Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-96
Az országgyűlés felsőházának 96. ülése 1Ô43. évi december hó 2%-én, szerdán-. minisater urat arra is, hogy a Székelyföldön és elsősorban Csík vármcigj^ebeii méltóztassék a tagosítás minél sürgősebb keresztülvitelét elrendelni. (Helyeslés.) Indokolni kívánón) ezt a. következőikkel. Amint nagyon jól méltóztatik ezt tudni, a székely, de elsősorban a csíki székely nép nagyon szapora, .másoldalról pedig nálunk sem nagy-, >=em. középbirtokok nincsenek, c?ak töfipebiptokolk. Törpebirtok alatt az 1-től 5 holdig terjedő birtokot értem. A2 ennél nagyobb földdé! rendelkező, tehát 10 vagy 16 holdas birtokos náilunk már nagybirtokosnak számít. A székely családokban gyakori a 6—8 gyermek és amikor elhalálozás folytán az a párholdas birtok feloszlik, már a második generációnál 1/16 holda« birterfkok keletkeznek, amelyek mik megművelése a ig lehetséges, hiszen köztük barázdákat kell hagyni és emellett az a 2—3 hold is^ a h r jtár különböző részein fekszik. Gazdasági szempontból tehát az ilyen törpebirtok nem érdeme* a kihasználásra, amiil ő nemzetgazdasági kár is származik. Az volna tehát a térésem, méltóztassék a tagosítást \ áluT-k minél sürgősebben vé*rrehajtani (Helyeslés*) és ennek kapósán telekkönyvei niket és telekkönyvi rajzainkat i« rendbehozatni. Telekkönyveink szánalmas képet mutatnpík. Amint igen t. felsőházi tagtársaim in nagyon jól méltóztatnak tndni, a románok a megszállás alatt semmit sem építettek, mindent esek rontotfaik. Ez a helyzet telekkönyveink terén is. Telekik öm y veinkbe 22 ('•ztondőn ke^esztü roirrsíi'rvilvn beírások történtek, most a visszatérés után újra. magyar" nyelvűek a beírások Ez a kép egymagában i« szánalmasan domborítja ki. mi a helyzet nálunk, de ettől eltek int vei több. mint 30 esztendeje nálunk egyetlen egy új telekkönyvet nem csináltak. Be mé tóztatmak látni, ezek uii hogy ezek a telekkönyvek és telekkönyvi rajzok ma már egyáltalán nem használhatók. Ezért szorgalmazzuk ezeknek minél sürgősebb javítását és átírását. Negyedik kérésem az 1440/1941. számú rendelettel kapcsolatos. Ez a rendelet nem érte el a célját. Mi erdélyiek és székelyföldiek a leghatározottabban megállapíthatjuk hogy e rendelet alapiam magyar ós magyar között fo^ó perek tömege zúdult a bíróságokra. Ma már — hála Istennek — e perek 80%-a a befeiezéshez közeledik, sőt nagyrészt be is fejeződött, a megmaradt 20%-kal azonban, smelyeJkiben komoly sérelmekről, szerző esek érvénytelenítésérő vagy komoly 'kártérítésekről van €zó. .nem tudurik előrehaladni, mert az alperesek Erdély földjéről eltávoztak.^ A kereseteknek vagy a kérvényeknek a kikéílbesítése pedig lebetet en azért, mert a szomszédos : állam e?eket az id'zésetkef é« kereseteket rem igyekszik kikézbesíteni. Ezek az ügyek tehát irattárban hevernek és így a komoly sérelmek orvoslásra a mai napig nem találtak (Ügy van! Ügy van! — Egy h mg: Üt *ygondnok!) ; Ami az ügygondnoksagot illeti, erre vomatiko- j zó ag csak annyit vágyóik bátor megállapítani, hogy a pereket tigygoudnokság útján ebben a | pillanatban lefolytatni nem lehet, mert az eJtá- j vozottaknak Erdély másik részén állandó lak- j heyttk van, így tehát az idézések oda mennek j ki diplomáciai úton, vi&toa azonban nem jön egy sem. Arra kérem tehát az igazságú gym iniszter urat, méltóztassék az 1440/1941. M E. számú rendelet kapcsán az eljárási szabályokat olyképpen módosítani, hogy a polgári I perrendtartás jelenleg éíéttwen ^évő rendelkezései ezekben az ügyekben figyelmen kivül | hagyhatók legyenek. Végül örömmel olvastam az igazságügyi tárca indokolásából, a tiltott határátlépés büm; tetősének törvénytervezetét elkészítették és j életbeléptetése sokáig már nem késhet. Ez megint olyan sérelem volt nálunk, amelyre rá kell mutatnom ezen a helyen is. A délerdélyi í eszeken tiltott határátlépés miatt súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki, viszont a mi tételes tövényeink értelmében tiltott határátlépés esetén csak enyhe fogházbüntetés volt kiszabható, a melyet még pénzbüntetésre is át lehetett változtatír i. Ennek az egyenlőtlen elbánásnak a kiküszöbölését a mi véreink érdekében szorgalmaztuk és az igazságügyminisztérium a tervezetet már el is< készítette. Ezen a helyen arra kérem az igazságügyminisztier urat, hogy méltóztassék ezt minél előbb tető alá hozni. Abban a Teménybem, hogy «z általam felhozott kéréseket és óhajokat az igazsásrügyminiszter úr őnagym^ltósága telje íteni fogja, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés.)* Elnök: Az igazságügyminiszter úr őexcellenciája kíván szólni. Radocsay László igazságüKyminiszter: N°gyméltó«ngú Elnök T' T r! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék nekem megbocsátani, ha kizárólag arra szorítkozom, Irogy a vita során elhangzott felszólalásokra válaszollak Teszem ezt azért, mert az idő már rendkívül előrehn^dott és úgy tudora. 8 felsőház ma be óhajtja fejezini a tárgyalásokat. De' teszem ezt a7Órt is, mert a költségvetés indokolásiban ii»v<*evt«vw n tárcám üfrvkörébe iartozó kérdésekről bőven beszámolni a multakat illetően és i^yekez+em lehetőleg pregnáns vonásokban a jövendő pmgrpmmot i» ismertetni. Ezért gondolom, nem méltóztatik tő^em rossznéven venni, hn ez alkalommal a tán*ám ügykörébe tartozó kérdésekről általánosságban rem nyilatkozom, hanem csak oly«*n vonatkozásban fogov róluk beszélni, amarnyiben összefüggnek az elhangzott felszólal ásókkal. Méltóztassék azt is megbocsátani, hopy nem a felszólalások «orrendjébetn válaszolok, hanem elsősorban Balogh Jenő öexcellenciajárak mélyen t. r^emrlyére való tekintettel és P7 ő fflíJ-'óln 1 á c 'ri'n«v minrior.Vor Ven ra^y súlyára való tekintettel rövid hálás köszönetet mondóik őexcellenciájának azért, hogy rn'éltÓ7tnt in tt itt P fplíőház eWt felvetni az utógrnrlo7ás kérdé^értok ^ rendkívül fontos, nagyjelentőségű prob 1 óm á iát. Az utógondozás kérdésével — mint ezt már a múlt évi vita során volt szerencséim bejelenteni— igyekezem a lehető legbehatóbban fogla kceni. Készült is egy tervezet, amelynek & lényege, s hogy úgy mondjam, az egész kérdés megrddá-áriak kulcsa éppen az átmeneti otthonok létesítése. Naivon jól »néltóztatik azonban tudni, mélyien t. Felsőház, hogy ha ma nem sikerül valahol kész .épü'etet kapnunk, akkor az átmeneti otthonokról ma azért nem lehet gondoskodnom, imert az anyaghiány miatt ez nem is annyira pénzkérdés, hanem azzal függ össze hogy nagyobbszabósú új építkezésekre nem lehet gondolni. Itt-ott azonban találhatunk egyegy ilyen épületet, amely talán alkalmas lesz erre a célra és Budapest székesfővárossal már folynak bizonyos tárgyalások. Igaz, hogy ők nem átmeneti otthonokra* gondoltak, hanem in-