Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-96

Az országgyűlés felsőházának 96. ülése 1Ô43. évi december hó 2%-én, szerdán-. minisater urat arra is, hogy a Székelyföldön és elsősorban Csík vármcigj^ebeii méltóztassék a tagosítás minél sürgősebb keresztülvitelét el­rendelni. (Helyeslés.) Indokolni kívánón) ezt a. következőikkel. Amint nagyon jól méltóztatik ezt tudni, a szé­kely, de elsősorban a csíki székely nép nagyon szapora, .másoldalról pedig nálunk sem nagy-, >=em. középbirtokok nincsenek, c?ak töfipebip­tokolk. Törpebirtok alatt az 1-től 5 holdig ter­jedő birtokot értem. A2 ennél nagyobb földdé! rendelkező, tehát 10 vagy 16 holdas birtokos náilunk már nagybirtokosnak számít. A szé­kely családokban gyakori a 6—8 gyermek és amikor elhalálozás folytán az a párholdas birtok feloszlik, már a második generációnál 1/16 holda« birterfkok keletkeznek, amelyek mik megművelése a ig lehetséges, hiszen köztük barázdákat kell hagyni és emellett az a 2—3 hold is^ a h r jtár különböző részein fekszik. Gazdasági szempontból tehát az ilyen törpe­birtok nem érdeme* a kihasználásra, amiil ő nemzetgazdasági kár is származik. Az volna tehát a térésem, méltóztassék a tagosítást \ áluT-k minél sürgősebben vé*rre­hajtani (Helyeslés*) és ennek kapósán telek­könyvei niket és telekkönyvi rajzainkat i« rendbehozatni. Telekkönyveink szánalmas ké­pet mutatnpík. Amint igen t. felsőházi tagtár­saim in nagyon jól méltóztatnak tndni, a románok a megszállás alatt semmit sem épí­tettek, mindent esek rontotfaik. Ez a helyzet telekkönyveink terén is. Telekik öm y veinkbe 22 ('•ztondőn ke^esztü roirrsíi'rvilvn beírások történtek, most a visszatérés után újra. magyar" nyelvűek a beírások Ez a kép egymagában i« szánalmasan domborítja ki. mi a helyzet ná­lunk, de ettől eltek int vei több. mint 30 eszten­deje nálunk egyetlen egy új telekkönyvet nem csináltak. Be mé tóztatmak látni, ezek uii hogy ezek a telekkönyvek és telekkönyvi raj­zok ma már egyáltalán nem használhatók. Ezért szorgalmazzuk ezeknek minél sürgősebb javítását és átírását. Negyedik kérésem az 1440/1941. számú ren­delettel kapcsolatos. Ez a rendelet nem érte el a célját. Mi erdélyiek és székelyföldiek a leghatározottabban megállapíthatjuk hogy e rendelet alapiam magyar ós magyar között fo^ó perek tömege zúdult a bíróságokra. Ma már — hála Istennek — e perek 80%-a a be­feiezéshez közeledik, sőt nagyrészt be is fejeződött, a megmaradt 20%-kal azonban, smelyeJkiben komoly sérelmekről, szerző esek érvénytelenítésérő vagy komoly 'kártérítések­ről van €zó. .nem tudurik előrehaladni, mert az alperesek Erdély földjéről eltávoztak.^ A ke­reseteknek vagy a kérvényeknek a kikéílbesí­tése pedig lebetet en azért, mert a szomszédos : állam e?eket az id'zésetkef é« kereseteket rem igyekszik kikézbesíteni. Ezek az ügyek tehát irattárban hevernek és így a komoly sérelmek orvoslásra a mai napig nem találtak (Ügy van! Ügy van! — Egy h mg: Üt *ygondnok!) ; Ami az ügygondnoksagot illeti, erre vomatiko- j zó ag csak annyit vágyóik bátor megállapítani, hogy a pereket tigygoudnokság útján ebben a | pillanatban lefolytatni nem lehet, mert az eJtá- j vozottaknak Erdély másik részén állandó lak- j heyttk van, így tehát az idézések oda mennek j ki diplomáciai úton, vi&toa azonban nem jön egy sem. Arra kérem tehát az igazságú gym i­niszter urat, méltóztassék az 1440/1941. M E. számú rendelet kapcsán az eljárási szabályo­kat olyképpen módosítani, hogy a polgári I perrendtartás jelenleg éíéttwen ^évő rendel­kezései ezekben az ügyekben figyelmen kivül | hagyhatók legyenek. Végül örömmel olvastam az igazságügyi tárca indokolásából, a tiltott határátlépés büm­; tetősének törvénytervezetét elkészítették és j életbeléptetése sokáig már nem késhet. Ez megint olyan sérelem volt nálunk, amelyre rá kell mutatnom ezen a helyen is. A délerdélyi í eszeken tiltott határátlépés miatt súlyos bör­tönbüntetéseket szabtak ki, viszont a mi tételes tövényeink értelmében tiltott határátlépés ese­tén csak enyhe fogházbüntetés volt kiszabható, a melyet még pénzbüntetésre is át lehetett vál­toztatír i. Ennek az egyenlőtlen elbánásnak a kiküszöbölését a mi véreink érdekében szorgal­maztuk és az igazságügyminisztérium a terve­zetet már el is< készítette. Ezen a helyen arra kérem az igazságügyminisztier urat, hogy mél­tóztassék ezt minél előbb tető alá hozni. Abban a Teménybem, hogy «z általam fel­hozott kéréseket és óhajokat az igazsásrügy­miniszter úr őnagym^ltósága telje íteni fogja, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés.)* Elnök: Az igazságügyminiszter úr őexcel­lenciája kíván szólni. Radocsay László igazságüKyminiszter: N°gy­méltó«ngú Elnök T' T r! Mélyen t. Felsőház! (Hall­juk! Halljuk!) Méltóztassék nekem megbocsá­tani, ha kizárólag arra szorítkozom, Irogy a vita során elhangzott felszólalásokra válaszol­lak Teszem ezt azért, mert az idő már rend­kívül előrehn^dott és úgy tudora. 8 felsőház ma be óhajtja fejezini a tárgyalásokat. De' teszem ezt a7Órt is, mert a költségvetés indoko­lásiban ii»v<*evt«vw n tárcám üfrvkörébe iar­tozó kérdésekről bőven beszámolni a multakat illetően és i^yekez+em lehetőleg pregnáns voná­sokban a jövendő pmgrpmmot i» ismertetni. Ezért gondolom, nem méltóztatik tő^em rossz­néven venni, hn ez alkalommal a tán*ám ügy­körébe tartozó kérdésekről általánosságban rem nyilatkozom, hanem csak oly«*n vonatkozásban fogov róluk beszélni, amarnyiben összefüggnek az elhangzott felszólal ásókkal. Méltóztassék azt is megbocsátani, hopy nem a felszólalások «orrendjébetn válaszolok, hanem elsősorban Balogh Jenő öexcellencia­járak mélyen t. r^emrlyére való tekintettel és P7 ő fflíJ-'óln 1 á c 'ri'n«v minrior.Vor Ven ra^y súlyára való tekintettel rövid hálás köszö­netet mondóik őexcellenciájának azért, hogy rn'éltÓ7tnt in tt itt P fplíőház eWt felvetni az utó­grnrlo7ás kérdé^értok ^ rendkívül fontos, nagy­jelentőségű prob 1 óm á iát. Az utógondozás kérdésével — mint ezt már a múlt évi vita során volt szerencséim bejelen­teni— igyekezem a lehető legbehatóbban fog­la kceni. Készült is egy tervezet, amelynek & lényege, s hogy úgy mondjam, az egész kérdés megrddá-áriak kulcsa éppen az átmeneti ottho­nok létesítése. Naivon jól »néltóztatik azonban tudni, mélyien t. Felsőház, hogy ha ma nem sike­rül valahol kész .épü'etet kapnunk, akkor az át­meneti otthonokról ma azért nem lehet gondos­kodnom, imert az anyaghiány miatt ez nem is annyira pénzkérdés, hanem azzal függ össze hogy nagyobbszabósú új építkezésekre nem le­het gondolni. Itt-ott azonban találhatunk egy­egy ilyen épületet, amely talán alkalmas lesz erre a célra és Budapest székesfővárossal már folynak bizonyos tárgyalások. Igaz, hogy ők nem átmeneti otthonokra* gondoltak, hanem in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom