Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-95
238 Az orszdjgyûlés felsőházának 93. ülése 1943. évi december M 2ï-én y kedden. (Szinyei Mers« Jen« vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megvan már!) Igen, majd erre is rá fogok térni. Szükségéé, hogy az ott eltöltött idő m'má az előlépés, mind a nyugdíj szempontjából kétszeresen számi ttassék. mert hi«een az az idő, amelyet ott eltölt a tanító, majdnem annyi, mint a harctéri szolgálat, fczek az emberek ott ki vannak verve a társadalomból, ezek ktüszködneíki ott az idők viszontagságaival, a környezet niostohaságával és az egyedüllétnek a rémével. Ha ezek a tanítók megkapnák ezt a pótlékot, ha ez beszámíttatnék az ő nyugdíjukba, ha azonkívül,talán kapnának néha egy kás földet is, amelyet megművelhetnének, azt hiszem, lényegesen könnyíthetuénk a helyzeten. Ezt a kérdést pediig ez•el az egy-két holdnyi használati földdel meg lehetne oldani olyképpen, hogy — mondjuk — azokból a asidó-birtoíkokból, amelyek többszázezer holdat tesznek ka, egy-egy holdat oda lehetne juttatni: ezekből a birtokokból egy-két holdat eladna az állam és egykét holdat juttatna a tanyai tanítóknak. Egy másik kérdést óhajtok megpendíteni, nemi mintha ez segítene a tanítóhiányon, de megkedveltetheti a tanítói szolerálat ellátását. Ez pedig az, hogy vannak tanítók, akik a bőség idején annakidején behivattak ideiglenes szo'gá'atra szeptemberben és a következő év júliusában már elbocsáttattak. Ezeknek a kultuszminiszter úr őnagymél'ósága igazán megértő szívvel beszámított ezekből a szolgálatukból bizonyos időt, de három év még ma sincs beszámítva. Én »"zt tartom, hogy ezen lehetne és kellene is segíteni, mert akik így kicsöppentek ebből a kedvezményből, nagyon el vannak keseredve. Azonkívül azt is megpendítem itt hogy egy beiratási díjas pótlékot lehetne engedélyezni a tanítóság javára, ök neon gondolnak nagyobb összegre, 50 fillér beiratási díjról van itt szó. En gondolom, hogy miért nem akarja ezt a magas Kormány akceptálni: nem akarja a tanítás ingyenességének elvét keresztültörni. De errevonatkozólag azt vagyok bátor említeni, hogy hiszen már van egy ilyen pengős beiratási díj, amelyet már szednek. Már most vagy áttörte ez az egypengős beiratási díj a<z •-Ivet és akkor bizony — hogy úgy mondjam — 50 fillérrel tovább is lehet törni ezt ae elvet, vagy pedig nem törte át, akkor 50 fillér- sem fcgja áttörni. Ebből az 50 filéres pótlékból s/ere nének ők üdülőhelyeket létesíteni. Minden más bransnak vannak nagy üdülőtelepei. Magam is láttam a Balatonon és másutt. Ezeket nemcsak a tisztviselő-bransok létesítették, hanem segítségükre voltak a közületik, a főváros, a megyék, az áram, csak éppen a szegóuy tanítóknak nem jutott ilyen segítség. Van két ilyen üdülőhelyük, gondolom Bogláron és Hajdúszoboszlón, 4—5 szobáról van szó. A pénzt erre saját erejükből adták össze, a felszereléseket, ágyakat székeket, asztalokat mind a saját fiHéreilkfből vásárolták meg. Méltányos volna tehát, hogy ők is hozzájuthassanak ahhoz a kedvezményhez, hogy ilyen saját üdülőtelepeken a nyár folyamán legalább kipihenhessek magukat. A.z előbb a kultuszminiszter úr őexcellenciája megérintette a»zt, hogy van már egy pótlék rendszeresítve. Ez a pótlék tudniillik abban áll, hogy ezeknek a tanyai iskoiás tanítóknak bizonyos pontredszer szerint bizonyos távol »as^a, Jár bizonyos segély. Ez azonban olyan aok feltételhez van kötve, családi állapothoz, sth., hogy "körülbelül nem éri «1 azt & célt. amelyet vele el akarták érni. Többek közt például öt kilométeren belül nem kapnak pótlékot. Bocsánatot kérek, ha valaki tanyán van, annak teljesen mindegy, hogy öt kilométernyire va«-o. vagy pedig 10 vagy 50 kilométernyire, mert meg van fosztva attól, hogy élei* mezési, kultúráiig és egyéb igényeit kielégíthesse. Hiszen azt csak nem lehet elképzelni, hogy a tanító majd naponkint öt kilométert be fog gyalogolni a városba és öt kilométert vissza fog gyalogolni, hogy szükségleteit beszerezze. ., Most még egy speciális kérdést szeretnék felemlíteni, ez pedig a báeskai tanítóság kérdése. Azok a tanítók t. i., akik e területek felszabadulása idején ott találtattak hivatalaik» ban, en bee, tekintet nélkül arra, hogy milyen neunzetiségűek voltak, átvétettek az ál. lam szolgálatába. Semmiféle igazolást nem kértek tőlük. Nem mondom, hogy azok mind megbízhatatlanok, hogy azok mind — nem tudom — haaafiatlanok, de semmiesetre nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy ezek közül neháuy 20—22 éven keresztül egy nemcsak velünk szemben idegen, Ihanem velünk szemben 1 ellenséges államnak szolgálatában állott. Ezeket minden igazolás né kül egyszerűen átvenni, mindenesetre kockázatos dolog. Hallottam olyan kijelentéseket, hogy hiszen, ha ezek haza fia tlanul viselkednek, majd a gyermekek, a szülők panaszt teszrelk. Nemi hiszem, hogy az a gyermek, aki 'átja, hogy ugvana,z a tanítóbácsi van ma is az^iskolában, aki őt sanyargatta a megszállás alatt, ki merje nyitni a száját és elmondja panaszát a szülőnek és a szülő előál jon felsőbb helyen ezzel a panasszal, mert nem tud.fa bizonyítani igazát, hiszen a gyermek tanúsága nem tanúság. A mai rendszer az, hogy a főispán igazolja ezeket a tanítókat. Tudjuk, hogy mit jeeot ez az igaizolás. A főispán véleményt kér a főszolgabírótól, a fő : zolgaibíró kiadja a jegyzőnek, a, jegyző megbíz egy segédjegyzőt, írnokot, rendőrt, a rendőr jelentést tesz a secé-djegyzőnek, ez a főszolgabírónak, a főszolgabíró a főispánnalk, és a főispán az írnok, a rendőr '••'intésére van utalva i yen ügyben. Én ezt átettem egyszer agy közgyűlésen Bi Bodrog vármegyéoen es aat mondtam: a BS mum, amit el ieheti-e várni, az. hogy elrendeltessék, hogy az ilyen igazoási kérdéseket tanácsülésen tárgyalják, hogy azokhoz ott hozzászólhasson minden elöijaró ázzak hogy hozzanak határozatot atekinJetben, hogy a feel ősséget vállalja az elöljáróság és na csak egyetlen ellenvélemény van, akkor azt térjeszszék fel a jegyzőkönyvvel együtt a felsőbb hatóságihoz,. A tanácsülés véleményéhez €zó jon hozzá a jegyző, a jegyző véleményét bírálja felül a fószolgebíró és ha az így kerül aztán a. főispánhoz, akikor a főispán bizonyos joggá* mondhatja azt, hogy az igazolás megtörtént. Ez nem olyan nagy dolog, ezt még mindig meg lehetne csinálná es nemi kell félni attól, hogy ennek az lesz a következménye, hogy itt egy sereg tanító majd el fogja veszíteni állását, mert — ismétlem — vannak köztük olyanok, akik hazafias szempontból igenis megfelelnek a hozzájuk fűzött várakozásnak. De ha mindnyájan nem igazoltatnának is, akkor is azt mondom, hogy inkább pusztuljanak valamennyien, mini hogy a mi gyermekeink lelkét
