Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-89

40 Az országgyűlés felsőházának 89, ülése láthatatlanok. Lehet, hogy az, -amit. aa előbb i mondottam, éppen árunak következménye, hogy folyton hangoztatjuk más oldalon, — nem a miniszterelnök úr és nem az igen t. külügyimir.isztor úr részéről, akik mind a ketten — annint mondottam — már igenis leszögezték az óra és iá pere veszélyeit, hanem egyes szólamokban — hogy tartsuk meg továbbra' iß a »vi'lézi rezoluciót«. Hagyjuk abba ennek hangoztatását! Egyedül vitézi rezolueióval nem lehetett sohasem fegyver nélkül csatákat nyerni, mert sémi a .Zrínyiek, sem a Hunyadiak korában neim. volt lehetséges valamely félig felszerel; vngy e? y általában nem felfegyverzett haddal hősiesein harcolni olyan hadseregek ellen, fittnefly-eket páncélba öltöztetve lovagok vezettek !!n!r>ig vadban. (Úgy Van) Ügy va<n!) Igenis figyelmeztetni kell a nemzetet még jobban és még többször, úgy ahogyan a miniszterelnök úr teti'e. hogy az órának a» következiményei m^frlfövcííelik mindenkitől 3 legtöbb áidozaiot, amit .brr/balt. Ez nem defetizmus, ez igazán reálnoílitika. Továbbmenve a miniszterelnök úr azt mondja, hogy (olvassa): »Oktalan hősködés a provokálást könnyelműség lenne erőinkkel nem a legmesszebbmenőleg takarékoskodni, de gyáva, hitvány hazaáruló, aki határainkat, országúinkat és szabadságunkat nem védi é

s akár csak mérlegeli is ebben az esetben az erőviszonyokat, a lehetőségeket. Senki se gondolja, hogy ezt a. feladatot bárki helyettünk el végzi..,« Teljesen így van! Minden szaváf aláírom. De akkor méltóztassék odahatni, hogy jöjjön

1 visswa az n hadsereg, amely hat-árainkon kívül teljesíti kötelességét (Ügy van! Ügy van!), jöjjön vissza ez a hadsereg és védje meg a hazai, vérrel áztatott rögöt. (Helyes és í Nem akarok arra utalni, hogy a miniszterelnök úrnak ez a, kijelentése — lehet, hogy csak tudat alatt — hallgatagon elítélő bírálatot mond hivatalbeli elődjéről, de biztos az, hogy ezt a hadsereget vitása kell hoznunk, annak) itt. a helye és nem másutt és meg vagyok győződve, hogy az a szép karácsonyi üdvözlet amelyet helyesen, méltányosan és szívből fakadóan a#"országgyűlési képviselőháza a hadseregnek küldött, még teljesebb lesz ak kor, ha ennek a hadseregnek tisztjei ós legénysége megtudják, hogy a kormány miniden intézet meg fog tenni arra, hogy minél előbb hazajöjjenek. Az, »ha majd a harctéri helyzet megengedi« egyi relativ fogalom, mert ez nincs teljesen a mi megítélésünkre bizva. éppen ezért ezt a visszahozatalt minél előbb kell eszközölni. Beszédében a miniszterelnök úr egy képviselőtársánitk felelve, azt mondotta: »Én talán óvatosabb is vagyok szavaimban, mint a képviselő úr, hiszem egésizen természetes, hogy reám ebben a pillanatban más felelősség is. hárul. Én például nem mondottam volna a Wépviselő úr helyében azt, hogy más kivezető út. ha összeomlik a német erő, nincs, mimt a bolsevizmus. Én ezt nem mondtam volna.. Én nem akarom azok hitéfc megerősíteni, akik erre számítanak kint és bent*. Ez igazán helyes, mert azt állítani, hogyha, a német haderő Összeomlik, akkor Magyarország ki van szolgáltatva a .bolsevizmusnak* ez a legnagyobb defetizmus. (Helyesléi.) Méltóztassanak: elhinni, hogy még erre az esetre Is van egy út és a nemzet meg kell hogy taglalja ezt az utat M meg is fogja találni, hogy inoiilétát fenntartón ó« Spengler mondja vaía1943. évi december hó 14-én, kedden. hol: Wenn das Schicksal ein Volk zermalmt, dann beweist es seine Grösse oder Kleinheit. Ezt a nemzetet — mondhatjuk nyugodton — a múltban széttörte Trianon, a nemzet mégis megtalálta, önönmagát és rálépett a fellendülés útjára és még egy német vereség esetén is meg fogja találni a módot, hogy elesettségéból feltámadjon. Továbbmenve ebből a nevezetes beszédből még a következüket akarom idézni. A miniszterelnök úr válaszolt Zichy János gróf felszólalásárai, amelyet érdemes talán részben felolvasni. Méltóztassanak megengedni, hogy előbb a Keresztény Néppárt elnökének felszólalását oOvassam fel, amelyre a miniszterelnök úr szavai hivatkoznak (olvassa): »Nincs vita a felett, hogy az ország vezetése csakis a népképviseleti alapra és a miniszteri felelősségre felépített parlamenti kormányzás' alapján nyugodhat. Minden kísérlettel tehát!, amely ehelyett egyéni, vagy osztálydiktatúrát akarna, szembehelyezke>diüink. Alkoibmányo&i életünk jogfolytonosságának

1 teljessége megköveteli a törvényes magyar királyság visszaállításának előkészítését és a nemzet érdekeinek megfelelő időpontban való megvalósítását. A keresztény életfelfogás kötelességünkké teszi, hogy — amint a. pápai enciklikáikban is le van fektetve — biztosítsuk az ország minden lakosa számára az egyént megillető természeti jogokat és enneki megfelelően, az t állam polgárainak nemzetiségre, nyelvre, fajra és vallásra, való tekintet nélküli jogegyenlőségét.« Természetesen ezt ai magam részéről is aláírom, hiszen nem tartalmaz seomlmi különös újat, h3 nem

1 újra leszögezi a Keresztény Néppárt felfogását, amelyet hosszú éveken át, úgyszólván kezdettől fogva mindig vallóit és én is vallottam és vallok. A miniszterelnök úr ezen szavakra válaszolva azt mondotta (olvassál): »Itt emlékszem meg Parlamentünk veteránjánaki gróf Zichy Jánosnak deklaráció"járói, akit magas korában mindannyiunk meleg szeretetével üdvözlök és nem is kell mondanom, minden mondatához szívvel és lélekkel csatlakozom, azzal minden vonatkozásban teljesen egyetértek.« Nem a differenciákat keresem és nem keresem, van-e ellentmonidás a miniszterelnök úr ezen »zép szavai és beszéde egyéb részében mondottak között, de egy érdekes dolgot meg kell állapítanom. A miniszterelnök úr a maga részéről, heilyesli és természetesen helyesli meggyőződésom szerint az ország többsége is, a Keresztény Néppártnak gróf Zichy János által felolvasott deklarációját. Ugyanakkor azonban én a reggeli lapokban hiába kerestem a deklaráció teljes szövegét. Tudtom nélkül megcsonkítva adatott ki. Tudjuk, hogy nincs jó cen zúrá, de mégis csak lehetetlen, hogyha a kormányelnök úr megállapítja valamiről, hogy avval azonosítja majd

1 magát, az olyasmi le» gyen. amit egy vagy két nappal előbb a cenzúra nem tartott megfelelőnek és az ország szempontjából törlendőnek tartott. Ebben a vonatkozásban méltóztassék talán rendet csinálni. A rendre vonatkozólag peidfig aláírjuk valamennyien s magam is a legnagyobb kész seggel irom alá azt, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy a rendet fenn fogja tartani és hogy a polgári rend fenntartása a háború után biztosítva van. és hogy ehhez természetszerűleg minden párt a< parlamentben és minden jóérzésű megyar ember hozzá is járult.