Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-96

230 Az országgyűlés felsőházának 96. ülése 1943. évi december hó 22-én, szerdán. deknrfc egy réeze, azonkívül a közjegyzőknek,, sőt a bíróságoknak is egy része még rendelkezik régi nagyságú papirosckkal. Most mit csináljunk a régi nagyságú papirosokkalt A mai anyaghiány meett, amikor mindig azt mondjuk, hogy »takarékoskodjál anyaggal, pénzzel és idővel«, levágjunk belől© egy darabot As

1 azt dobjuk el? Óriási pazarlás. Vagy pedig használjak el a régi ívet? Akkor azonban a pénzügyminiszter úr a körmünkre üt é« 3 pengővel drágább bé yeget kell, ragasztanunk ívenként. Én kérem az igazságügyminiszter urat — úgy tudom, hogy ebben a tekintetben talán a nagyvána^i ügyvédi kamara feliratot is intézett, — méltóztassék megengedni, hogy a rétfi nagyságú íveiket használhassuk beadványokhoz továbbra is. annál inkább, mert pél dául a közjegyzőknél megtörtént, hogy nyomtatványokat készítetlek a régi nagyságban. Most aeokat a drágán beszerzett régi nyomtatványokat is egyszerűen el kellene dobá'ni. A másik kérdés, amelyet az ügyvédek érdiekében bátor vagyok felőzni, a sorbanállás ügye. Mélyen t. Felsőház! A háború alatt, sajnos, nagyon sok hivatalnál kénytelenek a felek sorban, állni, azonban az ügyvédet egyenesen hivatásában gátolja az, hogy neki ott a többi felekkel ecrvütf kell >«orban állnia és várnia, amíg a laikusok között őreá is rákerül a sor. Nem akarom felhívni az igazságügyminiszter urat arra, hogy küldje ki egyszer egy tisztviselőjét, hogy nézze tmeg, mit jelent ciz a sorbanállás pl. a belügyminisztérium állampolgársági ügyosztályánál vagy a székesfőváros lakáshivatalánál. A legnagyobb gyötrelemmel, egy kis purgatóriuinimal felér, ha nem a pokollal. Mélyen t. Felsőház! El lehetne rendejni, bogy bizonyos órákban vagy pedig bizonyos napokon egyes órákban kizárólag ügyvédeket fogadjanak ezek a hatóságok. Azt is meg lehetne engedni, hogy például az ügyvédek a minisztériumokba 12 óra előtt egy negyedórával előbb beléphessek. Ez alatt a negyedóra alatt az ügyvédek elvégzik a maguk dolgát, azután jöjjön a nagyközönség. Ne nehezítjük meg az ügyvéd közérdekű tevékenységét, hiszen ő nem a maga ügyo érdekében fárad, hanem azért kíván egy kis előnyhöz jutni, hogy feleinek érdekeit 'megvédhesse. (Ügy van!) A harmadik kérdés, amelyet szintén bátor vagyok csak úgy ötletszerűen felemlíteni, a köszönet és elismerés az igaz^ágügymin'ssrter úrnak azért, hogy az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet segélyét szíves volt valamivel felemelni. Kérem azonban az igazságügyminiszter urat, aki maga is gyakorlati jogász, ügyvéd volt és ismeri az ügyvédek nehéz helyzetét, kegyostoedjék ezt a segélyt a jövőévi kö'tségvetesben lényegesen felemelni. Az a 430000 pengő, arait most be méltóztatott állítani a költségveté be — és amihez nekünk felsőháznak hozzányiílnunk rem lehet mort nem vagyunk egyenjogúak a képviselőházzal. — ez u 480.000 pengő valamikor a békeviláfrban 500.000 aranykorona volt és ezt az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet azért kapta, mert az ügyvédség az államnak «egítre"^^ v8n »z i

1

1e

4

éi-ek lerovásánál. Amikor 1912

J

ben az Ügyvédi Gyám- és Nyugdí jintózeti állami hozzájárulást törvénybeiktatták, a tör vény kezesi illetékekből a bevétel 8«3 millió aranykorona volt. Ma ez a bevétel a törvénykezési illetékek emelése folytán körülbelül 20 millió pengőre megy. Ha a 8*3 millióból méltányos volt az ügyvédi kart 500.000 aranykorona támogatásban részesíteni, akkor a 20 millióból megfelelő vagy legalább azt megközelítő arányban méltóztassék az ügyvédi kart segíteni annyival is inkább, mert nem az ügyvédi kar fogja ezt kapni, hanem azok az ügyvédi árvák és özvegyek, akik most a legújabb cyugdíjrendezés után is, amelyet az ügyvédi kamarában keresztülvittünk, 1440 pengőt fognak kapni mindössze egy esztendőre és ezt is csak úgy, hogy az ügyvédi bar maga körülbelül 3 millió pengős terhet vállalt magára. Többet ez az ügyvédi kar, amelytől annyit várnak és amely annyi szolgáltatást teljesít, nem. bír el. r Nemcsak ezért kellene azonban ezt a támogatást emelni, hanem azért is, mert az ügyvédség jelentékeny részének- közé'eti munkásságát is elismerné az államhatalom azzal, ha az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek az általam kért magasabb támogatást megadná. Mélyen t. Fslsőház! Rövid felszállásom végére érve, nrvel az igazságügyminisztear úr és az egész kormányzat iránt teljes bizalommal viseltetem, az igazságügyi tárca költségvetését elfogadom (Éljenzés és laps.) E'nöfo: Szólásra következik Balogh Jenő őnagy méltósága. Balogh Jenő: Nae-vméltóságú Elnök Úri Mélyen t. Felsőház! Köv

c

tve a nagyon tiszteletreméltó parlamenti hagyományt, mindenekelőtt le'kesen csatlakozom az előttem szólott felsőházi tasrtársamnak azokhoz a fejtegetéseihez, amelyekkel fí

, m. kir. igazsáerügyminisztérium törvényelőkészítő osztálvándk műnk ássa érát elismerni és köszönet tárgyává tenni miéHtózt^tott. Bármennyire kecsegtető volna, sőt akármennyire óhajtanám is. hogy Krüger Aladár mélyen t. felsőházi tagtársam egyéb fejtegetéseihez, különösen azokhoz, amelyek az úi büntetőtörvénvkönvv előkészítésére vonatkoznak, szintén hozzászóljak, erről le kell mondanom, mert komoly elhatározásom volt önmagamnak előre korlátokat szabni és ha egy régi tanárember eery ilyen elhatározást megszeg, akkor tudja, hogv mi* kor kezdi mesr beszédét de nem tudia beváltani az! az óhaját, amely az én óhajom, hogy felszólalásomban mélyen t. előttem szólott tagtársamat legalább rövidségben) iparkodjam felülmú'ni. Mélve» t. Felsőház! A naacrvareágmentés fontos üervének egyik aránylatr kis. de jelentős részletére óhajtok kiterjeszkedni. Komor történelmi időkben ez a magyarságmentés még fonto«nbb, mint egyébként a vérzivataros századok után am úgyis megritkult magyarságunknál. E'őr

r

bocsátom a rövid tényállást, hogy ahhoz fűzhessem fejtegetéseimet. Az ország keleti részeiről, különösen a Szilágyságból, a Székelyföldről, d- az ország egyéb részeiből is munkakeresés címén Budapestre érkezett több fiatal férfi. Nem büntetőjogi érteim* ben vett fiatalkorúakrn gondolok, akik — mint tudjuk — 12—16 esztendősek, hanem ennél idősebb nemzedékre, azoknak olyan tao i"'ra, akiket ot

f

hon a maernk f"lu\q nem láthatott el megfelelő kereseti alkalmakkal. Toni* nem ° v

,f

lül az n ré«-i é<? sok^t panaszolt törekvés nyilvánul meg, hogy; el a faluból és a várost keressük, hanem amegé hMés gondjai is közrejátszanak. Az rgy

;

k tiszteletreméltó fogházi leHke^z közölte velem hogy tokaji vannak ezek között, akik akkor, amikor elhagyj&k a pálya-