Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-89

98 Az országgyűlés felsőházának 89. ülése A fogyasztási adók előirányzata majdnem 120 millió pengő bevételi többletet mutat. Ebben a söradó 14 millió, a cukoradó 45 millió, az ásványolaijadó 22 millió, a szivarkahüvely és szivarkapapiradó pedig 12 millió pengő emelkedést mutat a kisebb tételektől eltekintve. Jelentékeny emelkedést, 108.5 millllió pengő többletet mutait a szeszegyedáruság. A dohányjöveidék jövedelme talán legerősebben fejlett, 203.5 millió pengő, a só jövedéké sokkal kisebb. 12.5 millió pengő, a tárcabevételek pedig 93.5 millió pengőt tesznek ki. Az egyenes adók és a forgalmi adók, a fényűzési, fogyasztási, etb. adók ©bírálásánál egy pi'Lamatra meg kell állnunk, mert sokszor hallunk olyan véleményt, hogy miért nem az egyenes adókkal próbálja a miniszter úr ezeket az antiszociális adókat pótolni. Az előbb uta

1tam már a-ra^ hogy a társadalmi osztályok jövedelmében nagy eltolódás mutatkozik. Ma ez az úgynevezett antiszociális adózás az egyetlen módja annak, hogy azokat a rétegeket, amelyek igazi háborúd konijuukturát élveznek, de semmiféle adóösszeírásban nem szerepelnek, el tudja érni az áílam adófizetési kötelezettségekkel, mert hiszen a fogyasztási, forgalmi, stb. adót mindenki fogyasztás« mértékéiben fizeti és ma azoík a társadalmi osztályok, amelyeknek azelőtt nagy terhet jelentettek ezek az adók. arányliag sokkal könnyebben tudják ezt a terhet elviselni, mint a tisztviselő osztály, amelynek adófizetési kötelezettségét könnyű megalapítani. Meg kell emlékeznem még az állami üzemekről, mert hiszen az állami költségvetésnek egy része ezen a vonalon folyik. Az állami üzemek általában, véve, amint méltóztattak multévi beszédemben hallani, deficitesek. Ezen a jövőévi költségvetés sem tud teljes mértékben segíteni, de nagy különbség az, hogy míg tavaly ez a deficit 46 millió volt, addig az i'dén csak; 6 millió pengőt tesz ki, ós az üzemi kiadások előirányzatában 3325 millió a beruházási» amelynek nagy része főleg a vasutak pályatesteinek és gördülő anyagának pótlására szolgál. Egyébként itt is a személyzeti kiadások fokozáea jelent túlterhelést Nemcsak az a körülmény, hogy 7278 fővel gyarapodott az állami üzemek alkalmazottainak és majdnem 2000 fővel a nyugdíjigényre jogosultak száma, hanem az előbb ismertetett fizetésjavítás, a családi pótlékok, hadipótlékok stb. szintén erősen terhelik az állami üzemek költségvetését. Ha mindent pontosan mérlege'ünk, a legnagyobb dicséret illeti az állami üzemek kezelését és vezetőségét, mert a nehéz időkhöz képest mindent megtesznek abban az irányban, hogy az állam terhein könnyítsenek. Különösen a posta, távírda és távheszélő majdnem 45 millió pengő jövedelmi többlete, a mezőgazdasági birtokok 3 milliós tiszta haszna, az ércbányászatnak 2 millión felüli, de a szénbányászat, a selyem tenyésztés és a Postatakarékpénztár félmilliós feleslege is e mellett szól, és még azt is figyelembe kell venni, hogy az üzemeket terhelő állami adósság 1,350.000 pengővel csökkent a folyó költségvetési évben. A dologi kiadások emelkedése 283 millió P*ngő, ami természetesen a forgalomnak, a termelés növekedésével kapcsolatos tennivalóknak logikus következménye. Ezeknek a körülbelül 108 millió pengőt kitevő beruházásoknak eredménye azonban már most kezd mutatkozni a több-bevételben, ellensúlyozva a kiadásokat. A beruházások főleg a posta, az állami gópgyá1943. évi december hó 14-én, kedden. rak és az állami erdőgazdaságok fejlesztésével kapcsolatosak. A költségvetés egyes tárcáinak indokolásáéhoz külön mellékletképpen vannak csatolva az illető tárca igazgatásában szerep' ő üzemek költségvetései és ugyancsak a törvényjavaslat indokolásaihoz van mellékelve az államkincstár áltail elidegenített ingatlanoknak a jegyzéke. Nem nagy tétel, mert az elidegenített ingatlanok területe mindössze 107 katasztrális hold

1 és néhány négyszögöl, 640.000 pengő értékben. A milliárdos költségvetéshez képest ez nem sokat jelent, de viszont törvény kötelezte a kormányt arra, hogy ezeket közzétegye e törvényjavaslattal kapcsolatban. Általában meg lehet állapítani, hogy a kormány a törve nyes rendelkezéseknek a költségvetésben eleget tenni igyekezett hiszen itt van pé'dául az 5. és 6. §, amely szerint a megszavazott és megajánlott költségvetési tételek csuprain a törvényben megállapított célokra vehetők igénybe és a kormánynak nincs még az egyes rovatok között sem átruházási joga, kivéve a honvédelmi tárca néhány címét és rovatát, azonban itt is előzetesen a pénzügyminiszter hozzájárulásq és minisztertanácsi határozat szüksége« az átruházáshoz. Ugyancsak a 6. § rendelkezése szerint a lepergett gazdasági év után a megszavazott összegek nem költhetők el. Mélyen t Felsőház! Felszólalásom végéhez értem, amelynél le kell mérnünk a kötségvetéwre vonatkozó törvényjavaslatnak egész szellemét és az abiban megnyilvánuló gazdasági elgondolásokat. A pénzügyminiszter úr úgy a bizottságban, mint a törvényhozás képviselő havában részletesen kifejtette elgondolását nemcsak a költségvetésre, hanem a vele kapcsolatos gazdasági politikára vonatkozólag is. A köHcóVvf^éq kiadá«i oldalán, le?zámí'va a katonai kiadásokat, amelyeknél ő az ország biztonságát tartotta elsősorban szem előtt, mindig a legnagyobb takarékossággal járt el s ha gazdn°ági colokra engedélyezett i« személyi vagy beruházási költségeket, mindig mérlegelte, vájjon ezeknek gazdaságfejlesztő hatása mi lyen lesz. T. Fel«őház! A másik oldalon, a bevételeknél, realitásra törekedett a T>énziigyrnini

c

zHer úr. lemérte a valóságos jövedelmeket, pedig a jövő évre szél a költségvetés 2 $ a, de az eddigi lerovások alánján nem akart olyan tételeket, olyan számításokat a javaslatba befoglalni, amelyek nem tejie'sedhefn'pk. Tehát reálisnak kel] tekinteni a jövedelmek fölbecslését. A mi n'szter úr egyébként különösen a képviselőház ban. ahol szóvátették, vájjon az ország teher bíróképessége megbírja-e az ilyenfokú igénybevételt, nyíltan megmondotta, hogy nemcsak az államháztartás. d<> bizonyos gazdaságpolitikai tekintetek is szeme előtt lebegtek, amikor bizonvos társadalmi osztályok megduzzadt fize tőképességét ezen n legkönnyebben- elérhető módén levezetni kívánta, mert a háborús termelésnek az a lényege, hogy a fogyasztás/ ja vak helyett olyan javakat termel a gazdasági élet- amelyek céljuk szerint kell, hogy megsemmisüljenek, s ez a fogyasztási javak volumenjét csökkenti. Viszont éppen- a hábo rús gazdálkodás által nagyobb munkalehetősegek, munkabérek, vállalkozói nyereségek megduzzasztjak a vásárlóerőt és az elégedetlenség legnagyobbrészt onnan származik, hogy csök-