Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-86

Ax országgyűlés felsőházának 86. ülése 1943. évi október hó 22-én, pénteken. \1 érdekes megállapítást» amelyet Winston Churchill 1936 augusztusában a spanyol polgárháború okairól mondott. A következőt mondotta (O.va-ssvc): »Miniszterei a középosztályt » parlamentarizmus látszatával nyugtatták nieg. Legyengítetitek vagy paralizálták a konzervatívak ó* monarehisták ellemál lóképp géti, de ezáltal önmaguk sötét és erőszakos 'hatalmak hatása alá kerültek, amelyeik mindjobban a nyilvánosságra jutottak. Folytatták a paruánientárizmusi játékát még hosszú ideig, miután ez a valósággal régen elveszítette volt minid/en összeköttetését. Ahhoz, hogy egy alkotmányos kormány 'ehhez a néphez méltó legyen, képesnek kell lennie, hogy a törvényt és rendet r'eamtart&a és védje az. életet, a szabadságot és a tulajdont.« Mélyen t. Felsőház! Marad tehát a sajtóA »ajtó bizonyos fokig olyan, mint egy tükör, amely a jelenkornak képét adja. Sajnos, ez a tükör most minden orsizágban torzképet r ad, mer^ majdnem minden országban löbbé-kevésbbé korlátok közé van a sajtó szorítva. Itt a kérdés csak az, hogy milyenek lehetnek legyenek ezek a korlátok. Da nemcsak a pillanatnak tükre a 'sajtó, hanem — hegy egy más hasonlattal éljek — olyan film is, amelyet később lehet ellenünk vagy mellettünk lepergetni. Nagyon vigyázva kezelendő tehát ez a kérdés. ; Itt van például mindjárt a mai magyar sajtó. A magyar sajtó képe bizonyos fokig Ailátámasztja azt az eWenünk mindig felhozott vádlat, hogy itt ebben az országban a magyar reiUidlalizmus dul és hogy az bírja a hatalmat. Azt hiszem, ilyen hazugságot cáfolni is nehéz, mert hiszen Magyarországon feudalizmus még akkor sem volt,, amikor a nyugati országokban volt feudalizmus és az én életemben itt nem tapasztaltam feudalizmust, mert sajnos, az a nagybirtokos osztály, amelyre ezt ráfogják, rendesen nagyon is nem volt egy véleményen, hanem széjjelszórva pár-tokon a legszéfc sőbb koinaervativizmiustlól a »forradalmi' pártokban; is foglalt, helyet, amint nagyon jóto tud3

V'íir

e ö

*

SZ6t,

artást a maga érdekében én legatabb nem tapasztaltam soha. (Ügy van! jobbT&oi.) Bárcsak lett volna! Erről' beszélni tehát annál különösebb, mert tudjuk nagyon jól, hogy az utóbbi huszonöt évben itt a» contrasweetie tulajdonképen orgiákat ül és egy páv tiszteiéttremélitó kivételtől eltekintve — az J'»re nem akarok rámutatni, m'ert nem ázeretek hízelegni -- bizony a kéte© származás «oiEAzor előnyt jelentett az érvényesüléshez. JJe ihogy a nagv halottakról emlékezzem meg, ££y Andrássy Gyula nem volt elég nemzeti, vZ ^pponyi Albert nem volt* elég keresztény ahhoz, hogy szerepelhessen ebben az időben és löleki Pál is csak halála után vált nagy emerre. Véletlenül mind a három elvesztette f?

l

\ vagyonának nagy részét. Ezek voltak a '«udalisok, y A sajtószábladságról az a derűs kínai, Lin in*' n

'

K m

°ndotta, hogy az egy kényelmetlen intézmény, amely kényelmeden intézményt a íjaranosiuralmi álamok eltöröltek. A demokrajfflkus alkotmányok is kényelmetlennek taliál•Jalc ezt az intézményt, de áldják a sorsot, amely őket ezzel a kényelmetlenséggel megajándékozta. Itt elismerem, hogy háborús időkben cenzúrának lenni kell. Ennek a cenzúrának azonban, szerény nézetem szerint, csakis a hadáwa

ati érdekekre kellen© tekintettel lennie; FE

Í8ÖHA2I NAPLÓ IV. mondjuk, bizonyos fokig a külpolitikai szempontok is tekim tétbe vehetők volnának, de főleg a hadászatiak. Ehhez részeuuről nem is akarok nagyon hozy ennek megítélésére tisztára a katonai vezetőség mérvadó és, ennek kezében is kelleni* a hadászati résznek lennie, habár szerény véleményem szerint ma már egészen másképpen áll a cenzúra e téren való szükségessége, mint régen, mert hiszen a mai technikai eszközök, a rádió, a repülőgépek stb. révén m. ellenség sokkal többet tud, mint a belföldön élő emberek és e^y államnak az ordre de bataille-ját jobban ismeri, miül maga u/, az állam, plume, ha azután bekövetkezik egy désordre de bataille, az ellenség mindig jobban tudja ezt, mint az otthoni népek. Viszont a legtöbb orsizág teljesen rosszul van informálva, saját hadseregének felszereléséről ós állapotáról, mert arról mindig túlzott jó véleményeket és híreket terjeszt éppen a sajtó: a bölcs és bátor vezérkarokról, a nagyszerűen felszerelt hadseregről, a legmodernebb fegyverekről, stb. Látjuk, milyen csalódások tudják érni a publikumot. Csak a francia összeomlásra kell rámutatnom ebben a háborúban, amikor világszerte azt hitte miiindenki, hogy jobb vezérkar a franciákénál nincs és hogy megvan mindaz a felszerelés, amelyre úgy a francia nép, mint annak szövetségesei, támaszkodtak. Különös .jelenség az, mélyen t. Felsőház, hogy Magyarországon cenzúra és sajtóirányítás már akkor volt, amikor háborúról még egyáltalán szó sem volt, A kritika tulajdonképpen megszűnt Károlyi Gyula gróf — sajnos — igen rövid,miniszterelnöksége után. Már csak azért is sajnos, hogy rövid volt. mert utána' következett az a nagyon sajnálatos korszak, amely minket odavitt, ahol ma vagyunk. De abban az időben, amikor ai legélesebb ellentétben állottam igen t. barátom. Bethlen István gróf kormányával, a kritika szabad volt sajtóban és mindenütt, kabarókban, színházban. Tudom, hogy maga a miniszterelnök úr ment megnézni azokat a vicceket, amiket az ő rovására csináltak. E barátságos és gyakran éles kritikának a lehetősége akkor szűnt meg, amikor Gömbös Gyula került kormányra Magyarországon. A tulajdonképpeni cenzúra, azaz sajtóirányítás akkor vált a legnyomósabbá, amikor 1988-ban a külügyminisztériumnak akkorj Chef de Cabimetje összejátszva az akkori miniszterelnölkkel, kinyomta a külügyminiszteri székből azt a tapasztalatokban gazdag férfiút, aki után igen sokáig nem volt többe önérzetes külügyminiszter Magyarországon. Ez az új külügyminiszter, kinek nagyravágyása fordított arányban volt tapasztaltságával, olyan külpolitikát indított mieg, melyet nagyzási hóborttal veoryített felkínálkozó meghúnyászkodás Jellemzett akkor, amikor külpolitikánkat, helyzetünkből kifolyólag, szerénységgel párosult, de függetlenségünikiot féltékenyen védő önérzetnek kellett volna vezetnie. Az ő külpolitikája a< vágyálmokra épített jóslatokra támaszkodott, elvetette a realitások mérlegelését, ami azután később szükségszerűen maiona után vont sok meggondolatlan, könnyelmű, sföfl lelkiismeretlen elhatározást iv Ennek az általa meírndított külpolitikának ém egy eddig még kellően ki nem derített árulásnak tnaeriknsí Vlzője ntf a sírbolt is. amelyben Teleki Pál földi maradványa! nyug0,97"fík. Mint már előbb mondottam, háború*» veszély esetén magam is korlátozandónak fiar. torn a saj'ó szabadságát, de csakis abból a cél-