínr két kardinális kérdést ex a.sse meg nem oldottunk: a magyar tálai megismerésének és a vízgazdálkodásinak kérdését. Ez a két, egymástól elválaszthatatlan, rendkívül fontos V-rdé« olyan, amelynek megoldá«a minden áldozatot megér és a mostani renidkívü] nehéz költségvetési viszonyok mellett is metréri a fokozottabb áldozatokat, mert met? kell ál la ni tanunk, fájdalmasan kell érintenie mindnyájunkat és nehezen vigasztal ben nünket, hogy a rendkívüli viszonyok diktálták a magyar vízjogi törvény elmaradását, a VÎJZ üsrveknek bejelentett állami kezelésbe való vételének vagy államosításának elmaradását — rp-rri akarom ezt n vitát most fnlvta'tni. Márpedig e nélkül az egész kérdést szervesen megoldani alig lehet, ö excel 1 en ci áj a. a miniszterelnök úr bizonyára mindnyájunknál sokkal iobban ismeri ezt a kérdést, tud]a nagyon iól. hoíry ezt a kérdést kiragndva. egyes vonatkozásaiban megoldani nem ltehet. .Eppem i'ígv mpsr kell oldani a vízrendezés, mint áz öntözés kérdését. Bármennyire tisztelem az autonom arondola+iot és" bármwmyiro «'zeretném, hogy ennek értékies oldalát átmentsék a törvényhozás terén, egy igen erős állami be avatkozás és ezzel kapcsolatosan, nagyon természetesen, pénzügyi «egély nélkül ezt a kérdést klardinál^au megoldani nem lesz lehetséges. A sáncolás kérdése is rendkívül fontos, Kund Endre egyetemi tanár és Dóry Béla mérnök lelkes munkáját meg kell említenemA közelláftás terén millió téma kínálkozik. Úgv érzem, talán nem is ülik ma már. hogy itt ezeknek r kérdéseknek részleteivel itt foglalkozzam, niszen sok fórum van és reméljük, hogy azokat ott előhozhatjuk-"Egykérdést azonban fel kell itt említenünk. Nemcsak a manra, hanem valamennyiünk nevében szólok. Van egy kérdés, amely több, mint fájó, több. mint égető, amely raiost már a termelésnek leghatározottabban katasztrófán^ akadályává f-űlyoso dií és ez B lábbeli kérdése. Nem tudom, igaz-* az, hogy bizonyos készletek vannak, amelyek
