Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-96

ÁM országgyűlés felsőházának OÖ. ülése Tisztán ezért vette be a kormány ebbe a törvényjavaslatba a 2. §-t, hogy a pénzügyi körten kibocsátott rnedeleteknek is ugyanazt a szankciót adja mes:, amely szankció megilleti a minisztériumnak azokat a rendeleteit, amelyeket közigazgatási vagy magánjogi vonalon bocsát ki. Ebből kétségtelenül következik «az. hogy a szakaszra szükség van. A második kérdés az. vájjon a szakasz, abban a szövegben, atmiut azt a képviselőház elfogadta, helyes-e vagy nem és hogy azok a módosítások, amelyieket az egyesitett bizottság méltóztatott az igen t. Felsőháznak indítványozni, szükségesek-e, vagy nem. Legyen szabad elötb az első módosítással foglalkoznom. Az első módosítás arra irányul, hogy iktassék be ennek a szakasznak szövegébe, aimely így kezdődik (olvassa): »A minisztérium az 1931.-XXVI. te. 4. $-a alapján a közszolgáltatások mértékét felemelő vagy új közszolgáltatást elrendelő rendeletének megszegését jövedéki kihágássá nyilváníthatja...« a »megszegését« szó után ez a szöveg (olvassa): »az 1927:

V. te. 66. $-ának felhatalmazása alapján a pénzügy- és igazságügyminiszter által 45.400-1928. P. M., illetve 31.000-1928. I. M. rendeleteiben megállapított jövedéki büntető anyagi jogszabályok ós jövedéki büntető elja; rási szabályoktan foglalt rendelkezések keretei között jövedéki kihágássá nyilváníthatja«. Elismerem ugyan, hogy ez a módosítás bizonyos szempontból talán szabatosabbá tenné a szöveget, de ezt is csak abban az esetben ismerném el, ha magára a jövedéki büntetőjog anyagi szabályait tartalmazó 18.400-as rendeletre történt volna hivatkozás. Elismerem, mondom, hogy a módosítás ebben az esetben bizonyos fokig szabatosabbá tette volna a szöveget, de felesleges. Ez a két rendelet, amelyre itt hivatkozás történik, nem egyéb mint végrehajtási rendelete a jövedéki büntetőjog szabályait tartalmazó 1924. évi 18.400 számú rendeletnek. Miután a 18400 számú rendelet a jövedéki büntetőjognak anyagi és eljárási szabályait tartalmazza, egészen természetes és kétségtelen, hoery nem is lehet más keretben jövedéki kihágási tényálladékot és büntetési tételt megállapítani, mint a 18.400 számú rendeletben megállapított kenetben, mert ha ezt a keretet meghaladó mérvű büntetési tételeket állapítana meg a minisztérínm a rendeletben, vagv olyan ténválladékot kívánna jövedéki kihágásnak minősíteni, amely az anyagi jövedéki büntetőjogot szabályozó 18.400 számú rendedet kereteit túlhaladja, akkor az törvénytelen rendelet volna és a bíróság nem alkalmazná. Ez nemcsak erre áll, ez áll természetesen a minisztériumnak azokra a rendeleteire is, amelyeket a törvény 2. §-a alpján bocsát ki a 3. $-ban megállapított szankcióval. (Báró Prónay Gy8>gv: Az óvatosság nem árt!) A bíróság Wva*flíV>] Vflte^es vizsgálni minden rendelet a törvényszerűség szempontjából és miután a törvényszerűséget vizsgálja, természetesen csak olyan vonatkozású rendeletet fog törvényszerűnek találni, amelyben sem a tényálladék, sem a büntetési tétel nem haladna meg a7, alapjogszabályul szolgáló 18.400. számú rendeletben megállapított kereteket. Ennélfogva véleményem szerint ez a kiegészítés nem olyan súlyos, hogy emiatt vissza kellene küldeni a törvény'avaslatot üJa bb tárgyalás végett a képviselőházhoz. A második módosítás pedig arra irányul. 1946. évi december hó 22-én, szerdán. 290 hogy a fogházbüntetés helyett elzárásbüntetés állapíttassák meg. Mély tisztelettel meghajlok azok előtt a fejtegetések előtt, amelyeket Balogh Jenő őexcellenciája és az előadó úr őméltósága iserrevotnatkozóan ittelo-dni méltóztat• tak. Hogy mennyire elismerem, hogy jogelvi alapon, büntetőjogi elméleti alapon tökéletesen igazuk van az uraknak, hogy a fogházbüntetés a jövedéki büntetőjogban, mint kihágási büntetés nem egyeztethető össze az általános büntetőjogi elvekkel és alaptételekkel, abból is következik, hogy a legnagyobb örömmel, készséggel vállaltam úgy a bizottságban, mint itt is azt, hogy a mélyen t FcHsőház által elfogadott határozati javaslat értelmében a lehetőséghez képest^ minél előbb modernizáljuk a jövedéki büntetőjogot aképpen, hogy az tökéletes összhangban legyen az általános büntetőjog alapelveivel és alaptételével. De addig, amaíg ez meg nem történik, van egy adottság, még pedig az, hogy van egy jövedéki büntetőjogunk, amely, mint őexcellenciája is kifejtette, külön jogterület nagy büntetőjogi rendszerünkben, teljesen külön szabályozással, amely szabályozásnak éppen egyik furcsasága az, hogy kihágásra fogházbüntetést állapít meg. Ennélfogva a jövedéki kiháerás semmiképpen sem azonosítható a kihágási büntetőkönyv szerint értendő általános kihágásokkal: egy egészen speciális bűncselekmény, hibrid bűneselekmény, amelynek csak a neve kihágás, bün'ietésneTne fzonban vétségi büntetés. (Közbeszólás balfelöl: Ezt nem ok írjuk!) fin m*m aVamm, de ezt rendezni csak úgy lehet, ha általában rendezzük a jövedéki büntetőjog anyagi szabályait, ha azokat átal«kíthfl'ink. Rögtön rámutatok arra. hogy miért fontos ez. Először is méltóztassanak megemredni, hogy röviden rámntassak arra. hogy az 1924. évből származó, 18.400. számú pénzügvminiszteri rendelet nemcsak, hogy törvénves felhatalmazáson alapszik, az 1937:

V. te. 66. $-ában magadott felhatalmazáson, hanem Hzom-o« fnk'c a törvényhozás utasításai szerint készült, mert "^nn n fi6 6 ^n s? »?. utasítás i« fo*»'»»'t«*?lc, hogy a pénzügyminiszter az íffflwáf'ftíiurmíniszterrel együtt a váminsrról «zó^ó 1924?XTX. te. negyedik részében foglaH büntető rendelkezések figyelembevételével állam'tsa mec a jövedéki büntető.ioqr anyagi szabályait. AUv'u az ntasítás alánjául megnevezett 1924:XTX. t<\ben. a vámíocrról szóló törvénvh«u nedtsr a ínvedéki kiháerások büntetési tétele mindenütt következetesen fogház és csakis fogház. M»hnl ftpm Akarás Ff*ée

T sor parae-rofne-f tudnék felsorolni. — azt hiszem, nem kell vele a mélyen t. Felsőházat untatnom — kétsége-len ténv és abszolúte senki meg nem cáfolhatja, h'x^v nines egyetlen olyan, ma hatályos jövedéki büntető joo^^nbálvnnk. amelvren ne fogház volna a iövedéki kihágás büntetési tételeként megállapítva. Ha tehát ez így van, akkor mély tisztelettel kérdezem a mélyen t. Felsőházat, mit érnénk azzal, ha ezen az úgysem túlságosan szép és tiszta jogterületen belül újabb zavart okoznánk azzal, hogy az ezen törvény alapján kibocsátandó rendeletekben statuált jövedéki kihágásokak tüntetési tétele pedig ne fogház, hanem elzárás legyen. Mert ez a rendelkezés semmiképpen nem változtatná meg azt a szerintem 38*